Egyedi stílusukkal és zenéjükkel egészen Dubajig jutottak, most pedig jubileumi, teltházas koncerttel készülnek a Kodály Központban. Szentgyörgyváry Péterrel összeszedtük mindazt, amit talán még nem tudsz a Vivat Bacchusról!
Több ideje vagytok együtt, mint külön. De hogyan indult a Vivat Bacchus története, és kikből állt az eredeti felállás?
A Bartók Béla Férfikarnak volt egy bordalos repertoárja, ám 2001-ben a kórus nem tudott elvállalni egy újhegyi fellépést. Ekkor vetette fel Stumpf Árpád Zsiráf, hogy álljunk össze néhányan, és vállaljuk el mi. Az első felállásban a két Szentgyörgyváry iker, Balásy Szabolcs és Stumpf Árpád szerepelt – vagyis négyen indultunk.
És honnan jött a Vivat Bacchus név?
A nevet Szentgyörgyváry Gergő találta ki. Ha már borról éneklünk, legyen Vivat Bacchus – Bacchus ugyanis a bor istene.
Mivel álltatok először színpadra?
A kezdetekkor még egyetlen saját dalunk sem volt, így a Bartók Béla Férfikar repertoárjából énekeltünk. Nagyon jól fogadott minket a közönség, ezért elkezdtem saját szövegeket írni, amelyeket aztán Balásy Szabolcs zenésített meg.
Hogyan indult be igazán a karrieretek?
A Villányi borvidéken nagyon hamar megszerettek minket. A Tiffán Ede és Zsolt Pincészet már 2002-ben meglátott bennünk valamit, később pedig egyre több borász kezdett támogatni bennünket. Ez a kapcsolat és barátság a borászokkal tulajdonképpen a mai napig tart.
A tagok mindegyike zenélt korábban?
Nem mindenki hivatásos zenész, de zenei előképzettsége mindenkinek volt. Jelenleg két tagunk megélhetését jelenti közvetlenül a zene: Balásy Szabolcs énektanár és a Voisingers karnagya, Bognár Szabolcs pedig énekművész.
A csapatban egyébként nagyon különböző civil foglalkozások jelennek meg: van köztünk mentőápoló, testnevelő tanár, szoftverfejlesztő, művelődési ház igazgató, aki a Siklósi vár kapitánya is volt.
Mennyire jött be az embereknek ez a stílus?
Nagyon hamar felkaroltak minket, és külföldi fellépéseink is lettek. Az egyik legemlékezetesebb ezek közül Dubaj volt, ahol a világkiállításon Magyarországot képviselhettük.
Azt tapasztaljuk, hogy az emberek szeretik az a capellát. Huszonöt éve csináljuk komoly menedzsment nélkül, és volt olyan időszak, amikor évente közel száz fellépésünk is volt.
Mi is pontosan az a cappella? És mennyire lehet közben „lazázni” a színpadon?
Az a cappella hangszerkíséret nélküli éneklést jelent. Mindannyian játszunk valamilyen hangszeren is, de ez a műfaj sok szempontból nehéz, mert mindenki egy-egy önálló szólamért felel. Itt nem lehet a hangszerek mögé bújni: pontosan tudni kell a saját szólamot. Ebben sokat segít, hogy valamennyien rendelkeztünk zenei előképzettséggel, és többen korábban különböző kórusokban is énekeltünk.
Huszonöt év alatt változott bennetek valami? A cél ugyanaz maradt?
A célunk kezdettől fogva ugyanaz: vidám pillanatokat szeretnénk szerezni az embereknek. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy mi vagyunk a magyar zenei stand-up egyik megtestesítői, egyszer egy néni azt mondta: minket receptre kellene felírni.
Fontos számunkra a minőség, de mindezt úgy szeretnénk átadni, hogy közben a humor is végig jelen legyen.
Mire vagytok a legbüszkébbek?
Arra, hogy pécsiek vagyunk – és azok is maradunk.












