Akkora szám volt 1985-ben a Capri cukrászda megnyitása, hogy még a helyi sajtó is beszámolt róla. Négy család összefogásával jött létre, Bújtár Gáborné (üzletvezető), Keszthelyi István, Pécsi Géza és Regdon Tibor alapították.
A közösségi oldalon sokan ma is nosztalgiáznak a cukrászdával kapcsolatban.
„A hétvégéken mindig hosszú sor kígyózott az olasz fagyizó előtt. Tudom, mert a Mátyás király utcai iskolából naponta jártam hazafelé erre, a Konzum buszmegállója felé. Még télen, a hóesésben is vettünk fagylaltot ott, a barátaimmal…”
„Én 1986-ban akartam a Capriban egy lánnyal fagyizni. A fagyi jó volt, a randi elbukott.”
„Mi csoki fagyi-gépi tejszínhab-roletti combóért jártunk oda általános iskolásként, a legjobb cuki volt akkoriban”
Eddig sosem látott és kóstolt finomságok jelentek meg a városban, egy teljesen új stílust képviselve a hagyományos cukrászdák között. Ezt mutatta az a párbeszéd is, ami a nyitás után hangzott el le a fagyizó részen.
„Kinek a papája?” — emeli fel tekintetét a kislány. „Senkié, pici. Papaya, ez a neve a fagyinak.” – hallja a választ, és belekezd a próbafőzés eredményébe.” – írta a megnyitót követő napon a Dunántúli Napló.
Arról volt híres a cukrászda, hogy a gépek többége, valamint az üdítő adagoló és a kávéfőző is Olaszországból érkezett a Caprigiani cégtől, ami 1985-ben a nyugati életérzést jelentette a vendégeknek.
„Torrone, papaya, amoretto, menta, melone. Csak néhányat említünk a fagylaltkülönlegességek közül. Ezek mellett „nyalhatok” lesznek a megszokott márkák is. Mint elmondták, 10-féle fagyi mindig lesz abból a harmincféléből, amit elő tudnak állítani az üzlet alatti helyiségekben. A kávéházi részben kilencféle fagylaltkehely áll rendelkezésre, különböző gyümölcsökkel, szószokkal és italokkal ízesítve. Az üdítők között érdemes megemlíteni a hókristályt (granita), amely apró jégdarabkákkal „dúsított” és különböző ízekben kapható.”
Az épület tervezője Várnagy Péter, Ybl-díjas építész, a belsőépítész Uherkovich Ágnes, a pultok, asztalok és egyéb márványmunkák Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész, a rézelemek és díszítések a tavaly 76 éves korában elhunyt Bicsár Vendel pécsi Ferenczy-díjas üveg- és ötvösművész készítette.
A cukrászda két év alatt minden hasonló pécsi helyet lekörözött, a pécsiek szavazatai alapján még a rendszerváltás után is a legjobb volt nemcsak a városban, hanem az egész megyében.
„Tutti-frutti, strocitella, adria, melone, rumos szilva, rumos meggy . . . Már a nevük hallatára is nyál csordul az ember szájába. És ekkor még nem is ízleltük a belőlük készülő kelyheket: a tejszínhabos Rolettit, a körtével ízesített Helénát, vagy az olasz fagylajtkülönlegességekkel dúsított Napoletanát.” – dicsére a helyi újság 1987-ben.
Ebben a formában a cukrászda a 2004-ben bezárt, majd kis szünet és átalakítás után újranyitott a 2011-ben.
„13 éve, „2011 áprilisában egy új fejezet kezdődött a Capri Cukrászda életében. Sokan közülünk, akkor ismerkedtünk meg a cukrászat szépségeivel, lehetőségünk volt olyan szakemberektől tanulni és velük együtt dolgozni, akik évtizedekig a legmagasabb szinten művelték ezt a szakmát és ezalatt rengeteg tudást, értéket teremtettek.
13 év alatt köttettek barátságok munkatársakkal, vendégekkel, beszállítókkal, megismertünk egy seregnyi szorgalmas és segítőkész embert, kedves turistát, 80-as évek óta a Capriba járó hölgyeket, urakat, közben igyekeztünk némi nyomot hagyni a legendás Citrom utcai miliőben. Talán sikerült is, amihez nagyban hozzájárultak Önök, a Vendégek, ezért ezúton is szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik az elmúlt években megtiszteltek a bizalmukkal.
Egy fejezet lezárult ugyan, a citrom utcai kalandunk véget ér, de a munka nem áll meg. Cukrászüzemünkben továbbra is készülnek sütemények, torták, vállalunk esküvőket, születésnapokat, egyéb rendezvényeket. Jelenleg, hetente több, mint 300 viszonteladóval dolgozunk, a termékeink megtalálhatóak élelmiszer-boltokban, pékségekben, cukrászdákban Somogy, Tolna és Baranya megye területén.” – írta a cukrászda közösségi oldalán szeptember elején a bezárást követően.
