Műfenyő vagy illatos, élő fa? Sok családban megy a huzavona, pedig a fenyő díszítésének jóval mélyebb gyökerei vannak. Arról nem is beszélve, hogy az ünnepi asztal megterítése a következő esztendőre is hatással van. Összeszedtünk pár érdekességet.
Egykoron “csak” pattogatott kukorica volt, amit az asztal fölé lógattak
Régen még karácsonyfát sem állítottak, a második világháborúig a bőség a karácsonyi asztalon volt és nem a fenyőn. Ez azt jelentette, hogy az asztalt ünnepi abrosszal és ételekkel teríttették meg. Ezek aztán a december 24-ei ünnepi misét követően szentelményekké váltak, aki ezekből “csipegetett”, ő maga is áldásban részesült.
A karácsonyi asztalon helyet kapott mindaz, amiből sok volt
- a mák, a lencse, a bab, a dió
- a kenyér, a kalács, ami az áldást követően azt jelentette, hogy egész évben lesz mit ennie a családnak
- a bor és pálinka, ami a szentelést követően gyógyító erővel bírt és egész évben kortyolgattak belőle, ha betegek vagy bánatosak voltak
- a méznek és a fokhagymának üzenete is volt. A fokhagymaevés a rosszat távolt tartotta, míg a méz édes szavakkal támogatta a családot
- az alma a szépség, a boldogság, a szerelem és a közösség szimbóluma volt
Érdekesség, hogy az asszonyok seprűje és a férfiak csizmája is az ünnepi asztalnál volt
Áldást kapott az asszonyok seprűje is. Ennek nem volt más a jelentése, mint az, hogy a következő esztendőben is tartsák szépen,
tisztán a házat és környékét. A férfiak kalapjának és csizmájának megáldása pedig azt vetítette előre, hogy a közelgő farsangban a cipő nem töri fel viselőjének lábát.
Az abroszt nem rázták ki minden este, sőt!
A karácsonyra megterített ünnepi asztalt nem szedték le minden nap, az abroszt sem takarították le ebben az időszakban. Hitték, hogy a megszentelt étel, ami ide hullik is áldott. Így a kenyérmorzsa és az ételdarabkák. Január 6-án pedig, amikor véget ért az ünnepkör, ezeket a morzsákat az állatok elé szórták. Így jutott szentelt étel hozzájuk is, ami aztán bőséges terményt eredményezett a következő esztendőben. Érdekesség, hogy ezt az abroszt nem csak erre az ünnepi alkalomra használták: az év folyamán a vetőmagot ebből az abroszból szórták a földekre. Az elv ugyanaz volt, bőséges termésben bíztak, hiszen az abrosz meg volt áldva.
Az élő fenyő bújtatta el Krisztust
Egy monda szerint amikor a Krisztus a Földön járt egy fenyő mögött talált menedéket, melynek ágai eltakarták őt. A gonosz emberek elől bujdosott, de a fenyő megvédte. Az Úr akkor megáldotta a fenyőt:
“Soha ne hullasd el a leveleidet.
Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak.
Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt.
Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.”
A fenyőfát már az ókorban is mágikus növénynek tartották
Egy ősi jelkép, ami a téli napfordulót szimbolizálhatja. Örökzöld ágaival a tél közepén is arra emlékeztet, hogy érkezik a tavasz. A fenyő mellett hasonló jelentéssel bírt a borókaág, a fagyöngy is. A gyertya a “Világ Világossága”, azaz Jézus jelképe. A csillogó díszek egyes értelmezések szerint a csillagok, bolygók jelképei. A fa csúcsára kerülő dísz, amely általában a legfényesebb, a betlehemi csillagot jelképezi.
