A fél ország a csodájára jár a kozármislenyi labdarúgók szereplésének, ami érthető is, elvégre kevesen hitték volna, hogy ők fognak az NB II-es tabella élén telelni. A sikeres szereplésnek, a jó eredményeknek nyilván sok összetevője van, az egyiket biztosan a szakmai stáb tagjai adják, köztük Wittrédi Dávid, aki másodedzőként segíti a munkát. A korábbi kiváló játékos lapunknak többek között elárulta, hogy pályafutása végén hallani sem akart a futballról, beugróként lett másodedző, nagyon fontos, hogy Mislenyben nincs kés a nyakukon, továbbá roppant büszke arra, hogy (jó) futballal lettek őszi elsők.
Tényleg jó látni a kozármislenyieket ebben a szezonban (rögtön hozzátesszük, korábban is üde színfoltként lehetett őket jellemezni a baranyai/magyar futballtérképen): nem csak a pályán nyújtanak rendre élvezetes, látványos, nem mellesleg jó eredménnyel párosuló teljesítményt, hanem a meccsek utáni örömködős fotókon is látszik, hogy remek közösséget alkotnak. A szakmai stábban jó ideje ott van már a korábbi kiváló játékos, Wittrédi Dávid is, aki másodedzőként segíti a vezetőedző, Pinezits Máté munkáját. Az ember azt gondolná, hogy a játékospályafutás után egyenes út vezetett idáig, pedig dehogy!
– A megye I-es Pécsváradban fejeztem be a pályafutásomat, és akkor úgy voltam vele, ha vége, akkor vége, nem lesz többé futball, elég volt ez a sok év – árulta el lapunknak a 37 éves Wittrédi Dávid. – A civil élet felé fordultam, megesett, hogy kólát szállítottam. Aztán eltelt másfél év, és kezdtem érezni, hogy valami hiányzik az életemből. Hiányzott az öltöző légköre. Amikor kiderült, hogy Kozármislenyben edzőt keresnek az utánpótlásba, jelentkeztem, és így kerültem vissza a sportágba.
Eleinte csak besegített, hetente két alkalommal edzősködött, amiből aztán heti öt lett. Így szokott ez lenni. Nem sokkal később pedig, amikor Kovács Zoltán vette át a felnőtt csapatot, megkérte, hogy segítse a munkáját. Az utolsó nyolc fordulóról volt szó, vagyis beugró másodedzőként kezdte.
Az biztos, hogy megállta a helyét, bizonyított, különben nem lenne még mindig ugyanebben a pozícióban a kozármislenyieknél. Azóta dolgozott már Márton Gábor és Aczél Zoltán mellett, akik rutinos szakembereknek számítanak, jelenleg pedig Pinezits Mátéval viszik sikerre a csapatot.
– Nagyon örülök neki, hogy ilyen kiváló edzőkkel dolgozhattam, dolgozhatok együtt, mert nagyon sokat tanultam tőlük. Komoly eredményeket értünk el, Gáborral az utolsó helyről jöttünk fel, és végül maradtunk bent osztályozóval a másodosztályban, az előző idényben pedig Aczél Zolival az ötödik helyen zártunk. Jelenleg az élen állunk, ami többek között annak is köszönhető, hogy a stáb tagjai és a játékosok is alázatosan, szerényen csinálják a munkát, mindenki kellő tisztelettel bánik a másikkal. Mátéval rengeteget beszélgetünk az edzések előtt, közben, után, mindig kikéri a véleményünket, ami természetesen nagyon jólesik, hiszen ezzel is elismeri a munkánkat.
Adja magát a kérdés: minek köszönhető, hogy a kozármislenyi csapat képes a csodára, gyakran olyan teljesítménnyel rukkol elő, amely jóval több annál, mint amire a klub lehetőségei predesztinálnák.
– Nem mi találtuk fel a futballt, ez nyilvánvaló. Nagyon sokat számít, hogy itt nincs rajtunk teher, most, hogy első helyről fordulunk, nem tették a torkunkra a kést, hogy legyünk is bajnokok! Jellemző nálunk, hogy a játékosok a mérkőzés előtti napon is versenyeznek a sprinteknél, nézik, ki nyer, holott ennek természetesen semmi jelentősége nincs. Felszabadultak, ez nagyon fontos! Annak pedig nagyon örülök, hogy mi futballal lettünk őszi elsők abban a ligában, amelyre inkább a brusztolás, az ívelgetés jellemző, valamint az, hogy minél távolabb legyen a labda a kaputól. Mi sosem toljuk be a buszt a kapunk elé, hanem futballozunk.
Nem csak szórakoztatóan, szemre tetszetősen, amit nyilván értékelnek a szurkolók, hanem eredményesen is – elvégre nem véletlen, hogy már 29 pontnál tartanak, a góllövőlistát pedig támadójuk, Kirchner Krisztián vezeti 12 találattal. Arra a kérdésre, hogy mi sül majd ki ebből, nyilván senki sem tudja a választ, mindenesetre a másodedző szerint egy jó téli felkészüléssel bármire képesek lehetnek.
S hogy lesz-e a másodedzőből egyszer vezetőedző? Ha Wittrédin múlik, akkor biztosan!
– Igen, szeretnék majd vezetőedző lenni! Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy akikkel eddig dolgoztam, mind előttem járnak szakmai téren. Higgadtnak, nyugodtnak kell maradnom, és továbbra is sokat kell tanulnom. Úgy érzem, reálisan látom a helyzetem, még nincs itt az ideje, hogy vezetőedző legyek. Nem kapkodok, mert nem vagyok lekésve semmiről!
Függetlenül attól, hogy Dávid másodedző vagy vezetőedző, egy (illetve két) hatalmas szurkolója már van: kislánya, a tízéves Panka kijár a meccsekre.
– Sőt, ha idegenben játszunk, akkor a neten nézi! De nem csak ő, hanem a párom, Zsanett nyolcéves kisfia, Zolika is, ami természetesen nagyon jólesik nekem. Bevallom, nagyon örülök neki, hogy nem csak munkából, futballból áll az élet, hanem bizony másra is kell koncentrálni, figyelni, mert így igazán kerek az egész. Jól érzem magam a bőrömben – tette hozzá Vitya.
Örülünk neki! Sok sikert kívánunk a folytatásra a pályán, és persze a gyereknevelésben is, Vitya!
