Három baranyai csapat szerepel az NB III. Dél-nyugati csoportjában, ahol már befejeződött az őszi szezon, idén nincs több bajnoki. A Szentlőrinc, PTE-PEAC, Mohács alkotta trióból a lőrinciek célja a legnemesebb, egyben a legnehezebb, hiszen a bajnoki címet célozták meg, mert vissza akarnak kerülni a másodosztályba. A második helyen telelő csapat vezetőedzője, Pichler Gábor szerint sikeréhesek a játékosok, nem mellesleg rengeteget dolgoznak azért, hogy révbe érjenek.
– A tavalyi kiesés után hogyan alakult a nyár, miként álltak neki az újratervezésnek?
– A tulajdonosban, Kovácsevics Csabában hamar megfogalmazódott, hogy élcsapatot szeretne az NB III-ban. Ennek első lépéseként eldöndöttük, hogy szeretnénk megtartani a másodosztályú keret azon értékes tagjait, akik nem csak futballtudásban, hanem morálisan, emberi értékek tekintetében is az új csapat erős vázát alkothatják. Azt gondolom, hogy ez jól sikerült. A „régi” játékosok alkotta mag mellé pedig olyanokat szerettünk volna igazolni, akik képességekben és emberileg beleillenek az általunk elképzelt csapatba.
– Jól sikerültek az igazolások, ütőképes csapat állt össze? Az eredmények azt sugallják, hogy igen a válasz.
– A stábbal, a sportigazgatóval és a tulajdonossal mindig együtt hoztuk meg ezeket a döntéseket, a közös nevezőnk az új játékosok kapcsán – természetesen a megfelelő képességek mellett – mindig az emberi tulajdonságok és a mentális tényezők voltak. Sikeréhes, motivált, pozitív szemléletű öltözőt alakítottunk ki, a srácok jó közösséget alkotnak, vevők a munkára és jó velük dolgozni.
– A bajnokság eleje nagyon jól sikerült, az első három meccsét magabiztosan nyerte a Szentlőrinc, ráadásul tizenegy gólt lőtt, és csak egyet kapott. Eszerint nem volt gond a felkészüléssel.
– Annak ellenére, hogy az ideálisnál rövidebb idő állt a rendelkezésünkre, illetve új kerettel és új stábbal vágtunk bele, azt gondolom, jó felkészülést zártunk. A tavalyi év hibáiból tanulva sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a kondicionális felkészítésre, ennek köszönhetően a félév során fizikális problémáink nem voltak, sőt, a jó erőnlétünk hozott nekünk néhány pontot. Talán a taktikai részre jutott kevesebb kapacitás: bár az alapelveket lefektettük a játék különböző fázisaira vonatkozóan, a finomhangolásra már nem jutott kellő idő és energia, ennek hiányát többször is éreztük a félév során.
– Miként értékeli a szezont? Lehet így is, úgy is látni, az kétségtelenül szép dolog, hogy veretlen a Szentlőrinc, ám fura helyzet, hogy még ennél is több kell a bajnoki címhez. Tizenhét forduló után a legnagyobb rivális Iváncsa vezet, de ugyanúgy 43 pontja van, mint a lőrinci fiúknak.
– A bajnokságban elért tizenhárom győzelem és a négy iksz nagyon szép eredmény, a veretlenségünkre büszkék lehetünk! Sosem vagyunk teljesen elégedettek, lehetett volna jobb is, de könnyen lehetett volna rosszabb is ez a fél év. Voltak ugyanis olyan pontok, amelyek kis szerencsével jöttek, ugyanakkor elvesztegettünk néhányat, amelyek a játék alapján jártak volna. Összességében ez a 43 pont reális. A bajnokságok döntő többségében ennyivel magasan vezetnénk a ligát, de úgy alakult, hogy van egy nagyon erős, jól teljesítő Iváncsa. Folyamatosan fejlődnünk kell, ahogy mondtam, mindig a még jobbra törekszünk: azért dolgozunk nap mint nap, hogy a végén mi kerüljünk ki győztesen ebből a versenyfutásból!
– Mi az, amit kiemelne az eltelt időszakból, illetve melyik mérkőzésekre emlékszik vissza nagyon szívesen?
