Másfél éve adott életet kisfiának, Somának, az azóta eltelt időszakban pedig hatalmas kitartással, sokszor vért izzadva szerezte vissza régi formáját. Olyannyira jól sikerült, hogy a pécsi Kovács Andrea második helyen végzett a Budapesten megrendezett Break the Rules Battle Series versenyén, amivel kvalifikálta magát a párizsi breaking világbajnokságra.
A breaktánc az élete része, elvégre 23 éve csinálja. Nem csoda, hogy akkor is táncolt még, amikor már nagy volt a pocakja, miként az sem, hogy utána hamar visszatért.
– Szerintem addig fogom csinálni, amíg mozgok – mondta mosolyogva Kovács Andrea, breakes berkekben Andocs, esetleg Bubus. – Huszonhárom éve táncolok már a fiúkkal, most negyven vagyok, vagyis az életem több mint a felét ezzel töltöttem: nem csoda, hogy nagyon hiányzott akkor is, amikor a baba miatt nem tudtam edzeni.
Mondjuk, amíg lehetett, addig csinálta! Hat hónaposan, nagy pocakkal is nyomta még, a srácok kicsit ferde szemmel is néztek rá.
– Közben jó sokat álltam kézen, talán ezért is szeret Soma, a kisfiunk fejjel lefelé lenni! Egyébként vicces volt, hogy amikor én már tudtam, hogy terhes vagyok, de a srácok ezt még nem sejtették, volt egy óriási fellépésünk. Végigcsináltam, a fiúk viszont finoman pedzegették, hogy mintha kikerekedtem volna. Azt hitték, felszaladt néhány kiló…
Soma azóta már másfél éves, édesanyja pedig visszatért a breakhez. Mindenképpen szerette volna folytatni, mert rengeteg energiát érzett magában. Persze az sem mellékes, hogy ez egy igazi nagy család, jó odatartozni, remek a hangulat, a fellépések, az utcatáncok biztosan hiányoztak volna. S ha már hatalmas kitartással, sokszor vért izzadva ismét formába hozta magát a szülés után, nem hagyhatta ki a magyar bajnokságot, a Break the Rules Battle Series versenyt Budapesten.
– Egy az egy elleni fellépések, párbajok voltak, nagyon élveztem! Hála istennek maximális támogatást kaptam otthon, a férjem, Csorbics Gergely mindenben segített, nyugodtan mehettem edzeni, a versenyen pedig rengetegen szurkoltak nekem. A második helyen végeztem, ami azt jelenti, hogy ott lehetek a decemberi párizsi világbajnokságon.
A regisztrációt már elküldte a vb-re (amelyen lesz még pécsi résztvevő, ugyanis Büki Gergely is második lett a budapesti versenyen), s nem kis derültséget keltett a baráti körben, amikor meglátták, hogy míg mindenki adultként (felnőtt) volt feltüntetve, addig hozzá seniort írtak… Sebaj, a korát nem hátrányként éli meg, előnyt is lehet kovácsolni belőle, elvégre a mezőnyben senkinek sincs 23 éves breaktáncmúlt a háta mögött.
Ráadásul nem is akármilyen! Az Enemy Squad révén Pécs és a breaktánc évtizedekre összefonódott egymással, a világszerte ismert csapat tagjaként nem csak hatalmas tudással és rutinnal vértezte fel magát, de bejárta fél Európát is.
– Én még nem táncoltam, amikor ők már világhíresek voltak, s nekem most is óriási energiát ad, hogy látom, Nagyi és Fili (Nagy Zsolt és Filkóházi Zoltán – a szerk.) ötvenévesen is edzenek. Hatalmas példaképek számomra! Az Enemy Squaddal aztán bejártam fél Európát, Németországban, Franciaországban és Spanyolországban is felléptünk varietékben, menő cirkuszokban, nagyon jó időszak volt ez. A csapatban én voltam az egyetlen lány, így van ez most is, de hála Istennek, azóta nagyon sok csaj megszerette a breaket. Annak pedig nagyon örülök, hogy az utánpótlás is biztosított, a Bodyrock Pécsi Breakegyesületben órákat is szoktam adni, nyaranként pedig táborokat szervezünk.
Az sem mellékes, hogy 2024-től olimpiai sportág a breaktánc! Ha ez tíz-húsz évvel ezelőtt történik, akkor biztosan lenne már Pécsnek egy-két olimpiai érmese…
– Nem bántuk volna, ha ez akkor történik, amikor a fénykorunkat éltük, nagy lehetőséget kaptunk volna vele. Mindenesetre most is nagyon várjuk, hogy a break bemutatkozzon az olimpián, kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen fogadtatása lesz!
