A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöksége a közelmúltban Málnai István-díjjal ismerte el a pécsi úszóedző, Jancsik Árpád parasportban végzett munkáját. A Konkoly Zsófiával és Iván Bencével rengeteg szép nemzetközi eredményt elérő kiváló szakemberrel beszélgettünk többek között bizalomról, szakmai mesterfogásokról, nyitottságról, büszkeségről.
Az utóbbi időszakban rengeteg gyönyörű eredményt értek el a pécsi paraúszók. Konkoly Zsófiától kevesen számítottak arra a csodára, amit véghezvitt a tokiói paralimpián: 100 méter pillangón aranyérmes lett, 200 vegyesen és 400 gyorson pedig második helyen végzett. Emellett kétszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok, Európa- és világcsúcstartó, paralimpiai rekorder. A kimagasló eredményekhez Iván Bence is hozzátette a magáét, hiszen a tavalyi madeirai Európa-bajnokságon két bronzérmet is bezsebelt (100 mell, 200 vegyes).
Sokat köszönhet Tolja bácsinak, de a maga útját járja
A két kiváló úszóval Jancsik Árpád foglalkozik, akinek a parasportban végzett munkásságát most Málnai István-díjjal ismerték el. A 45 éves szakembernek nagyon jó „iskolája” volt, hiszen tizenöt évig dolgozott Petrov Anatolij, vagyis Tolja bácsi mellett.
– Láthattam, végigéltem például Sors Tamás felkészítését. Nagyon sokat profitáltam ebből az időszakból, nagyon biztos alapokat kaptam. Az a fajta következetesség és elhivatottság, amit Tolja bácsi képviselt, elengedhetetlen, ráadásul technikai dolgokban egész egyszerűen verhetetlen volt, azonnal kiszúrta a hibát! Ugyanakkor nem másolom őt, a magam útját járom – fogalmazott a Pécs Aktuálnak Jancsik Árpád.
S hogy ez mit jelent? Szerinte nagyon fontos a nyitottság, az, hogy nyitott szemmel kell járni, és fogékonynak kell lenni az újdonságokra. Említ egy példát is: mivel szeretné javítani Konkoly Zsófia víz alatti munkáját, megpróbálnak átvenni bizonyos elemeket Senánszky Petra uszonyosúszó világbajnoktól – elsősorban a csípőmozgást illetően.
A kölcsönös bizalom nagyon fontos!
Persze, hiába lenne ő nyitott, ha a tanítványok nem bíznának benne, s nem csinálnák azt, amit ő mond, amit elvár. Mindez nem azt jelenti, hogy az ő szava szent, és senki nem formálhat véleményt – meg kell találni azt a kényes egyensúlyt edző és sportoló között, aminek köszönhetően nagyon jól, harmonikusan működik a közös munka.
– A kölcsönös bizalom nagyon fontos. Zsófi vakon megcsinálja mindazt, amit kérek tőle. Előfordult, hogy az edzésen kicsúsztunk a tervezett két órából, és nem tudtunk végezni minden feladattal. De ő nem hagyta abba, és az időközben megérkezett vendégek között is leúszta azt, ami még hátravolt. Ugyanakkor fordítva is igaz mindez: nagyon figyelek a sportolóim visszajelzéseire, nekem mindig pontos és hasznos információkat kell kapnom. Száz százalékig megbízom bennük!
Emellett, Jancsik szerint, nagyon fontos az, hogy a nagy versenyek előtt mentálisan tehermentesítse a sportolóit. Ennek érdekében a kőkemény edzések után igyekszik nem a melóról beszélgetni a tanítványokkal, hanem azt keresi, nekik mire van szükségük ahhoz, hogy kikapcsoljanak. „Ilyenkor sokat játszunk, playstationözünk, pingpongozunk. Véleményem szerint ez a siker egyik kulcsa! Zsófival kapcsolatban pedig nagyon fontos, hogy miután lassan felnő, nem az kell már neki, hogy én ott legyek mellette, hanem biztosítanom kellett neki egy edzőpartnert. Az egyesületünkben ő jelenleg Kárpáti Dalma, aki minden téren tökéletesen segítette a felkészülését, óriási szerepe volt abban, hogy a tokiói paralimpiára és a világbajnokságra is kiváló formában mehessen ki.”
Minden tempónál legyen kint a fenék a vízből!
A 100 pillangó döntője (amit ITT lehet megtekinteni – érdemes!!!) felejthetetlen volt a tokiói paralimpián. Minden klappolt, amit Konkoly Zsófival elterveztek. Jöjjön egy kis szakma!
– Tudtam, hogy kiváló az állóképessége, ezért arra kértem, a második ötvenen figyeljen arra, hogy ne essen le a csípője, minden tempónál lássam, ahogy kijön a feneke a vízből! Bár az első ötven után még sehol sem volt, a folytatásban faképnél hagyta az ellenfeleit, és végül simán győzött! Megcsinálta, mert zseniális és nagyon intelligens úszó, aki pontosan tudja, mit hogyan kell csinálni, hogy tudja kontrollálni a dolgokat! Zsófival nagyon közel állunk egymáshoz, büszke vagyok rá, hogy az edzője lehetek, remélem, ezzel a jó munkakapcsolattal megyünk tovább a párizsi paralimpiáig. Van is egy közös jelszavunk, „Együtt!”, ami arra utal, hogy úgy érezzük, együtt minden sikerül, mindent megoldunk.
Azt az autót neki szánta a sors…
S hogy milyen furcsa, megmagyarázhatatlan dolgokat produkál néha a sors, arra kiváló példa Jancsik Árpád autóvásárlása, ami önmagában nyilván abszolút nem kívánkozva ebbe a cikkbe, ha nem úgy történtek volna a dolgok, ahogy. A paralimpiai szereplésért az edzőnek járó jutalomból autót akart vásárolni magának.
– Kinéztem egyet. Az eladótól először azt tudtam meg, hogy azon a napon helyezték forgalomba, amikor Zsófi az első érmét úszta Tokióban. Aztán az is kiderült, hogy Párizsból jött Magyarországra az autó, vagyis onnan, ahol a következő paralimpia lesz. Naná, hogy megvettem!