– Az Iváncsa és a Nagykanizsa elleni rangadókat sikerült megnyernünk, ezt mindenképpen nagy fegyverténynek tartom! Míg az előbbit vesztes állásból sikerült nagyot küzdve megfordítanunk egy nagyon jó második félidőt produkálva, addig az utóbbin nyújtottuk összességében a szezon során a legjobb teljesítményt. Továbbá ne felejtsük ki a sorból a kupaszereplésünket sem, hiszen négy fordulót is sikeresen abszolválva, köztük a másodosztályú BVSC-t is kiverve, bejutottunk a MOL Magyar Kupa legjobb tizenhat csapata közé, és tavasszal fogadhatjuk hazai pályán az NB II. jelenlegi listavezetőjét, a Nyíregyházát.
– A veretlenség ellenére voltak fájó pontvesztések, hiszen jóval gyengébb csapatokkal ikszeltek: 2-2 a PEAC, 1-1 a Dunaújváros ellen idegenben. Mi volt ennek az oka, és mi kell ahhoz, hogy ez ne ismétlődjön meg tavasszal?
– A négy döntetlenünkből kettőt, hogy úgy mondjam, akceptálunk. A Fradi II. (0-0) egy nagyon erős csapat, főleg hazai pályán, illetve a kellemetlen stílusú Kaposvár (1-1) elleni második félidő miatt valóban nem érdemeltünk többet egy pontnál. A fájóak igazán a PEAC és a Dunaújváros elleni pontvesztések, ahol csalódást keltő teljesítményt nyújtottunk mind egyénileg, mind csapatszinten. Így is csak nüánszokon múlott a győzelmünk, előbbin egy utolsó percben ellenünk megítélt büntető miatt veszítettünk pontokat, utóbbin kihagytunk egy tizenegyest. Csak és kizárólag mentális dolgokban keresendő a pontvesztések oka. Egész egyszerűen nem olyan attitűddel álltunk bele ezekbe a mérkőzésekbe, ahogy tettük azt esetleg egy erősebb ellenféllel szemben. Tanulópénz volt számunkra, hogy semmit sem adnak ingyen, minden győzelemért meg kell küzdeni, remélem, tavasszal nem követjük el ezt a hibát!
– Bírja a terhet a csapat, a stáb, hogy az elvárás most már egyértelműen a bajnoki cím?
– Szerintem hálás lehet az a játékos, illetve edző, aki olyan csapatnál dolgozhat, ahol van elvárás, ahol célokért küzdhet! Személy szerint én az olyan feladatokat szeretem, ahol van kihívás, hiszen ez adja a motivációt a mindennapi munkához, és ahhoz, hogy folyamatosan fejlődhessek. A bajnoki cím megszerzése, mint elvárás, nem szabad, hogy teherként jelenjen meg számunkra: el kell érnünk, hogy ne görcsössé tegyen minket, hanem ösztönzőleg hasson! Biztos vagyok benne, hogy a tavasz egyik, ha nem a legnagyobb feladata az lesz, hogy a csapat ezt mentálisan jól tudja kezelni.
– Elég erős az aranyhoz a Szentlőrinc? Vagy kell új játékosokat igazolni?
– Erősíteni mindig lehet, de nem tervezünk nagy mozgást. Talán egy-egy érkező és távozó lehet, de úgy gondolom, jó keretünk van most is, bízunk a játékosainkban, hisszük, hogy ez a csapat képes elérni a kitűzött célt!
– Mi lehet a siker kulcsa tavasszal? Mi kell ahhoz, hogy a Szentlőrinc megelőzze az Iváncsát?
– Az elvégzett munkában hiszek. Ugyanannyit, esetenként még többet edzünk, mint az előző szezonban az NB II-ben, a szakmaiságból sem vettünk vissza, nem ismerünk kompromisszumot. Ezek a srácok rengeteget tesznek bele a mindennapokban, áldozatokat hoznak a cél érdekében, aminek meg kell, hogy legyen a végén az eredménye. Higgyék el, nálunk senki nem akarja jobban ezt a sikert! Ami biztos, hogy tavasszal is mindent meg fogunk tenni a célunk érdekében, ehhez kérjük a szurkolók támogatását is!
