Háromszor három napot töltött a katari labdarúgó-világbajnokságon a HR-Rent Kozármisleny labdarúgócsapata technikai stábjának tagja, Vanyur Arnold, aki így a helyszínen izgulhatta végig kedvence, a horvát válogatott három mérkőzését: a belgák, a brazilok és a marokkóiak elleni találkozót. Elképesztő, ami az utóbbi hónapokban vele történt, ugyanis ő képviselhette szurkolói oldalról a horvátokat a tavaszi dohai sorsoláson, majd a szervezők költségén vehetett részt a vébén! A metrón viszontlátta önmagát, szövetségi kapitányként irányíthatta a horvát szurkolói válogatottat – íme, a katari világbajnokság első kézből!
A Katari Labdarúgó Szövetség a 2022-es labdarúgó-világbajnokság szervezőbizottságával közösen januárban felkért minden egyes olyan országot, amely már kvalifikálta magát az eseményre, hogy ajánljon szurkolókat, akikről úgy gondolják, megérdemlik, hogy kiutazhassanak a dohai sorsolásra. A szalántai Vanyur Arnold édesanyja révén horvát származású, ami persze kevés lett volna az üdvösséghez, ám rendszeresen jár a horvát válogatott mérkőzéseire, nagyon szoros kapcsolatot ápol a játékosokkal, a vezetőkkel, a szakmai stábbal, részt vesz jótékonysági akciókban, ennek köszönhetően pedig egészen hihetetlen meglepetésben volt része: a horvát szövetség jelölte a 15 kiválasztott közé, majd végül ő mehetett Dohába!
– Először alig akartam elhinni! Rendkívül boldog voltam, úgy éreztem, ez egy hihetetlen elismerése a horvát válogatott iránti hűségemnek – mondta a Pécs Aktuálnak Vanyur Arnold, akiről tavaly, a súlyos horvátországi földrengés kapcsán már írtunk. – Mindez azt jelentette, hogy a szervezők fizették az utazásom, a szállásom és az étkezésem költségeit is.
Nehéz feladatot kapott a „Fan Leader”
A „program” tehát nem a világbajnoksággal indult, hiszen ott volt a vébé Dohában megtartott sorsolásán. Nyáron pedig jött az újabb hír, miszerint mind a 32 résztvevő nemzet ajánlhat maximum ötven szurkolót, akiknek a szervezők állják az úti- és a szállásköltséget. A feltétel az volt, hogy minimum 14 napot kell maradni, jelen kell lenni a saját országot képviselve a megnyitó ünnepségen és a nyitómeccsen.
– Miután tavasszal én voltam Katarban az úgynevezett horvát szurkolói „Fan Leader”, én kaptam meg azt a feladatot, hogy válasszak ki ötven horvát szurkolót, és legyek kapocs köztük és a szervezők között. Nagyon nehéz volt, hiszen sok különböző szurkolói klubja van a válogatottnak, emellett tetemes azon drukkerek száma is, akik nem tagjai egyetlen ilyen klubnak sem, viszont akár a kezdetek óta járnak a nemzeti tizenegy mérkőzéseire. Sok vita, nehézség, nézeteltérés árán sikerült összehozni egy viszonylag igazságos listát.
A brazilok elleni negyeddöntő volt a csúcs!
Családi okok miatt végül nem tudott folyamatosan kint lenni, összesen három mérkőzésen szurkolhatott a horvátoknak, mégpedig úgy, hogy mindig ki- és hazautazott. Ott volt a belgák elleni csoportmeccsen, a brazilokkal szemben megnyert negyeddöntős csatán, valamint a Marokkóval megvívott bronzmérkőzésen.
„Hatalmas élmény volt a helyszínen kiszurkolni a bronzérmet, de rám a legnagyobb hatással a brazilok elleni mérkőzés volt. Tele volt érzelemmel, fordulattal, és a horvát válogatott egyik legnagyobb sikerét jelentette ez a győzelem!”
