Tragikus hirtelenséggel, fájóan fiatalon, mindössze 45 évesen elhunyt a pécsi küzdősportélet sokak által szeretett, tisztelt alakja, Burján Renátó. Nála mindig úgy lehetett sportolni, bunyózni, hogy a kőkemény edzések közben is végig vidámak, jókedélyűek voltunk.
Nagy pofon volt ez a hír reggelre.
Elhunyt a pécsi küzdősportélet egyik legvidámabb alakja, a Virradat SE kickbox szakosztályának vezetője, vezetőedzője, Burján Renátó.
Aki ennél sokkal több volt. Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt szóba került, hogy menjek hozzá bunyózni, a barátom amellett, hogy jószívvel ajánlotta, azt is mondta, vigyek legalább két pólót, mert sokat fogok izzadni. Igaza volt. Ugyanakkor minden egyes edzésen úgy izzadtak és úgy fáradtak el a jelenlévők, a tanítványai, hogy közben szinte végig mosolyogtak, élvezték, amit csinálnak. Márpedig így a legjobb sportolni, nem?!
Renátó elképesztőn vidám, jókedélyű srác volt, akinek a társaságában nem lehetett szomorkodni. Rengetegen jártak hozzá edzeni, többek között én is neki köszönhetően szerettem meg a bunyót – nagyon jó érzéke volt ahhoz, hogy az általa olyannyira szeretett küzdősportokat másokkal is megszerettesse.
Érdekes figurákból, az élet teljesen más területeiről érkező férfiakból, nőkből, gyerekekből gyúrt össze egy összetartó, sokszínű közösséget. „Edzések miatt írhatnak a tagok” – tette ki megannyiszor. Oké, mostantól hová írjanak?
Lezárult egy korszak, fogalmazott letörten az egyik barátja, aki talán csak Renátó miatt járt évtizedeken át bunyózni.
Burruchaga, Burgos (szerette a focit, és mindig jókat nevetett rajta, amikor így szólítottam), nagyon szomorú ez a hír. Köszönök mindent!
Renátó, ha most látnád, hallanád, hogy mennyien érdeklődnek felőled…
De Te elmentél Édesapádhoz.
