A Júlia című dráma Visky András, a 2024-ben Kossuth-díjjal kitüntetett erdélyi drámaíró édesanyjának emlékiratai alapján készült. Kerettörténete valós családi eseményeket tár fel.
A szerző édesapja 1939-ben Romániából Magyarországra szökött, elvégezte az egyetemet, s megismerkedett későbbi feleségével, az osztrák származású budapesti Júliával. A második világháború után visszatértek Erdélybe, a nehezebb utat választva, a lelkész apa ott vállalt szolgálatot. Az 1956-os események romániai hatásaként Visky édesapja a rá kiszabott huszonkettőből hét évet le is töltött a börtönben, ezalatt az anyát hét gyermekével a Duna-deltába, egy Lăţeşti nevű lágerfaluba internálták.
A dráma a román Gulag mementója, ugyanakkor időtől, helytől, származástól, vallástól független történelmi, emberi lecke is, amelyet feldolgozni, megérteni nehéz, inkább élő emlékként kell megőrizni, hogy többé egy pillanatra se feledkezzünk meg emberi mivoltunkról.
Visky Júliája a szerelem mellett az anyaság története is. Drámaian jeleníti meg az anyaság lényegét, a felelős szeretetet, a döntések súlyát, a bármilyen körülmények között való gondoskodás ösztönét, amely az életet jelenti nemcsak a gyermek, de az anya számára is. Életet ad és életet kap, eközben olyan sorsközösség teremtődik, mely a lét folyamatosságát jelenti a lét fenyegetettségében. Júlia saját példájával hitelesíti, általános érvényűvé teszi a megbocsátást is azáltal, ahogy mély hittel, emberként cselekszik.
A Júlia bár monodráma, nem egyszereplős előadás. Júlia érezhetően nincs egyedül, a megnevezett szereplők hiányukban vannak jelen benne, és az előadás nézőiben is.
Hangfelvételről közreműködik: Csajághy Szabolcs és Bókai Boróka. Látványtervező: Istvánfi Fruzsina. Rendezőasszisztens, ügyelő: Nagy Írisz. Súgó: Tilesch Dorottya.