Csak pozitív élményeket hozott haza Katarból
A katari világbajnoksággal kapcsolatban rengeteg volt az előítélet, és a torna alatt is folyamatosan váltakoztak a pozitív és negatív hírek. Egyvalamit biztosan nem lehet elvitatni, mégpedig azt, hogy a döntő fantasztikus volt, felejthetetlen élményt jelentett mindenkinek, aki szereti a futballt. De milyen volt a vébé belülről?
– Miután tavasszal már kint töltöttem öt napot, volt egy kis tapasztalatom az országot illetően. Akkor csupa pozitív élményt szereztem, és ez a torna alatt sem változott. A szervezés a lehető legprofibb volt, hatalmas számú önkéntes segítette a szurkolók tájékozódását, minden kérdésre tudtak válaszolni. Szinte mindenki metróval közlekedett, ami gyors volt, könnyen lehetett használni, és minden szükséges információ szerepelt a kihelyezett kivetítőkön. A helyi emberek rendkívül barátságosak, segítőkészek voltak. Mindenki, aki elfogadta, hogy ez egy más kultúra és más világ, és tiszteletben tartotta a helyi szabályokat, jól érezte magát. A hotelek többségében sportbárok működnek, így ott lehetett sört fogyasztani, az éttermek is változatosak, színesek, mindenki talált a saját maga ízlésének megfelelő ételeket.
Nagy sikert aratott az úgynevezett szurkolói torna, amely ugyanúgy volt felépítve, ugyanazokkal a csoportokkal, lebonyolítási rendszerrel, mint a rendes világbajnokság. „A horvát szurkolói válogatottnak én voltam a szövetségi kapitánya, összesen tíz játékos alkotta a keretet, ennyi volt a maximum. Kispályán játszottunk, a csoportból való továbbjutást követően Japán ellen estünk ki. Jó volt találkozni, beszélgetni, futballozni a többi szurkoló ellen, a szervezők részéről ez egy igazán kiváló ötlet volt!”
A metrón egyszer csak „szembejött” vele Vanyur Arnold…
A személyéhez kötődő nagy élmény volt az, hogy a metrón egyszer csak viszontlátta saját magát. Történt ugyanis, hogy tavasszal az egyik stadionban részt vett egy fél napos forgatáson, amelyen készítettek a szurkolókról fotókat, videókat, de akkor fogalmuk sem volt arról, hogy ezeket majd hol és milyen formában használják. „A szervezők mind a nyolc csoportról külön videóösszeállítást készítettek, amelyekben az adott országok vezérszurkolói szerepeltek. Így kerültem egy kisfilmbe a belga, a marokkói, és a kanadai drukkerrel: nos, ezeket a videókat folyamatosan vetítették a metrókon! Nem volt rossz érzés újra és újra látni magam!”
A mérkőzések előtt és után sem volt panasz a hangulatra, árulta el Vanyur Arnold. A hotel előtti tengerparton, ahol a horvát válogatott szállása volt, a szurkolók minden egyes meccset megelőzően kifeszítettek egy 200 méter hosszú, piros-fehér kockás zászlót, és azt lobogtatva, dalokat énekelve biztosították támogatásukról a csapatot. Ilyenkor a stáb és a játékosok egy része is kijött a partra, hogy személyesen is lássák, átéljék ezt a fajta buzdítást. „A meccsek után pedig a hotelben mindig volt úgynevezett horvát party, amelyen együtt ünnepelhettünk! A játékosok egy színpadon voltak elkülönítve, de mégis egy légtérben voltak velünk, így mondhatjuk azt, hogy közösen buliztunk.”
Ezúttal Domagoj Vida mezgyűjteménye bővült…
Vanyur Arnold híres arról, hogy igen tekintélyes, értékes, a horvát válogatott játékosaihoz kötődő mezgyűjteménye van. A világbajnokság alatt a relikviák száma nem bővült, de több, a válogatottnál dolgozó ismerősétől is kért segítséget, így ígérete van arra, hogy egy mezt mindenképpen kap majd. Illetve, ezúttal fordult a kocka…
– Domagoj Vida az egyik kedvenc játékosom, és tekintettel arra, hogy nemrég volt a századik válogatott mérkőzése, egy kozármislenyi mezt ajándékoztam neki!
Fotók: Vanyur Arnold
