Január 22-én nemcsak a magyar kultúra napját és a Himnuszt, hanem a Vincéket is ünnepeljük. Bár a Drávaszögből eredő hagyomány több évszázados múltra tekint vissza, Siklóson és Villányban még most is nagy örömmel vincéznek ezen a napon, azaz különleges pincejárást tartanak a gazdák. Hogy mi is ez pontosan?
Kitárják a pinceajtót, kolbászt aggatnak a szőlőtőkére és termést jósolnak
Szent Vince a vincellérek védőszentje. Vértanú volt, akit halálra kínoztak a keresztényüldözések idején, de Vincét még a halálban sem lehetett legyőzni. Neve jelentése: győzedelmes. Emellett úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét erőit és elhozza a jó időt. Vince napján, azaz január 22-én Siklóson is nagy ünnepet ültek és ülnek a borkedvelők.
– Sosem merült feledésbe Siklóson ez a nap, bár tény, hogy a helyi borosgazdákon kívül nagyon kevesen figyeltek fel a Vince-napra, ami két részre tevődik. Az egyik a vesszők megáldása, a másik a rügyek vizsgálata és az az áldás kérése a termésre, a pincékben dolgozókra – mondta Riegl Gábor. Siklós polgármestere hozzátette: ilyenkor mondják a gazdák, „ha csordul Vince, tele lesz a pince”. Azaz, ha olvad és esik ezen a napon, akkor jó évre számítanak és bő termésre. A siklósi hagyománynak mára a Baranyai Megyei Értéktárban is helye van.
Egyre többen érkeznek a siklósi szőlőhegyre
– Nemcsak a siklósiak körében, hanem a régióban és országos szinten is ismert a vincézés – mondta Mojzes Tamás. Siklós alpolgármestere szerint a különleges pincejárás megmozgatja az embereket, ezáltal turisztikai tartalommal is bír. A jövőben arra koncentrálnak majd, hogy akár Pécsre is becsempésszék a siklósi vincézést és a helyi gasztronómiát.
– Baranyában a bornak szép és nemes hagyománya van. Ez a hagyomány generációról generációra száll és ha ezt jól őrizzük, akkor erőt ad a következő évtizedek közösséget megtartó és erősítő építkezéseihez is – mondta Őri László, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke.
Jézus első csodájában azt mondja, hogy „akarom, hogy örüljetek, hogy derűsek legyetek”, amikor a vizet borrá változtatja
– mondta Felföldi László pécsi megyés püspök. „Üljetek már le egy szőlőtő mellé és értsétek meg, hogy miről beszélek. A szőlőtő és a vessző. Benne van az ember és az ember. Ha két szőlő tövet ültetünk, nem fog hasonlót teremni. Ha 50 évig is vannak egymás mellett, akkor is mindegyik a sajátját fogja teremni. És ez az emberi küldetés, hogy meg kell teremnem, amit Isten rám bízott – mondta Felföldi László, majd megáldotta a szőlővesszőket a siklósi hegy lábábál.
Ezt követően az egybegyűltek megkezdték a pincejárást és a vincézést.
Vince napján:
- Az egyik legelterjedtebb hagyomány az volt, amikor a gazda felment a szőlőjébe és nemcsak bejárta azt, hanem vesszőt is vágott onnan.
- Ha nagyon szépen kirügyezett a szőlővessző, árulkodott bő termésről, és a gazdát is megnyugtatta, hogy nem volt fagy és számíthat jó termésre.
- Ilyenkor csak a férfiak mehettek a pincébe, asszonyok és gyerekek nem, mert azt jégesőt hozott magával – tartotta a népi hiedelem. (Nagyon okosan kitalálták, hogy legyen egy férfi ünnep, ahol ne zavarja őket némi asszony nép és gyerekzsivaj – a szerk.)
- Figyelték az időjárást is ezen a napon: ha január 22-én esett, az elkövetkezendő 40 napban annak az ellentétjére lehetett számítani
- De tüzet is tettek és malacságokat – szalonnát, kolbászt – sütöttek, és ettek a gazdák.
- A borászoknál szokás az is, hogy megemlékeznek azon családtagokról, akik már elhunytak. Ilyenkor bort és egy szál vesszőt visznek a sírhoz, ezzel tisztelegve előttük. Szokás volt ilyenkor a borból is csöppenteni a fejfára, ezzel szimbolizálva a “közös” borkóstolást.
