A népszerű író halálhírét felesége, a szintén író Szentgyörgyi Judit jelentette be a közösségi oldalán:
Kedves barátok ismerősök! Nemere István életének 80-dik esztendejében egy sikeres és roppant termékeny életút után letette testét. Amit életében alkotott olyan grandiózus és páratlan, hogy azt sokan fel sem fogták eddig. Emléke örökké velünk marad a könyvei által.
Írt, ameddig élt és élt, ameddig írt. El nem múló szeretettel: Szentgyörgyi Judit
„Nem voltak azok könnyű hetek a város számára, javában zajlott a második világháború, ráadásul én is a világra jöttem. Ezt a kettős csapást Pécs nehezen vészelte át”
– ironizált születése körülményein Egy szokatlan önéletrajz című írásában Nemere István, amit a Telex idéz a nekrológban.
1944. november 8-án született Pécsen, szemészorvos apjával és a háztartást vezető anyjával Veszprém és Somogy megyei falvakban töltötte gyerekkorát. Visszaemlékezése szerint az iskolai éveket folyamatos gyötrelemként élte meg, csak az irodalmat, a történelmet és a földrajzot szerette. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban megszerzett érettségi után dolgozott erdészetben, volt gépgyári segédmunkás, balatoni mentőcsónakos és könyvesbolti eladó. 1972-ben beiratkozott az ELTE könyvtár szakára, ahol 1975-ben diplomázott. 1980-tól szabadúszó és főállású író lett.
Az 1970-es évektől jelentek meg publicisztikai, ismeretterjesztő és egyéb írásai.
Első könyvét, A rémület irányítószáma című bűnügyi regényt 1974-ben vehette kézbe az olvasóközönség.
Mint fogalmazott, ezt „1977-ben követte a második, aztán 1979-ben a harmadik és negyedik… 1981 óta nem volt év, amikor ne jelentek volna meg Nemere-könyvek, és minden évben több.” Főleg sci-fijei és paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de nagy példányszámban keltek el krimijei, ifjúsági és történelmi regényei is. Különösen érdekelték a diktátorok és az elnyomó rezsimek, a politikai merényletek, a történelem még felderítetlen talányai, valamint a titkosszolgálatok, a kémek viselt dolgai.
Gyakran használt írói álneveket: romantikus regényeit három-négy női álnéven, a 20. század eseményeiről szóló köteteit német, angol, orosz és francia álneveken publikálta, de sok könyve jelent meg név nélkül is. Számos nyelven adták ki műveit, köztük perzsául és eszperantóul. Az 1990-es években kétszer egymás után megválasztották a Nemzetközi PEN Club eszperantó csoportja elnökének.
2009-ben a régi Index akkori lakóhelyén, Csengelén kereste fel minden idők egyik legtermékenyebb íróját, hogy megtudja, mi a Nemere-féle munkamódszer titka.
„Reggel hatkor a reggeli után már az íróasztalánál dolgozik, mert akkor lehet a legjobban, állítja, és kettőig folyamatosan ír, csak a deles ebéd idejére szakítja ezt meg. Délután kis pihenés és egy hosszabb séta után újra dolgozni kezd fél öttől hétig.”
Bár Nemere művei olykor ellentmondásos visszhangra találtak, munkabírása (40 ezer leütés/nap) szinte mindenkit ámulatba ejtett.
„Írok, mert azért születtem. Írok, mert nem tehetek mást. Írok, mert az olvasók gyakran megerősítenek abban a hitemben, hogy valakiknek szükségük van azokra a történetekre, amelyek a fejemben születnek”
– fogalmazott önéletrajzában. A munkásságára fókuszáló Addig írok, amíg élek című dokumentumfilmet szeptemberben mutatták be a mozik.
Nemere István november 8-án ünnepelte 80. születésnapját és 800. könyvének megjelenését.
Ebből az alkalomból a Történelmiregény-írók Társasága ünnepséget rendezett a tiszteletére az Országos Széchényi Könyvtárban. Az író ott még jól érezte magát, élete legfantasztikusabb születésnapi meglepetésének nevezte a rendezvényt. A köszöntése után nem sokkal azonban hirtelen rosszul lett, és szívinfarktussal szállították kórházba, ahol mélyaltatásba került.
(via Telex)
