Elképesztően jó érzés, hogy a most zajló párizsi paralimpián is szoríthatunk pécsi sportolóknak, akik közül Konkoly Zsófia rögtön az elején hatalmas örömet szerzett mindenkinek azzal, hogy aranyérmes lett 400 gyorson. Edzője, Jancsik Árpád elárulta a Pécs Aktuálnak, hogy minek volt köszönhető tanítványa győzelme, és hogy milyen a hangulat az ötkarikás játékokon.
Az első aranyérem nagyon hamar megszületett a párizsi paralimpián, hiszen alighogy fellobbant az olimpiai láng, csütörtökön Konkoly Zsófia máris a dobogó legfelső fokára állhatott. A PSN Zrt.-Pécsi Sportiskola versenyzője az S9-es kategóriában 400 gyorson bizonyult a legjobbnak, miután úgy lehajrázta ausztrál ellenfelét, hogy azt a döntőt nem lehetett libabőr nélkül végignézni! Zsófi ezzel a második paralimpiai aranyát szerezte meg, Tokióban ugyanis 100 pillangón lett első.
S hogy miként tudott nyerni a pécsi kiválóság? A Pécs Aktuál az edzőjétől, Jancsik Árpádtól tudta meg a részleteket, aki természetesen ott van a tanítványaival Párizsban.
– Nem igazán számítottunk semmire, a felkészülésre figyeltünk – mesélte lapunknak Jancsik Árpád. – Tudtuk, hogy a 400 gyorssal kezdünk, a fő számai, a 200 vegyes és a 100 pillangó csak öt, illetve hat nap múlva lesznek. Ezért annak érdekében, hogy rendesen felkészüljünk, nagy erős állóképességet építettünk, nagyon ráfeküdtünk erre. Ennek a gyümölcse az, hogy a 400 gyorsot be is tudta húzni! Nem ez a fő száma, negyedik idővel jöttünk ide, de ahogy délelőtt mozgott, abból már láttam, hogy kisülhet belőle valami nagyon-nagyon jó eredmény. A döntő előtt pedig annyit mondtam neki, hogy próbálja élvezni az úszást, és ha ez sikerül, akkor meglehet. A taktika az volt, hogy ne nagyon engedje el az ausztrál lányt, tapadjon, kergesse, és a végén le fogja tudni hajrázni, mert az állóképessége messze a legjobb most a Zsófinak!
Zsófinak most pihenős napjai vannak. Holnapután úszik csak, 100 hátat, ami elsősorban arra lesz jó, hogy visszarázódjon a versenyhelyzetbe, utána jön a 200 vegyes és a 100 pillangó. Az már egy teljesen más helyzet lesz, más ellenfelekkel.
– Továbbra sem kalkulálunk. Inkább megpróbáljuk élvezni a helyzetet, a pillanatot, hogy itt vagyunk, és hogy érezze jól magát, versenyezzen jól. Nagyon jól sikerült a felkészülés, tényleg mindent megtett. Az utolsó fél évünk brutális időszak volt, ő száz százalékosan odatette magát, a diétától kezdve mindent precízen megcsinált, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá! Csodálatos, hogy már az első nap leesett a vállunkról a teher, hiszen címvédőként, paralimpiai bajnokként jött ki, és rögtön az első számában meg tudta szerezni az újabb aranyérmet. Szerintem az ő győzelme nem csak az úszóknak, hanem az egész paralimpiai csapatnak egy hatalmas lökést adott. Jólesett látni, hogy mindenki nagyon örült!
Jancsik Árpád szerint hátborzongató érzés volt a döntőt átélni. Az egész aréna szurkolt, mindenki üvöltött, amit ő csak fülhallgatóval tudott nézni.
„Tényleg félelmetes volt a szurkolás, amit itt kaptunk. Nagyon jó érzés volt azt is átélni, ami otthonról érkezett. Láttuk, hallottuk, hogy mennyien szurkoltak, és mennyien örültek a sikerünknek.”
Edzőként természetesen nagyon büszke Zsófira, mert rengeteg munkát fektetett abba, hogy itt legyen, és ilyen eredményt érjen el. De nem csak rá büszke, hanem a másik tanítványára, Iván Bencére is, aki a tizedik helyen zárta a 200 vegyest SM6 kategóriában.
– Bence ugyanúgy végigcsinálta velünk ezt a három évet, ugyanúgy belerakta az edzésekbe a munkát, úgyhogy nagyon büszke voltam rá is! Annak különösen örültem, hogy szintén nagyon jó érzésekkel úszott ő is.
Megállás persze a szünnapokon sincs Párizsban, hiszen nagy feladatok várnak még az úszókra.
– Napi kettőt edzünk, az uszodáig ötven percet kell buszoznunk, nagyon messze van. Ezt ugye naponta kétszer oda, kétszer vissza, és ez még csak a nettó utazási idő, szóval ez nagyon sok időt elvesz, ami picit negatív. Ugyanakkor rögtön hozzá kell tennem, hogy magának az olimpiai falunak a hangulata, a paralimpiai érzés az leírhatatlan, fenomenális! – tette hozzá Jancsik Árpád.
Szívből gratulálunk, és nagyon szurkolunk a folytatásban is!
