Elképesztő szezont futott a HR-Rent Kozármisleny labdarúgócsapata az NB II.-ben, hiszen bárkivel felvette a versenyt, és végül az ötödik helyen zárt. A szurkolók természetesen nagyon hálásak voltak a jó eredményekért, a sikerekért, az élményért, amit éreztettek is Aczél Zoltán vezetőedzővel (és persze a szakmai stáb többi tagjával): a szakember szerint ennyi szeretetet talán sehol sem kapott még. Lapunknak elárulta, melyik válogatottnak szurkol az Európa-bajnokságon, és kiderül az is, hogy nyugodtan nevezhetnénk palántagyilkosnak…
A közelmúltban jött a némileg meglepő hír, Aczél Zoltán és a Kozármisleny útjai elválnak. A búcsú azért volt váratlan, mert a szakvezetővel kiváló szezont futottak a kék-fehérek: a tavaly még a bentmaradásért harcoló együttes ezúttal szinte folyamatosan az élmezőnyben volt, és végül az előkelő ötödik helyet szerezte meg. Nem mellesleg a játék miatt sem kellett fanyalogni, élvezetes, gólra törő, jó futballt játszottak a kék-fehérek.
Hogy mit hoz majd a következő idény, majd kiderül, az mindenesetre már eldőlt, hogy megvan az új vezetőedző, Pinezits Máté irányítja a csapatot a 2024/2025-ös szezonban. Aczél Zoltán ugyan nincs már Kozármislenyben, de lapunknak elárulta, nem múltak el benne nyomtalanul a kisváros klubjánál töltött hónapok.
– Nem hiszem, hogy volt olyan hely a pályafutásom során, ahol ennyi szeretetet kaptam, pedig már huszonöt éve dolgozom – fogalmazott az 57 éves szakember. – Csodálatosak a kozármislenyi szurkolók, még egy sikertelen meccs után sem bántottak sem engem, sem a stábot, sem a csapatot! Sajnos nem nagyon sikerült elbúcsúznom tőlük, de nyugodtan mondhatom, felemelő érzés, hogy ennek a közösségnek a tagja lehettem. A város, a futballt körülvevő miliő, a hangulat szenzációs volt, nem mellesleg azt is jó volt érezni, hogy a csapat, a játékosok csukott szemmel jöttek utánam. Mindezt nagyon jó volt megélni, lelkileg sokat segített nekem, óriási köszönet érte!
A szakember jelenleg a családjával piheni ki az elmúlt hónapok feszültségét veresegyházi otthonában. Bár az életében szinte minden a futballról szól, azért tud ő mással is foglalkozni, ott van például a kert…
– Na igen, de a kertészkedéssel voltak gondjaim, úgyhogy inkább hozzá sem nyúlok, meghagyom a feleségemnek. Egyszer ugyanis voltak paradicsompalántáink, én pedig elültettem őket az árnyékba… Nem tett jót nekik. Ha van egy kis időm, szívesen pihenek a kertben, emellett a víz és a nap a nagy szerelmem, egy-egy strandolást mindig beiktatok a programba. Nemrég voltunk is a családommal, no meg a mislenyi szakmai stábbal a horvát tengerparton, nagyon jólesett!
Az Európa-bajnokság idején természetesen a meccsnézések is a mindennapi program részei. Aczél szerint a kontinenstorna jó meccsekkel kezdődött, aztán mindenki nekiállt számolgatni…
– A spanyolok például nagyon élvezetes mérkőzést játszottak a horvátok ellen. Aztán jött a számolgatás, ami rányomta a bélyegét a folytatásra: az angolok meccse, vagy például a holland–francia is borzalmas volt. Persze teljesen más így, kívülről beszélni erről: ha ott lenne az ember egy csapatnál, mindent másképp élne meg, mindent másképp látna – mondta Aczél, aki azt is elárulta, hogy kinek szorít: – Hát, nálam óriási a baj! A mai világban majdnem mindenki a Real Madridnak szurkol, én viszont kisgyerekkorom óta a Bayernt szeretem. Az utóbbi egy-két évben nem sok sikerélményben volt részem… A müncheniek iránti szeretet miatt persze a német válogatottnak is szurkolok, s bár még most sem ők játsszák a legszebb focit, Nagelsmann érkezésével valami elindult: kombinatív, hátulról felépített, élvezetes futballal rukkolnak elő. Szerintem jobb az övék, mint az angoloké!
S hogy mit vár a magyar csapattól, amely vasárnap a skótokkal csap össze? Úgy véli, a válogatottunkban van annyi, hogy behúzzák ezt a meccset, aztán jöhet a matekozás, miszerint mindez elég lesz-e a továbbjutáshoz. „Szerintem továbbra is csak dicséret illetheti a magyar csapatot azért, mert eljutott idáig!” – tette hozzá.
Mi pedig annyit teszünk hozzá, hogy köszönjük a mögöttünk hagyott szezon mislenyi sikerélményeit – tényleg felejthetetlen volt! Aztán, ki tudja, lehet, hogy nemsokára ismét találkozunk Aczél Zoltánnal!
