Néhány hónapja jómagam is élvezettel olvasgatom az egyik közösségi médiában létrehozott csoportban, az Uránvárosi csibészeknél megosztott sztorikat, hozzászólásokat, nézegetem a jobbnál-jobb, értékes archív fotókat. Óriási ez a kezdeményezés, talán más városrészekben, lakóközösségekben is kedvet kapnak hasonlóhoz!
A történetben annyiban mindenképpen személyesen is érintett vagyok, hogy Uránvárosban nőttem fel, az Esztergár Lajos utca 7/A-ban (anno 39-es Dandár). Naná, hogy mindig elkéstem a suliból, holott a Bánki kapuja kábé tíz méterre van a mi lépcsőházunk bejáratától… Az Uránvárosi csibészek ötletgazdái pedig néhány emelettel laktak alattunk (Mayerék a hatodikon éltek), ők voltak az alsó világ urai: Tukoráék a földszinten, Hadobásék a harmadikon. Maradjunk annyiban, hogy elég sokan ismerték őket…
– Hadobás Béci a legjobb barátom volt tizennyolc éves koromig. Az egyik alkalommal a lépcsőház előtt találkoztunk, ahol aztán elkezdtünk sztorizgatni, jöttek sorra a régi emlékek, alig bírtuk befejezni. Ekkor vetődött fel, hogy a közösségi médiában létrehozhatnánk egy csoportot a régi haverok számára, és aztán ott folytathatnánk a történetek felelevenítését. Na, így jutottunk el az Uránvárosi csibészekig – mesélte a Pécs Aktuálnak az egyik ötletgazda, Tukora Tamás.
A zárt csoportnak lassan 1600 tagja van, villámgyorsan emelkedett a létszám. A haveri kört tehát hamar túllépte a kezdeményezés, aminek osztatlan sikere van. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb sztorik, életképek a 60-as, 70-es, 80-as évek Uránvárosáról, valamint olyan fotók bukkannak elő, amelyek akár várostörténeti szempontból is értékesek lehetnek. Nem mellesleg, a tagok, a hozzászólások között böngészve hamar rengeteg régi ismerősre, haverra lel rá az ember!
– Azt hittük, leszünk majd százan-kétszázan, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennyien csatlakoznak! Persze nagyon örülünk neki, ugyanakkor ez iszonyú nagy munkát is jelent, alig győzzük! Látva a nagy érdeklődést és szimpátiát, azóta továbbgondoltuk a dolgot. Szeretnénk, ha könyv születne az itt összegyűlő rengeteg anyagból. Az első részt az Ybl-díjas építésznek, Dénesi Ödönnek és az uránvárosi építészetnek szentelnénk, továbbá feldolgoznánk az értékes képeket és sztorikat is. Jövőre rendeznénk egy nagy banzájt az uránvárosiak számára a Béke-parkban, és tervben van egy kisfilm is. Szóval ötlet most is akad!
A sztorik és fotók között egészen elképesztő finomságok is akadnak. Sőt, azt kell mondjuk, mindegyik annyira kedves és emberközeli, hogy élvezettel olvasgatjuk, nézegetjük őket – egy–egy darabka, mozaik a múltunkból. És megannyi új információ, történet, adat, amivel többek és többek leszünk. Köszönjük az ötletgazdáknak!
