A pécsiek számára jól ismert István Pince a belváros szívében található. Az "IP"-ként is emlegetett vendéglátóhelyről viszont kevesen tudják, hogy az 1800-as évek végén nyitotta meg kapuit. A zeg-zugos hely töretlen sikerét 50 éve alapozták meg. Vastagh Gyulával, az István Pince előző tulajdonosával beszélgettünk.
Idén lesz 122 éves a borozó
Az István Pince 1899. december 22-én, karácsony előtt nyitott meg. Kezdetben nagyon felkapott volt, amihez hozzátartozott az is, hogy akkoriban a Király utca nem hemzsegett az éttermektől és kocsmáktól. Idővel váltották a tulajok egymást, de ez nem változtatott a hely renoméján. Sőt! Volt idő, amikor minden pénteken szegedi halászlevet szolgáltak fel az embereknek és minőségi borokat, söröket lehetett kapni az István Pincében – tudtuk meg Vastagh Gyulától.
Vendéglátóhelyként egészen az államosításokig üzemelt. 1955-től a Mozgókép-forgalmazási Vállalat (MOKÉP) majd a Földműves Szövetkezetek Megyei Szövetsége (MESZÖV) használta raktárhelyként a borozót.
Fotó: Csorba Győző Könyvtár – Helyismereti Gyűjtemény
Mezőgazdaságtól egészen az István Pincéig
Vastagh Gyula nem a vendéglátásban képzelte el életét. Tizenöt éven át dolgozott a megye egyik legnagyobb termelő szövetkezetében, végzettsége szerint mezőgazdasági technikus. Ahogyan pedig változtak az idők, Gyula tudta, hogy neki is váltania kell. Egy barátja révén végül a vendéglátásban kötött ki, a Papucs nevezetű helyen kezdett el gyakornokként dolgozni. Ekkor jött szembe vele az István Pince hirdetése és kapva az alkalmon 1989. március 1-én át is vette a stafétát. Megvették a borozót.
Fotó: kocsmaturista.hu
12 kilogramm zsíros deszkán át vezet az út az étteremig
– Miután megvettük az István Pincét 1989-ben, elkezdtem „felépíteni” a helyet. Ugye régen korlátozták a szomszédok és egyéb külső tényezők, hogy mit lehet árulni, mit nem, mire van igény – mondta el Vastagh Gyula.
A bor mellett elkezdett sört is árulni, ami ekkor sokat dobott a hely forgalmán.
Eleinte egyedül zsíros kenyeret árultak az italok mellé. Viszont azt úgy vitték az emberek, mint cukrot.
Naponta akár 12 kilogramm zsíros kenyeret is eladtak, de volt, hogy többet.
1993-tól viszont meleg ételeket is főztek, amivel „berobbant” a hely.
Az arany évek
Az évek során egyre közkedveltebbé vált az István Pince. Egyre több ételt lehetett kapni itt, de a házi pörkölt, gulyás, cigánypecsenye vagy a kijevi csirke a hely jellegzetessége lett.
1995 és 2015 között ment a legjobban
Ez idő alatt egy masszív törzsközönsége lett az István Pincének.
– Mindenki járt az István Pincébe, fiatalok, idősek, családosok, irodai munkások, ügyvédek, színészek, turisták. Imádták a hely családias ízeit és persze pénztárca barát árait – mondta Vastagh Gyula.
Aztán ismét jött egy változás. Egyre több étterem nyílt a környéken és változott a közízlés is.
Fotó: Marsalkó Péter
Harmincegy év után eladta
Végül Vastagh Gyula úgy döntött, hogy 31 év után eladja szeretett István Pincéjét. 68 évesen a pihenésre vágyott már.
Sokan nem tudják, de ezen 31 év alatt az István Pince mindennap nyitva volt. Karácsonykor is legalább délután 4-ig várta vendégeit, de még a felújítási munkálatok alatt sem zártak be soha!
Szeretnék pihenni pár évet ennyi munka után, hiszen nem igen volt nekem se szabadságom, se szabad hétvégém – tette hozzá a vendéglátós. Vastagh Gyula egy éve adta el István Pincét, de szívesen segít az új tulajdonosnak bármiben, ha arra szükség van.
Gyula napjai most sokkal nyugodtabbak, de hiányzik a légkör, ami annyi éven át körülvette. Az újranyitás után ezért biztos, hogy leugrik majd egy jó rántott velőre az IP-be.
