Azért az nem mindennapi, hogy valaki hetvenévesen konditerembe jár, gondoljuk mi, átlagemberek. Szőke Tamásnak azonban az. A kiváló pécsi atlétaedző egész életét végigkísérte a sport, amit csak lehetett, kipróbált, évtizedek óta pedig edzősködik: jelenleg atlétákkal és kézilabdázókkal is foglalkozik. Eközben pedig figyel magára, folyamatosan sportol, és ha egy-két nap kimarad (most éppen egy kis Achilles-sérülés miatt), attól már-már megőrül.
A pécsi Professors Gymben tényleg mindennapi vendég. Nekem is feltűnt, hogy nem mai gyerek már, de ezt csak az ősz haja árulta el: edzés közben nem súlyocskákkal játszik, lazán emelgeti a húszkilós tárcsákat. Amikor aztán megkérdeztem, hogy hány éves és mióta csinálja, bizony elkerekedett a szemem, mert Szőke Tamás néhány nap múlva 71 esztendős lesz, és vagy hatvan éve sportol rendszeresen…
– Édesapám és édesanyám is sportolt, előbbi, Szőke József annak idején az MTK-ban futballozott Sándor Csikarral, aztán a Vasútban játszott, Késmárki Márta pedig dél-magyar bajnok volt úszásban – mesélte lapunknak a pécsi „vasember”. – Én már nyolc-tízéves korom óta sportolok rendszeresen, rengeteg dolgot csináltam. Megesett, hogy egyszerre atletizáltam, fociztam és dzsúdóztam, később kézilabdáztam is. Sok volt, de nem esett nehezemre, mert én versenyezni és edzeni is mindig szerettem.
Utóbbinak most is szinte minden nap tanúi lehetünk a konditeremben, mert rendszeresen ott van, illetve fut is a Mecsekben. Ő ezt így éli meg: „Van, aki kocsmába jár, én inkább ide megyek”.
Tegyük hozzá rögtön, annak ellenére, hogy szállnak az évek, a versenyzéssel sem hagyott fel. Indul a szenior atlétikai viadalokon, legutóbb például a 70–75 évesek korosztályában országos bajnok lett 200 méteres síkfutásban. Nem erre a számra készült, de másban már nem tudott rajthoz állni – hát akkor ezt nyerte meg!
A pécsi Tanárképzőn biológia és testnevelés szakon végzett tanárembert nagyon sokan ismerik, köszönhetően annak, hogy több pécsi iskolában is tanított (Nevkó, 500-as, Berek utcai, Hősök tere), és immár évtizedek óta edzősködik. „Kiváló edző”, válaszolta kérdésemre lényegretörően az egyik korábbi tanítványa, akivel az atlétikát szerettette meg. Dolgozott a PMSC-nél, a Pécsi Atlétikai Clubban, ő alapította meg a Pécs-Kelet SE-t (ami sajnos a közelmúltban végleg megszűnt), a Tüzér utcai atlétikai pálya rengeteget tudna mesélni róla – ha még létezne.
– A pécsi atlétika „istene”, Harsányi László adott nekem először egy csoportot, ez mintegy negyvenöt évvel ezelőtt történt. Hozzám sosem jártak sokan egyszerre, hat-nyolc-tíz gyerekkel foglalkoztam, a nagyobb létszámot nem szerettem. Megesett, hogy mind a hat tanítványom válogatott volt, és több kiváló atléta is kikerült a kezeim közül: Otterbein István és Bogáthy Tamás is válogatott lett, Berghammer Zsolt és Horváth Zoltán pedig ifjúsági világbajnokságon szerepelt – mondta Szőke Tamás, aki egy ideig volt a magyar utánpótlás atlétikai válogatott edzője, munkásságát pedig több elismeréssel is díjazták.
S hogy fogunk-e még találkozni vele a konditeremben? Ez nem is kérdés: most, hogy egy Achilles-sérülés miatt ki kellett hagynia két-három napot, már nem igazán érzi jól magát a bőrében.
– Holnap már menni akarok, mert megőrülök, annyira hiányzik. Mintál doktor úr megnyugtatott, hogy felsőtestre nyugodtan dolgozhatok – árulta el. Amikor pedig megkérdeztük tőle, mégis, meddig lehet ezt csinálni, így folytatta: – Nyilván nem mindegy, hogy valaki negyven évig nem csinált semmit, és utána vág bele, vagy olyan, mint én, aki egész életében sportolt. Én bírom a strapát, szeretem csinálni. De mindenkinek azt ajánlom, hogy sosem késő elkezdeni, minél többet kell mozogni!
Kívánjuk, hogy még hosszú évekig találkozzunk a konditeremben, kedves Tamás!
