Teljes életet él, amiben van sport, van pecázás, autót vezet, dolgozik, jól érzi magát a barátaival, és ott van mellette Edina, a felesége is. Mindezt azok után, hogy Klaics Gábor 22 évesen olyan szörnyű balesetet szenvedett, amibe belegondolni is rossz – mindkét lábát amputálni kellett.
A közelmúltban rendezték meg Szarajevóban a kerekesszékes kosárlabdázók Európa-bajnokságát, amelyen részt vett a magyar válogatott is. A csapatban a PTE-PEAC Rolling Basket három játékosa is helyet kapott, Benedek Márkó, Vojtek Aurél és Klaics Gábor. Utóbbiról nevetve mesélték társai, hogy anno nemhogy nem játszotta a sportágat, de meccset sem nézett – most viszont a pécsi együttes egyik meghatározó tagja.
– Gyerekkoromban egy faluban, Kátolyban laktam, ahol focizgattam, majd a pécsi Miroslav Krleza középiskolában egy ideig öttusáztam – mesélte a Pécs Aktuálnak a 41 éves Gábor. – Számomra ennyi volt a sport. Tizennégy évesen megvolt az első Simsonom, onnantól kezdve a biciklizés is befejeződött, a kosárlabdához pedig abszolút nem volt semmiféle kötődésem.
Szörnyű balesetet szenvedett, elvesztette mindkét lábát
Közel húsz évvel ezelőtt, 2003-ban Kátolyban vezetett egy épített járművet, amolyan „szöcskét”, homokfutót, aminek menet közben kitört a hátsó kereke. A patakba csapódtak, ő kiesett a járműből és egy fának nyomta a gép. Nem részleteznénk: olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mindkét lábát amputálni kellett.
– Én rögtön az elejétől úgy voltam vele, hogy ugyanolyan életet szeretnék élni, mint a baleset előtt! Szerencsére mellettem volt a családom, a barátaim, akik hoztak-vittek, a történtek után egy évvel pedig összejöttem Edinával, akivel aztán 2009-ben összeházasodtunk. Lett egy Volkswagen Polóm, amely automata váltós, kézi gázzal és fékkel van ellátva, szóval autót is vezetek. Nem mellesleg a Treszner Kft-nél dolgozom gépjárműfenntartóként és műszaki előkészítőként, olyan hosszú és komoly a megnevezés, hogy meg kellett nézzem – jegyzi meg nevetve. – Teljes életet élek, és megmondom őszintén, nem is értem azokat, akik ilyen helyzetben megkeserednek. Ebből az élethelyzetből is ki kell hozni a maximumot. Én például most jöttem vissza egy délszláv túráról, megjártuk Szerbiát, Boszniát, Montenegrót, Koszovót és Albániát – csodálatos volt!
Megfogta egy amerikai film, a Gyilkos labda
Ahogy a túrán, úgy jó ideje a kosárlabdapályán is nagyon jól érzi magát Gábor. Otthonosan mozog a palánkon világában, annak ellenére, hogy gyerekkorában nem igazán pattogtatta a labdát és nem célozgatta a gyűrűt.
– Négy évvel ezelőtt olvastam egy hirdetést, miszerint indul egy pécsi kerekesszékes kosárcsapat. Felkeltette az érdeklődésemet. Talán azért is, mert anno, a balesetem után nem sokkal láttam egy amerikai filmet, ha jól emlékszem, az volt a címe, hogy Gyilkos labda. Kerekesszékes rögbisekről szólt, akik kőkeményen odatették magukat a pályán, ütköztek, harcoltak, miközben remek csapatot alkottak. Az akkor látottak megmaradtak bennem. Szóval megbeszéltem Edinával, hogy belevágnék a kosárlabdába, és azóta ott is ragadtam. Nagyon jól érzem magam ebben a közösségben, a pályán, tetszik a taktika, jólesik a mozgás.
Büszke arra, hogy ott lehetett az Európa-bajnokságon, annak pedig nagyon örült, hogy minden meccsen dobott pontot. De ennél többet is elért: miután tud horvátul, hamar sportbarátságokat kötött horvát, szerb, bosnyák játékosokkal.
– Tényleg nagyon jó a brigád. És tudja, miben segített nekem a sport, a kosárlabdázás? Abban, hogy elmúltak a gátlásaim. Korábban azért zavart, hogy folyamatosan néztek a kerekesszékem, a műlábaim miatt, de már nem foglalkozom vele. Ugyanakkor hozzá kell tennem, én a kosarazás előtt is teljes életet éltem, többek között pecázni is járok a Zengő kettesre, szóval meglettem volna nélküle is. Persze egyáltalán nem bánom, hogy egymásra találtunk!
