Füzes Kata több generációs molnár család sarjaként, három lánytestvérével együtt már tizenévesen tudott tésztát dagasztani. A kenyérkészítés fortélyait édesapjától, Füzes Pétertől leste el, majd kisebb-nagyobb kitérő után visszatért gyökereihez, az Orfűi Malmokhoz. Kata csapatával az organikus fejlődésben hisz, vagyis próbálnak semmit sem erőltetni, és mindig hallgatnak a belső hangokra. Így lett, hogy 2020-ban a malmok, nyomulós önmarketing helyett máig egy kisközösségekre építő, eldugott csodahely Orfűn.
Az orfűi kistó előtt kell jobbra lekanyarodnunk, majd a Mecsek Házát balról kell kerülnünk, hogy eljussunk az Orfűi Malmokhoz. A patakon átkelve tárul elénk a Füzes-család lélegzetelállító „birodalma”, mely már első pillantásra lassításra ösztönöz. Olyan érzés fogja el az embert, mintha megállt volna az idő. Nemcsak a nagy múltú malmok miatt, de a levegő vibrálása miatt is.
Ahogy az épületkomplexumot körülölelő nosztalgikus atmoszférát, úgy Füzes Katát és csapatát is átjárja a harmónia, a természet szeretete.
Május utolsó napjaiban éppen készülődnek a megkésett szezonra, elmondásuk szerint „sürögnek forognak”, ám nekünk csak a nyugalom jön át. Sok a teendő, mint mondják, ugyanis a hétvégén megnyílik a múzeum, indulnak a malomtúrák és a kenyérsütés. Kata jobbján Horváth Zsombor, pék fogad minket, és Kata nővére, Petra is a közelben tevékenykedik. Ők hárman az Orfűi Malmok keménymagja, a szezonálisan bővülő csapat oszlopos tagjai.
Beszélgetésünkhöz házi (mi más?) bodzaszörpöt kapunk a Garat fantázianevű fogadóépületben. Itt minden minőségi, saját, vagy felelős termelésből származó termék, legyen az süti, kávé, frissítő vagy alkoholos ital, ajándéktárgy vagy kézműves termék. A tágas, fényes faépületbe egyenesen a kemencéből, vagy sütiműhelyből, Kata kezei alól érkeznek a finomságok. A Garat egyébként népszerű esküvői helyszín, aki látja garantáltan szerelembe esik vele. Itt kérdezzük Katát a történetéről.
„Mindösszesen 14 éves voltam, amikor édesapámék átvették a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságától az akkor múzeumként funkcionáló vízimalom és szárazmalom működtetését. Mivel a vízimalom berendezése hiánytalan volt, úgy egyeztek meg az igazgatósággal és az Orfűi Önkormányzattal, aki a földterület tulajdonosa volt, hogy működő malommá alakítják azt” – emlékszik vissza Kata a kezdetekre. Így lett, hogy a privatizáció időszakában, a 90-es években a lányok nagyapja, Füzes Antal molnár, és édesapja Füzes Péter gépész újra a termelés élére álltak.
Az idők során az épületállomány bővült, 2016-ban egy papírmalommal, illetve egy tágas fogadóépülettel, a Garattal lett gazdagabb a terület. A beruházás egyértelmű szintlépés volt a Füzes-család életében, hiszen ennek az immár négy épületnek a menedzseléséhez komolyabb szervezettség szükségeltetett. De ne ugorjunk nagyot, hiszen 2016-ig még sok idő eltelt Kata életében is, aki a középiskola után a Közgazdaságtudományi Karon szerzett diplomát, majd dolgozott Budapesten, és külföldön is. Kisfia születése után azonban új hobbira lelt, beleszeretett a cukrászatba, aminek révén az Enoteca Corsóban majd a Jókai Cukrászdában is dolgozott éttermi cukrászként.
De a malom, mint egy bumeráng, mindig visszatért az életembe.
– Mindig az motoszkált bennem, hogy valami olyan dolgot kellene csinálnom, ami értéket képvisel. Többször döbbentem erre rá az életemben, és hagytam ott potenciális karriereket emiatt. Fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy miért mászkálok „össze-vissza” a világban, ha itt van nekem ez a csoda. De hozzá kell tenni, hogy ezek nem voltak elvesztegettet évek, hiszen olyan, mintha minden tudás, amire valaha szert tettem, arra lett volna jó, hogy most a malomban kamatoztassam – meséli útját Kata.
Immár négy éve, hogy Kata teljes egészében jelen van, és nővérével Petrával, valamit Zsomborral koordinálja a malmok körüli teendőket. Hozzájuk akár 20-25 fő is csatlakozik tavasszal, amikor elindul a szezon és kinyit a kávézó, elindulnak az idegenvezetések és beindul a kenyérsütés. Ebben az időszakban nagyobb a zsongás a malmok körül, de tumultus sosincs. Hisz Katáék birodalmában nem éktelenkedik óriási szálló vagy tömegeket befogadó kommersz étterem, az organikus fejlődés és az egyensúly számukra kulcskérdés.
Ha nem mi ülnénk itt, hanem mások, lehet, hogy már sokkal több pénzt kiszedtek volna a malmokból. De mi kényesen ügyelünk a természetes növekedésre, nem szeretnénk semmit ráerőszakolni erre a helyre.
Az utóbbi években körvonalazódni látszik a profil, és már nem csak a múzeum az egyetlen látványosság. A kenyérsütés, a papírmalom és a grafikai műhely szolgáltatásai, valamint a zenei- és egyéb tematikus rendezvények is fontos szerepet játszanak a hely életében. Ez utóbbinak Horváth Zsombor a „felelőse”, aki egyébként zenész is, és egy alkalmi muzsikálás révén talált rá a malmokra és Katáékra.
A közös munka könnyen jött, már eljutottak odáig, hogy tavalyi szezonban minden második hétvégén megvalósult valamilyen könnyűzenei, akusztikus koncert, illetve egyéb zenei, vagy tematikus program. A könnyű, délutáni borozgatós események mellett az elektronikus vonal is egyre erősebb az Orfűi Malmoknál, elég csak a tavalyi évről a Vadpörgést vagy a Malom Beatet említeni.
A csapatot erősíti, hogy az orfűi önkormányzattal, sőt a helyi intézményekkel, és vállalkozókkal is jó kapcsolatot ápolnak. Az önkormányzattal több közös projektjük is megvalósult már, például nemrég adták át az Orfűi Malmoktól induló 1 kilométeres Vízfő tanösvényt, mely a patak medrét követve Csete György különleges Forrásházához vezet. A tervekről is beszéltünk a csapattal, mire elárulták, hogy
most éppen egy kézműves pékség megvalósításán dolgoznak, ami fontos mérföldkő lesz a malom életében.
– Az igény óriási, egyszerűen nem tudunk eleget sütni a kemencénkben. A tervek szerint már ezen a nyáron nyitnánk, hogy helyben gyúrt tésztából készítsünk péksüteményeket a lakóknak és vállalkozásoknak egyaránt – zárja a beszélgetésünket Füzes Kata.
