33 méter magas, vagyis akkora, mint egy tízemeletes panelház. Tartályában 300 ezer liter víz fér el, ami nagyjából 2000 fürdőkád megtöltésére lenne elegendő. A pécsi Fehérhegy fölé magasodó víztorony pontosan 100 éve szolgálja a várost. Az építéséhez annak idején még Svédországból is hozattak egy különleges gépet.

1926. október 24-én kapta meg használatbavételi engedélyét Pécs keleti részén található, fehérhegyi víztorony, amely azóta Meszes egyik legismertebb építményévé vált. A százéves óriás azonban nem pusztán ipartörténeti emlék: a mai napig működik, és részt vesz a környék ivóvízellátásában.
A bányászok miatt épült, 179 lakásba hordták be a vizet a kezdetekkor

A történet az 1920-as években kezdődött, amikor a pécsi szénbányászat fejlődésével egyre több munkáscsalád költözött Meszesre. Az Első Dunagőzhajózási Társaság 1922 és 1925 között 179 lakásból álló bányásztelepet épített, amelynek ivóvízellátását is meg kellett oldani. Erre szolgált az új víztorony. A vizet a Széchenyi-aknánál emelték ki, majd elektromos szivattyúkkal juttatták fel a magasban lévő tartályba. Érdekesség, hogy a lakásokban ekkor még nem volt vezetékes víz. A bányászcsaládok utcai kutakból és csapokból jutottak ivóvízhez.
Svéd betonkeverővel építették

A torony a magyarországi vasbetonépítés korai időszakának egyik látványos emléke. A kivitelezéshez olyan korszerű technológiát alkalmaztak, hogy az akkoriban még ritkaságszámba menő betonkeverő gépet egyenesen Svédországból hozatták. Az építkezés Pilch Andor műszaki vezetésével zajlott. A torony alsó részében még szolgálati lakást is kialakítottak a toronyőr számára.
Száz év után sem ment nyugdíjba
Bár a pécsi szénbányászat már a múlté, az egykori bányásztelep víztornya továbbra is fontos feladatot lát el. A 300 köbméteres tartályban naponta frissül a víz, amelyet a szivattyúk jellemzően éjszaka töltenek fel. A magasan tárolt víz a gravitáció segítségével biztosítja a megfelelő nyomást a hálózatban.

Hasonló szerkezetek már az 1910-es évektől épültek Magyarországon, például a budapesti Margitszigeten, Újpesten, Szolnokon és Siófokon. A pécsi torony különlegessége, hogy évszázados kora ellenére eredeti feladatát is ellátja.
Volt, amikor nem jutott mindenkinek víz
Ma már természetes a folyamatos vízellátás, de 1965-ben Meszes magasabban fekvő házaiban olykor hiába nyitották meg a csapokat. A növekvő fogyasztás miatt a torony kapacitása kevésnek bizonyult. Később új tározók épültek. Napjainkban a Tettye Forrásház által szolgáltatott ivóvízellátás folyamatos és kiszámítható.
Az építményt az elmúlt évtizedekben többször korszerűsítettek, így nemcsak Pécs bányászmúltjának különleges emléke, hanem a város ma is működő közműlétesítménye.

Századik születésnapján, október 24–25-én pedig kivételesen belülről is megismerhették az érdeklődők. A helyek pillanatok alatt beteltek, egyelőre újabb látogatásról még nem tudni pontos időpontokat, de úgy tudjuk, hogy tervezik.
Felhasznált irodalom: Csorba Győző Könyvtár – A fehérhegyi víztorony, Víztorony.hu, Tettye Forrásház – A víztorony története








