„Csak még ezt az egyet, ezt az egyetlen egy meccset” – üvöltötte sok száz pécsi torok egy-egy női kosármeccsen a Lauberben, a lányok pedig, ahogy illik, megnyerték azt az egyet. A fiatal pécsi filmrendező, Halmos Ádám a Rátgéber László által vezetett Nemzeti Kosárlabda Akadémiának készített kisfilmet erre a dalra építette, mert az „Akadémia is a következménye az egykori pécsi sikercsapatnak”. Lovasi András pedig elmesélte nekünk, hogyan születtek ezek a felejthetetlen, halhatatlan sorok, mondatok.
A pécsi női kosárlabda aranykorában tele volt a Lauber, ezrek jártak szurkolni a lányoknak, hogy aztán a szezon végén a Széchenyi téren ünnepeljék meg a közösen elért diadalt, ami rendszerint aranyérem, díszes, hatalmas serleg formájában öltött testet. Csodás korszak volt ez, akik átélték, azok számára felejthetetlen.
Egyvalami hiányzott csak egy ideig: egy közös dal. Egy himnusz. Ami összekapcsolja a csapatot, a szurkolókat, az egész várost, amit lehet énekelni, üvölteni a meccseken, vagy éppen azok után a pécsi utcákon, tereken. A legautentikusabb forrásból meg is érkezett a megoldás, az imádott helyi srácokból álló együttes, a Kispál és a Borz megírta azt a számot, aminek a szövege, a dallama húsz-huszonöt év múlva is ott van a fejekben, ott cseng a fülünkben. „Az nem lehet soha”… – hogy ezt elfelejtsük. De mégis, hogyan született ez a dal, kérdeztük Lovasi Andrástól.
– A szurkolóknak voltak saját rigmusaik, de Rátgéber Laci mondta, hogy kellene egy saját dal, egy himnusz a csapatnak – emlékezett vissza Lovasi. – Egy-két hasonlót én is ismertem, aztán megnéztünk, meghallgattunk még jó néhányat, Laci mutatott jugoszláv nótákat is. Én úgy fogtam fel ezt az egészet, mint egy szakmai kihívás, és az ihletet úgy istenigazából a Liverpool világhírű himnusza, a „You’ll Never Walk Alone” adta, amit mindenki ismer, aki szereti a sportot. Ha jól emlékszem, a dalunk a sikerek zenitjén született, talán 1999-ben. Annak nagyon örülök, hogy vissza tudtuk adni azt az érzést, ahogy az emberek érzelmileg a sporthoz, a sportteljesítményhez viszonyulnak, ahogy kötődnek azokhoz, akik elérik a sportsikereket.
Lovasi hozzátette, ahogy minden magyar tudja több mint ötven év távlatából is, hogy mit jelentett annak idején az Aranycsapat, úgy a pécsi női kosarasok sikerkorszaka sem fog feledésbe menni.
– Nagyon fontos, hogy legyenek hőseink, mítoszaink, és ezt a mi korunkban leginkább a sport tudja nekünk biztosítani. Minél szervezettebb egy társadalom, annál nagyobb szüksége van hősökre. A pécsi kosaras lányok voltak a mi hőseink, még akkor is, ha nem tudtak megnyerni minden meccset: örök dolog a sportban, hogy a győzelmek mellett néha veszítesz is! – mondta Lovasi, aki rendre ott volt a MiZo-PVSK (vagy akárhogy is hívták éppen) mérkőzésein, ha éppen nem koncertezett a Kispállal szerte az országban. – Amikor otthon voltam, mentem meccsre. Főleg hétközben tudtam beiktatni, mert akkoriban nagyon sok koncertünk volt, évi száz körül, sokat utaztunk, de azért tizenöt-húsz kosármeccsen biztosan ott voltam egy szezonban.
A pécsi női kosárlabda aranykora sajnos már arrébb van (reméljük, egyszer még visszaköszön), a Kispál-dal azonban újra fókuszba került, miután a fiatal pécsi filmrendező, Halmos Ádám egy kis reklámfilmet készített a Rátgéber László által vezetett Nemzeti Kosárlabda Akadémiának. A filmkockákon az akadémia tehetségei ismételgetik a híres mondatocskát, miszerint: „Csak még ezt az egyet”…
– Ahogyan az Akadémia is a következménye az egykori pécsi sikercsapatnak, úgy ez a reklámfilm is továbbgondolása a híres Kispál-számnak. A „Csak még ezt az egyet” rigmus ebben az esetben már nem kizárólag a közeledő meccsre utal, hanem egy olyan mantrává is válik, amit az NKA növendékei a következő szintre lépéshez szükséges apró mozzanatok előtt ismételgetnek maguknak vagy egymásnak. Ezután összeáll a nagy csapat a meccsre, amit talán megnyernek, talán nem, de nem is ez a lényeg egy utánpótlásnevelő akadémián, hanem az önmagunkban leküzdött akadályok – mondta a Pécs Aktuálnak Halmos Ádám.
A film nagyon jó lett, azt pedig őrülten jó lenne már ismét ordítani, hogy: „Pécsi lányok, megnyerjük megint a bajnokságot”!
Íme, az ominózus reklámfilm:
Ezt pedig érdemes megnézni, ilyen volt anno egy nagy pécsi Kispál-buli:
