Ilyen az, amikor egy sportoló elégedett a teljesítményével: Konkoly Zsófia sokat mosolygott Párizsban (Fotó: Lénárt Márton/Magyar Paralimpiai Bizottság)
Címlap Sport Konkoly Zsófi...
Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A párizsi paralimpiának vége, nekünk, pécsieknek pedig különösen gyönyörű volt ez a sportesemény, hiszen a legeredményesebb magyar sportoló Konkoly Zsófia lett. Bár az utóbbi napokban rengetegen „nyaggatták”, óriási volt az érdeklődés a sajtó részéről, a Pécs Aktuál olvasóit azért az alábbiakban beavatja a „kulisszatitkokba”.

Először is: a magyar csapat legeredményesebb sportolója egy pécsi lány, Konkoly Zsófia lett a párizsi paralimpián! Vastaps, kalaplengetés, minden jár Zsófinak, mert tényleg csodálatos volt, amit produkált, és elképesztően nagy örömet szerzett a pécsi, baranyai, magyar sportszeretőknek. Az ötkarikás játékokat a 400 gyorson szerzett aranyéremmel indította, ezt követően 100 háton kilencedik lett, majd 200 vegyesen paralimpiai bajnoki címet nyert, 100 pillangón pedig a dobogó második fokára állhatott fel.

– Nagyon jól vagyok, de kicsit furcsa érzés, hogy véget ért a paralimpia – mesélte lapunknak Zsófi Párizsból. – Próbáltam minden pillanatát megélni. Rengeteg edzés volt ezekben az eredményekben, rengeteg munka az uszodán kívül is, örülök, hogy ez a helyezéseimen, a teljesítményemen is meglátszott. Nagyon jó érzés volt versenyezni a paralimpián, az pedig extra volt számomra, hogy a családom, barátaim a helyszínen szurkoltak nekem! Jólesett, hogy a verseny után mindenkivel tudtam találkozni, egy kicsit együtt voltunk, együtt reggeliztünk. Nem volt sok, de majd otthon lesz időnk megbeszélni, ki hogyan élte meg ezeket a napokat, pillanatokat.

S hogy melyik érem a legfényesebb? Egyáltalán: van olyan, amelyiknek jobban örült?

– Mindegyik eredményem nagyon fontos, mindegyik gyönyörű! A kilencedik helyemnek is nagyon örülök. A 100 pillangó ezüstje az, ami egy picit bánt, de miután én minden tőlem telhetőt megtettem, nagyon jó időt úsztam, ami erre volt elég, próbálom erről az oldalról nézni a történteket.

Amikor feltesszük Zsófinak a kérdést, hogy benne van-e még a lendület, szívesen lenyomna-e még néhány versenyszámot, nem csodálkozunk a válaszán: „Elég volt! Amit kellett, leúsztam, mindent beletettem. Mindent kiadtam magamból, nem maradt semmi benne.”

Konkoly Zsófi és edzője, Jancsik Árpád holnap utaznak haza Párizsból (a mai záróünnepségen Zsófi viszi a magyar csapat zászlóját – mint a legeredményesebb sportoló), úgyhogy nemsokára az Eiffel torony helyett a szeretett tévétornyuk árnyékában lesznek.

– Nagyon várom, hogy ismét a családommal lehessek. Apukám nem tudott nekem élőben szurkolni, úgyhogy nagyon vágyom arra, hogy végre vele is találkozhassak! – mondta Zsófi.

Hát, lesz miről beszélgetni!