„Még decemberben ezt írtam: „úgy látom, a legfontosabb, hogy mind a 10,285 szavazókörben ott legyen legalább két ellenzéki szavazatszámláló. Ismerve Orbán Viktor és a Fidesz fogalmait a fair playről, azt mondom, hogy egy pillanatra sem szabad egyedül hagyni őket a választás napján, ezért kell minden szavazókörbe legalább két ellenzéki ember. Én a magam részéről itt most kijelentem, hogy a jövő április 3-i vasárnapom teljes egészében a hazáé. Az ország bármelyik pontjára hajlandó vagyok elmenni szavazatot számlálni.”
Ezt megcsináltuk: mindenütt ott voltunk, az ország összes szavazókörében, és majdnem mindenütt ketten is. (…)
A tévedésem az volt, hogy erre valóban szükség van. Engem történetesen Zemplénbe, Sárazsadányba vezényelt az algoritmus. Elszántan mentünk oda kolléganőmmel azzal, hogy itt aztán csalás nem lesz, azt garantáljuk. Nos, az ott eltöltött hosszú és fárasztó nap alapján biztosan merem állítani, hogy akkor sem lett volna csalás, ha nem vagyunk ott.
Azóta sok ellenzéki szavazatszámlálóval beszélgettem, és közülük mindenki ugyanezt tapasztalta az ország legkülönbözőbb pontjain. Ez mindnyájunknak óriási élmény volt. Valóban volt jó néhány tökéletesen fogalmatlan, naiv szavazó, talán agymosottak is, de hát ha valaki, aki nem lát jól, azt kérdezi az ő kíséretére kivonult két bizottsági tagtól, hogy melyik a szavazólapon az Orbán Viktor, akkor persze, hogy megmutatjuk neki, hova kell tenni a keresztet a Fideszhez. És amikor azt kérdezte, hová tegyen még egy X-et, azt mondtam neki, köszönjük, néni, ez jó lesz így. Mert erre tettem esküt, az lett volna csalás, ha hagyom, hogy érvénytelenítse a szavazatát.
Lehet, hogy voltak csalások, láncszavazások, fizetett voksok, tömeges átjelentkezések de nagyon kevesen jelentettek ilyesmit, pedig állítom, hogy észrevettük volna, nagyon figyeltünk. Ez a választás nem ezen múlt, kicsit sem. Felemelő volt látni, mennyire jól tudtunk kooperálni a szavazatszámláló bizottsággal, a fideszes küldöttekkel is. Legalább húszezer emberben dőlt meg az a mese, amivel a mi pesti agyunk át lett mosva, hogy vidéken sötétség, tudatlanság, agymosás és csalás honol. A Fidesz valóban tarolt vidéken, de nem emiatt, hanem amiatt, mert sokkal jobb volt, mint az ellenzék. És ugyanezért még Budapesten is sikerült sokkal szorosabbá tennie a meccset, mint az pár héttel a választás előtt várható volt. Hogy Budapest miért maradhatott még így is ellenzéki, az már egy teljesen másik mese, arról majd máskor.
A magam részéről nem szerettem meg a Fideszt, nem bocsátottam meg az égbekiáltó disznóságait, viszont megszerettem és sok mindenben megértettem azt a vidéki világot, amely nagy többséggel a Fideszre szavazott. És szó sincs arról, hogy vidéken csak a Fidesz médiája látszik. Sárazsadányban volt nagyjából 25-30%-nyi ellenzéki szavazó, és az ország más falvaiban is nagyjából ilyesmit tapasztaltak az ellenzéki szavazatszámlálók. Ennyinek már látszania kell egy faluban. Csak nem tudtak a többiek számára meggyőzőek lenni, akármennyire is fel vannak háborodva a Fidesz aljasságain. Mert ezen a meccsen az ellenzék még kevésbé játszott meggyőzően.
Akkor hát felesleges volt pénzt, időt, fáradságot áldoznunk arra, hogy ellenzéki szavazatszámlálók legyünk? Nem így érzem. Életre szóló élmény volt, és alapjában változtatta meg azt, ahogyan én Pestről látom a világot – és talán mi is változtattunk egy kicsit az ő előítéleteiken a pestiekkel szemben.
Most, egyszer. Legközelebb ezeknek a pártoknak biztosan nem fogok elmenni szavazatot számlálni. És ez talán a legnagyobb vesztesége az ellenzéknek, ami ezen a választáson érte. Nem konkrétan én, hanem ez a húszezer viszonylag jómódú, a jelenlegi kormánnyal nem rokonszenvező ember, aki rá tudott szánni több tízezer forintot (útiköltség, szállás, stb.) plusz egy hosszú, kemény nap munkát (nekik nem fizetett senki) arra, hogy garantálja a szavazás tisztaságát.
Ezt a hatalmas erőforrást használhatta volna az ellenzék sokkal hatékonyabban is, ha nem azt a buta mesét kellett volna megcáfolnunk, hogy vidéken agymosott fideszesek elcsalják a szavazást. Erre lett elhasználva az energiánk ahelyett, hogy ezt a sok százmillió forintnyi értéket arra használtuk volna, hogy kitaláljunk egy sok mindenki számára vonzóbb alternatívát Orbánnal szemben.”
Szerző: Dr. Mérő László
Forrás: a teljes bejegyzést itt lehet elolvasni
