Pécstől a tenger egyik legközelebbi pontja 456 kilométerre van. A pécsi Nedjalkov Balázs ezt a távolságot 19 óra 47 perc alatt TEKERTE LE. Az amatőr sportolóhoz az időjárás sem volt túl kegyes, az eső majdnem végig esett. És a legnagyobb erőt egy margaréta pizza adta. Igen, először mi is nehezen hittük el! De Nedi megcsinálta! RESPEKT!
Ha röviden akarnánk leírni, akkor:
nem aludt, csak tekert és tekert Vinjeracig!
Nedjalkov Balázs múlt szerdán, munka után elvitte két kutyáját sétálni, majd elindult tengerpartra. BICIKLIVEL! Több mint 450 kilométert tekert megállás nélkül.
A határon nem kérdezték az úti célt
– A határig éppen csak szitált az eső, még énekelni is énekeltem. Aztán áttekertem Horvátországba és elkezdődött a „bulika” – fogalmazott Balázs, akinek ezután jött a neheze. 100 kilométer után az eső már ömlött és 12 fok volt (aki ült már bringán tudja, hogy ilyenkor a menetszél is kifejezetten fájdalmas tud lenni. A vizes ruháról pedig nem beszélve – a szerk.).
Még este is tekert, elöl-hátul lámpával
Balázs mire Kutinára (153 km) ért, már este 10 óra volt. Vak sötét. Szerencsére Balázsnak olyan lámpái is voltak a bringáján, ami jelezte, ha hátulról érkezik valami,n így nem kellett mindig hátranéznie, ha közeledett egy autó.
– Még Kutinán eltekertem egy hotel mellett, de nemet mondtam rá. Átállítottam a fejem és elkezdtem mantrázni, hogy: még egy kicsit tekerj Balázs, ennél azért többre vagy képes, nem ezért indultál el, és ez segített – vallotta be az első igazi holtpontot Nedi.
De aztán annyira esett, hogy még a hidat is elmosta az eső
– Megfordult a fejemben, ez egy isteni jel és megvan a kifogás, hogy miért szállok ki ebből az egészből, de szerencsére nem volt elég erős a kisördög – mesélte Balázs.
Az első 300 kilométer szinte sík, ami azért is jó, mert folyamatosan tekertem, így legalább ez fűtött. Hosszú, hideg és vizes volt az éjszaka. Néha imádkoztam, hogy a lámpáim kibírják, mert nem akartam ott maradni egyedül a sötétben, néha hangosan énekeltem, hátha attól jobb lesz, néha ordítottam a felhőkkel, hogy ELÉG! NEM KELL TÖBB ESŐ! hátha akkor abbahagyja
Több mint 12 órán át vizes cipőben és egy szétázott kesztyűben
– Minden megállásnál kicsavartam a kesztyűből a vizet, a lábaimat inkább nem néztem meg, mert tudtam, hogy megnyerném a gyógyfürdők között meghirdetett: “Ki tudja trottyosabbra áztatni a talpát!” versenyt – mondta Balázs.
350 km-rel és 800 m szintemelkedéssel a lábamban összeraktam, hogy a maradék 100 km-ben még lesz közel 3000 méter szintemelkedés.
„Plitvicét elhagyva a fennsíkon felkiáltottam,
hogy 400 km, gondoltam nekem ennyi elég is lesz, nem akarok tovább menni, de ekkor megpillantottam egy útszéli éttermet, aminek a táblájára ki volt írva nagy betűkkel, hogy MARGARITA PIZZA.” Balázs természetesen evett egy jót.
Ez megváltás volt
De ezután még sok küzdelem várt rá. Két hegy, szembe szél, de csak eljött a pillanat, amikor megpillantotta a tengert és elszállt minden probléma.
– Megérkeztem a Maslenica hídhoz, ahonnan már tudtam, hogy ez most az enyém és azt is tudtam, hogy 10 emberből, 9,5 visszafordult, vagy el sem indult volna – mondta Balázs.
A következő emlékkép, hogy már ülök a tengerparton, és végiggondolom az elmúlt órák történéseit. Szétázott ruháimat kiteregettem a kövekre, egy bringás nadrágban lógatom a lábamat a tengerbe.
Honnan az ötlet és miért?
– Pár hete beszélgettünk a feleségemmel, hogy kinek mi hiányzik az életéből, és ekkor jöttem rá, hogy mindig volt valami őrültség, amit vártam és amire készültem. Az pedig már régóta motoszkált a fejemben, hogy milyen lenne letekerni megállás nélkül a horvát tengerpartra. Nincs segítség, csak a bringám és én – mondta Balázs, aki meg is csinálta ezt és ezúton is gratulálunk neki.
