Különleges vízvisszatartó módszerrel próbálják segíteni a növényzetet a pécsiek egyik kedvelt kirándulóhelyénél, a Niké-szobornál. Az önkéntesek kifli-, bumeráng alakú árkokkal tartják vissza a lehulló csapadékot. A módszer hatása már néhány eső után látható: zöldül a fű a mandulafák tövében.

Így fogják meg a kiflik a vizet
A Niké-szobornál kialakított vízvisszatartó elemek formája nem véletlen. A park lejtős területen fekszik, ezért a lehulló csapadék a tömörödött, kiszáradt talajon sokszor nem tud megfelelően beszivárogni, hanem gyorsan lefolyik a területről.
Az önkéntesek ezért sekély, kifli- vagy bumeráng alakú árkokat alakítottak ki. Az árkok alsó oldalán felhalmozták a földet, magukat a mélyedéseket pedig szerves anyaggal töltötték fel. Ez pedig szivacsként működik: felfogja a csapadékot, majd fokozatosan visszaadja a vizet a talajnak.

A tapasztalatok szerint már néhány esőzés után is érzékelhető a hatás, a környező terület néhány méteres környezetében is.
A természet mintáit követik
A projekt egyik szakmai vezetője Farkas Krisztina permakultúra-tervező elmondta: a permakultúra egy etikai alapokon nyugvó tervezési rendszer. Három fontos alapelve a földről és az emberről való gondoskodás, valamint a hozam méltányos elosztása. A módszer lényege, hogy nem a természetre akarják ráerőltetni az ember elképzeléseit, hanem először megfigyelik a terület működését, majd ahhoz igazítják a beavatkozásokat.

„Megnézem, mit mutat a terület, megnézem, hogyan csinálja egy természetes rendszer, és lemásoljuk a természetes mintákat” – fogalmazott Farkas Krisztina.
A mandulafákat is segítik
A vízvisszatartást a terület magasabb pontjain érdemes elkezdeni, a Niké-szobornál azonban a park alsó részén álló mandulafák környezetét is segíteni próbálták.
A szakember szerint a fák nem feltétlenül koruk miatt vannak rossz állapotban, hanem a körülmények is megviselték őket. A kialakított kiflik ezért csapadék megtartását segítik a gyökérzónában.
„Itt, a manduláknál a kiflik működnek a legjobban” – mondta Farkas Krisztina
A szakember szerint a víz megtartása az elmúlt időszakban vált különösen aktuális témává. Sokféle módszer létezik, a megfelelő technikát azonban mindig az adott terület adottságaihoz érdemes igazítani.
A permakultúra egyik újdonsága, hogy a vízmegtartás hagyományos és új gyakorlatait rendszerbe foglalja, és a mai környezetben is alkalmazható módszerekké alakítja.
„Nézd meg a területedet, figyeld meg jó sokáig, és ami beválik, azt kell alkalmazni” – foglalta össze a szemlélet lényegét Farkas Krisztina.

A kezdeményezés a Mediátor Egyesülethez kapcsolódó Szárnyas Niké Permapark regenerációjához kapcsolódik. A civil, önkéntesek által működtetett projekt egyik célja, hogy megmutassa a városlakóknak, miként lehet a környezetet a természet folyamatait követve gondozni és regenerálni.
A város és az erdő határán fekvő terület egyben gyakorlati helyszín is: az érdeklődők olyan módszereket ismerhetnek meg, amelyeket később akár saját kertjükben vagy környezetükben is alkalmazhatnak. A vízvisszatartás mellett a permakultúra, valamint az ehető vadnövények és a fenntartható gasztronómia is része a programnak.
A Szárnyas Nike Permaparkban október második felében újabb önkéntesnapot tartanak, így az érdeklődők a gyakorlatban is megismerhetik a vízvisszatartás és a permakultúra egyes módszereit.











