Címlap Szórakozás Deák Bill Gyu...

Deák Bill Gyula pécsi koncertjei mindig teltházasok voltak!

"Orvosi műhiba következtében gyerekként elvesztettem egyik lábam. Ami azóta következett, kemény, szenvedésektől sem mentes élet. Aki mindent megkapott az élettől, a szüleitől, annak arról, hogy ez milyen leheti fogalma sincs. Ez a blues"
Videó

A blues zenész számos koncertet adott Pécsen az elmúlt 50 évben, először még Deák Gyula néven. Legelső koncertjein még Hobóval énekelt.

A pécsi zenei életben a nyolcvanas években bukkant fel először Deák Gyula neve, aki először a Hobo Blues Banddel lépett fel Pécsen. Alig egy éve volt a zenekar tagja, de már halmozták a sikereket. Az 1980-as pécsi koncert nagy visszhangot kapott, ezért a helyi újság a második fellépésről már riportot írt. Az együttes közönségtalálkozóval kezdett a Ságvári Endre Művelődési Házban, majd az Ifjúsági Parkban, a vagyis a mai Balokányban léptek fel.

„Baranyában játszott a Hobo Blues Band és a közönség megint felkiáltott a pódiumra: „Bili! Bill! Bili bácsi!”

A koncerteket a nyolcvanas években a művelődési házakban tartották, Deák Bill különböző formációkban lépett fel Pécsen. 1985-ben a páldául Ságvári Endre Művelődési Házban Katona Klárival és a Saturnus együttessel, melyben Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula is játszott.

A blueskocsmák a nyolcvanas évek végén indultak be, az egyik legismertebb hely megnyitóján is Deák Bill volt a sztárvendég. A Kazinczy étterem kiváló helyszín volt a belvárosban, a megnyitó 1990. február elsején volt.

Egy ével később a Nevelési Központ Huszárik mozi termében koncertezett. A Dunántúli Naplóban megjelent interjúban őszintén vallott életéről.

„Középiskolások, egyetemisták és valamivel idősébbek tapsolnak ütemesen, énekelik a blues- és rock-számok szövegét, néha bekiabálnak, és egy-egy ismert dalt kérnek. A színpad előtt sokan földön ülve verik a ritmust a térdükön. A blues nagymesterepedig énékel és énekel, időnként nagyot kortyol a vizes- üvegiből, és zöld törülközőjét meglengeti a feje fölött. Hangja utánozhatatlan. Ruházata egyszerű, fekete ujjatlan trikó, katonai terepnadrág. Nincsen a színpadon hókuszpókusz, sem villogó fények, csak blues és rock.

” A blues az életem. Külvárosi gyerek voltam, odahaza hatan laktunk egy szobában, a négy testvérem és a szüleim. Nem dúskáltunk a pénzben. Orvosi műhiba következtében gyerekként elvesztettem egyik lábam. Ami azóta következett, kemény, szenvedésektől sem mentes élet. Aki mindent megkapott az élettől, a szüleitől, annak arról, hogy ez milyen lehet, fogalma sincs. Ez a blues.”

Erről beszélt egy 1990-es interjúban, amit a Kőbányai Közösségi Televízió készített vele.