Címlap Egészség Hogyan ne őrü...

Hogyan ne őrüljünk bele a „social distancingbe”

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az ideiglenes karantén mindenkit megvisel: a három gyermekével otthon maradó szülőt ugyanúgy, mint a magányos nagymamát. A koronavírus-járvány megakadályozására vagy lelassítására azonban csakis a social distancing jelenthet rapid megoldást. Csakhogy az ember társas lény, és a másoktól való elszigeteléstől jószerivel „beleőrül”.

Dolgozhatnak a virológusok bármilyen lelkiismeretesen és fáradhatatlanul, egy koronavírushoz hasonló megbetegedés elleni vakcina kifejlesztéséhez legalább egy év szükséges. Az elmúlt hetek tapasztalatai is jól mutatják: egy-egy napjainkban zajló világméretű járványveszély megakadályozására vagy lelassítására a leghatékonyabb módszer az úgynevezett social distancing, vagyis a társadalmi távolságtartás. Ez a kapcsolataink minimalizálását, a többi embertől legalább három lépés távolságot, és (jobb esetben önkéntes) elkülönülést, vagyis karantént jelent.

Nincs kellemes csevegés a bolti eladóval, lógás az osztálytársakkal a nagyszünetben, vagy kikapcsolódás az edzőteremben, a kollektív kulturális programokról nem is beszélve. Még egy „nyugisör” sem fér bele a legjobb baráttal, de ami nagyobb gond: a nagymama sem láthatja az unokáit. Csakhogy az ember társas lény, és egy ilyen helyzetbe – ha tartósan fennáll – jószerivel „beleőrül”.

Más okok miatt nehéz az összezárt családoknak, és az egyedül élőknek

A bezárkózás senkinek nem tesz jót. Rövidtávon talán még örülhetünk is neki, ám a tartós, több hétig, akár hónapokig fennálló karantén mindenkit komolyan megvisel. A három gyermekével otthon maradó szülőt ugyanúgy, mint a magányos nagyszülőt, és az izolált munkavégzésre kötelezett alkalmazottat. Kertes ház ide vagy oda, a magány nem fordítottan arányos a négyzetméterekkel. Azonban más okok miatt nehéz a családoknak, és az egyedül élőknek.

Dr. Káplár Mátyás pécsi tanácsadó szakpszichológus szerint azok esetében, akik többen élnek egy háztartásban, a legfontosabb a személyes tér, illetve az úgynevezett „énidő” megtartása.

– Nagyon fontos, hogy az összezárt családtagok megtalálják az önmagukra fordított időt ezekben a vészterhes napokban is. Legyen ez a tevékenység magazinolvasás, zenehallgatás, vagy bármilyen egyedül töltött idő, a lényeg, hogy ne zavarjanak bele a gyerekek, sem a másik szülő. Erre a célra érdemes kihasználni a kertet, teraszt, erkélyt, vagy ezek hiányában (a hivatalos ajánlások keretén belül) menjünk ki a szabad levegőre – mondja a pszichológus.

Ne vetítsük rá a járvánnyal kapcsolatos félelmeinket a családi problémákra

A szakember szerint fontos, hogy tudatosan válasszuk szét magunkban, hogy mi az, ami a saját szorongásunkból, és a helyzettel kapcsolatos aggodalmainkból származik, és mi az, ami családi probléma. Mint mondja, előfordulhat, hogy egy adott konfliktus nem jelentene törést a kapcsolatban, ám mivel mindenkinek magasabb a stressz szintje, könnyebben alakul ki veszekedés.

A szakember azt javasolja, hogy érdemes – és most különösen fontos -, hogy amikor nagyobb indulat van bennünk, ne azonnal reagáljunk. Adjunk egy fél órát magunknak, és később higgadtan, „tiszta fejjel” gondoljuk újra a helyzetet. Ezek általános konfliktuskezelési, valamint együttélési módszerek Káplár szerint, de ilyen körülmények között még inkább érdemes volna alkalmaznunk őket.     

Sokkal nehezebb az egyedül élőknek

Az ember alapvetően társas lény. Ezért még akkor is jobb a helyzet, ha több a feszültség, de vannak körülöttünk, mint amikor egyedül élünk. Ezek az emberek egy ilyen speciális helyzetben még magányosabbak lehetnek. El sem tudjuk képzelni, hogy mekkora lelki támaszt nyújthat például a nagymamának, ha felhívjuk, és megkérdezzük, hogy telnek a napjai. 

– Nemcsak az egyedül élőknek saját feladata, hogy fenntartsák szociális kapcsolataikat. A szeretteik felelőssége is, hogy keressék őket – hangsúlyozza a pszichológus.  

Káplár kiemeli, hogy rendkívül fontos tudatosítani magunkban azt, hogy az önkéntes elkülönüléssel valójában egy pozitív dolgot teszünk. Nagyon ritka az, amikor úgymond a semmittevéssel tudunk pozitív dolgot tenni, de ez egy ilyen helyzet. Azzal, hogy otthon maradunk, közvetlenül teszünk mások, és a saját magunk egészségéért is.

– Mindezen túl az egyedül élőknek azt javasolnám, hogy kerüljék a túlzott médiafogyasztást. Hiszen ha nincs kivel „kibeszélni” a hallottakat, olvasottakat, a stresszkeltő információkat nem tudjuk kellőképpen feldolgozni. Ezek lerakódhatnak és nagyfokú frusztrációhoz, akár depresszióhoz vezethetnek. Próbáljanak hivatalos forrásokból tájékozódni, és azt is mérsékelten tegyék. Fogyasszanak inkább olyan tartalmakat, melyek a lelki épülést szolgálják; szépirodalmat, zenét stb. – javasolja Káplár Mátyás.

A remények szerint ez a speciális helyzet átmeneti, de ha a koronavírus-járvány okozta elkülönülés hosszútávon fennmaradna, akkor Káplár szerint lelki segítségnyújtáson is gondolkodni kellene, állami szinten.