Borravaló? Egykoron a pécsiek az eltörlését szorgalmazták

A borravaló adás szokása nagyjából 500 éve alakult ki a Nyugat Európában. Az egyik legkorábbi írásos feljegyzés 1509-ből származik, amikor egy német kézműves a kialkudott bérén felül kifejezetten ivópénzt kért a munkájáért. Magyarországon a „borra való” kifejezés a először 1600-as években jelent meg. Eredetileg szó szerint arra a pénzre utalt, amiből a vendéglátó, fuvaros vagy mesterember bort vehetett magának a fáradozásaiért.

A klasszikus borravaló akkor járt, ha a vendég meg volt elégedve a kiszolgálással, ezt szokást írják felül azok a bankkártya terminálok, ahol előre fizetésénél lehet kiválasztani az összeget vagy a százalékos jutalékot.

Ez egy pszichológiai és üzleti modell: A fix százalékos (pl. 5-10-15-20%) előre beállított borravaló-választó képernyők elterjedése a terminál szoftvereket gyártó cégeknek köszönhető, amelyek rájöttek, hogy a vizuális, gyors gombok drasztikusan növelik a vendéglátósoknak adott borravaló összegét. A terminálok nem véletlenül működnek így, egyebek mellett az alábbi pszichológiai hatásokra építenek.

A társadalmi nyomás és a bűntudat

Amikor a terminált feléd fordítják, a tranzakció egy privát folyamatból azonnal nyilvános interakcióvá válik. Úgy érzed, hogy az eladó (és a mögötted állók) figyelik, mit választasz. Ha a „Nincs borravaló” gombra nyomsz, azt a belső gátlásaid a fukarsággal vagy az elégedetlenséggel azonosítják, amit a legtöbb ember el akar kerülni.

Horgonyzási effektus

Ha a képernyőn meglátod a 15%, 20% és 25% opciókat, az agyad ezeket a számokat veszi kiindulópontnak (horgonynak). Még ha eredetileg sokallod is a 20%-ot, a 15% ehhez képest már egy „észszerű, olcsóbb” kompromisszumnak tűnik. Ha a gombok nem lennének ott, lehet, hogy magadtól csak 5-10%-ot adnál, de a magasabb számok látványa feljebb tolja az elvárásaidat.

Alapértelmezési torzítás

Sok terminálon az egyik opció (például a 12% vagy 15%) eleve ki van jelölve, vagy hangsúlyosabb színnel jelenik meg. Az emberek hajlamosak elfogadni a rendszer által felkínált „normálisnak” beállított opciót, mert azt feltételezik, hogy a többség is így tesz, vagy ez a társadalmilag elvárt norma.

A készpénzmentesség fájdalomcsillapító hatása

Készpénzzel fizetni pszichológiailag „fájdalmasabb”, mert fizikailag látod és érzed, ahogy fogy a pénz a tárcádból. A kártyás vagy telefonos érintésnél ez a fizetési fájdalom minimális. Mivel nem érzed a pénz azonnali elvesztését, sokkal könnyebben és lazábban nyomsz rá egy magasabb borravaló-összegre is.

Új trend

Régebben borravalót csak a klasszikus, asztali kiszolgálást nyújtó éttermekben adtunk. A terminálok elterjedésével viszont ma már a pékségben, a gyorsétteremben, sőt a sarki kisboltban is megjelenik a borravalós képernyő. Az agyad egy idő után automatizmussá alakítja a borravalóadást, és reflexből megnyomod a gombot olyan helyeken is, ahol valójában nem történt extra kiszolgálás.

Hogy volt ez régen?

A borravalót többször próbálták visszaszorítani, sőt betiltani is, de sosem sikerült teljesen. A pécsi pezsgőgyáros rokona, Littke Lőrinc a Színház téri Korzó kávéház tulajdonosa parlament elé akarta vinni a borravaló ügyet 1929-ben.

„Littke Lőrinc, a pécsi Korzó kávéház agilis és népszerű tulajdonosa, a kávéházak országos szövetségének vidéki alelnöke, a
borravalórendszer egész lényegét felölelő, világosan és logikus adatcsoportosítással megszerkesztett memorandumát készített,
amelyet hétfőn nyújt át Vass József népjóléti, Bud János kereskedelmi és Wekerle Sándor pénzügyminiszternek. A memorandum élesen rávilágít a borravalórendszer eltörlését indokoló összes körülményekre, nemcsak a pincér társadalom és a fogyasztóközönség, hanem a tulajdonosok és az adózás szempontjából is.”

A borravaló eltörlése nem követtkezett be. Abban az időben három fajta borravalaló rendszer működött az országban, rádaásul az egyik kizárólag csak Pécsen!

1. A közönség annyi borravalót ad, amennyit akar.

2. A kiszolgálási díj címén, 10 %-ot adnak a számla összegéhez

3. A „pécsirendszer“.

A pécsi rendszer kétféle volt:

• Az éttermi kiszolgáló személyzet a bruttó bevétel nyolcszázalékát kapja meg. És kap élelmezést.

• A kávéházi kiszolgálószemélyzet a bruttóforgalom 12 százalékát kapja meg. Élelmezése: kávé, sütemény. Ez összegből a fizetőpincér kétszázalék „dubiózt“ kap, a többi feloszlik egyenlő arányban a kiszolgáló személyzet között.

A II. Világháború után, 1946-ban szintén volt egy próbálkozás, ideiglenesen a fodrászatokban betiltották a boarravalót.

„A fodrászipari szakosztály elnöksége közli, hogy a borravaló rendszer a fodrásziparban megszűnt. Az új kollektív szerződés értelmében a fodrásziparban borravalót adni és elfogadni tilos.”

Hiába próbálkoztak az megszüntetéssel, ez sem járt eredménynel. A vendégek továbbra is titokban adtak borravalót.