Az éjjel dolgozó pincérnők valósággal botrányt botrányra halmoztak a XX. század elején Pécsen. A 1911-ben alkotott szabályrendelet előírta, hogy a pincérnőknek csak reggel 8-tól este 8-ig szabad szolgálati helyükön tartózkodniuk, azontúl büntetés terhe mellett tilos az ott-tartózkodás.
Az első világháború előtt is nagy igény volt a prostituáltakra Pécsen, ezért a kocsmárosok és vendéglátósok pincérnőnek álcázva alkalmazták a szexuális szolgáltatást nyújtó nőket. Erre azért volt szükség, mert a századfordulón jobbára az utcákon köttettek az üzletek, a legtöbb örömlány a Király utcában kínálta szolgáltatásait. 1900-ban a városháza egyik bizottsági ülésén a pécsi tiszti főorvos, Czierer Elek a tarthatatlan állapotok miatt szólalt fel és szorgalmazta az utcalányok kötelező egészségügyi ellenőrzésének bevezetését.
„Mikor az esti pillangók ellepik a népes korzót botrányos jeleneteknek lehet tanúja a sétáló közönség. A feslett nőszemélyek mindenki szeme láttára kötik meg az üzletet. Csak a rendőrségünk nem izgatja magát. Azért nem gondoljuk, hogy a főkapitány úr ezt helyénvalónak tartja” – mondta felszólalásában a tiszti főorvos.
A probléma csak 10 évvel később oldódott meg, amikor az egykori Czinderi utcában engedélyezték egy nyilvánosház létesítését. A „lányok” csak ebben az utcában sétálhattak és vadászhattak a kuncsaftokra. A bordély 1910-ben nyílt meg, s azért itt, mert három laktanya is volt a környéken, a katonák itt legálisan levezethették a feszültséget.
A nyilvánosház megnyitása után az utcákról eltűntek az örömlányok, azonban a leleményes vendéglátósok új attrakciót találtak ki a vendégek becsábításra. A köztudott rendszer működését egy családapa leplezte le nyilvánosan a Dunántúl napilap hasábjain 1910-ben.
„A szolid nők odaülnek egy asztal mellé, melyen egy pár üveg bor, meg egy farács van (félarasztnyi és elmozdítható). Ezek a hölgyek ugyan el nem adnak semmit. Nekik nem szabad a vendég asztalához ülni, de a vendégnek nem tilthatja meg senki, hogy odaüljön a buffet asztalhoz, a rácsot elmozdítsa, a bort megigya, vagy akár szeparéba invitálja a szolid nőket, kiket a gazdáik erre a célra tartanak.”
Nagy botrány kerekedett, ezért az önkormányzat szokatlan lépésre határozta el magát.
„A szabályrendelet leglényegesebb pontja az, amely véget vet az éjjeli női kiszolgálásnak, amikor eltiltja, hogy a pincérnők esti 8 órától reggeli 6 óráig nem tartózkodhatnak szolgálati helyükön.”
A szigor 3 évig működött, amikor a vendéglősök tiltakozása miatt megszüntették.
„A belügyminiszter rendeletében kimondotta, hogy a pincérnői kiszolgálást korlátozni nem lehet és így a város által alkotott szabályrendelet ama részét, amely eltiltja, hogy a pincérnők este 8-tól reggel 6-ig alkalmaztatási helyükön tartózkodjanak — hatályon kívül helyezte.”
Azok után csak a rendőrség sűrű razziája vetett gátat az erkölcstelenségnek, valamint több vendéglős döntött úgy, hogy a nyugalom érdekében nem alkalmaznak pincérnőket.
