A Pécsett, a Nemzeti Kosárlabda Akadémián működő Kosárlabda Specifikus Módszertani Központ (KSMK), a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány és a Batthyány Lajos Alapítvány immár harmadik alkalommal rendezett színvonalas sporttudományos és innovációs konferenciát a budai Várnegyedben – a fővédnök Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter volt. Az eseményt edzőlegendák, Kemény Dénes, Mocsai Lajos és Rátgéber László kerekasztal-beszélgetése zárta, amely alatt úgy repült az idő, hogy ihaj, de akkor is csodálatosan érezte magát e sorok írója, amikor a korábbi kiváló vízilabdaedzővel, valamint a vívás ikonikus alakjával, Kamuti Jenővel beszélgethetett hosszasan és kötetlenül.
Kezdjük a végén, mert lehet ugyan szépíteni, lehet udvariaskodni, de nincs mese: a kerekasztal-beszélgetés vitte a prímet a budai Várnegyedben, az impozáns Lónyay-Hatvany Villában megrendezett, „Produktivitás, és ami mögötte van” címet viselő konferencián. Hogy miért? Azért, mert olyan edzőlegendákat láthatott, hallgathatott a publikum, akik a legritkább esetben kerülnek egy légtérbe, vagy ülnek egy asztalhoz – arra pedig valószínűleg sosem volt példa, hogy egy színpadon adják-vegyék egymástól a szót, és osszák meg felettébb értékes gondolataikat, a sportban, az életben szerzett tapasztalataikat.
Szóba került többek között, hogy ki milyen tulajdonságok alapján választja, illetve választotta ki a tehetségeket, milyennek kell lennie egy jó szakembernek, valamint hogy mi volt a különbség a régmúlt és a mai modern idők között, milyen szakmai segítséggel gazdálkodhattak a legendás edzők mondjuk 20-30 éve, és milyennel napjainkban. Mocsai Lajos többek között elárulta, hogy sokáig szinte mindent egyedül csinált, de volt is rá ideje reggeltől estig, és amikor szóba kerültek az idegenlégiósok, elmesélte, milyen volt az ő helyzete a német Lemgónál: „Amikor kivittem oda Marosi Lacit, és volt egy rosszabb meccse, rögtön kérdezték, miért kell ő ide, miközben ha egy német játszott rosszul, nem volt nagy probléma”. Rátgéber László a vesszőparipájának tekinthető kultúraépítésről beszélt, hozzátéve, nem az érmekre a legbüszkébb (volt belőle rengeteg), hanem arra, hogy erkölcsi értékeket, erkölcsi normákat teremtettek Pécsett a hőskorszakban. Kemény Dénes, hallva az előtte megszólalókat, elsőre már csak egy kávét kért volna… Aztán persze ő is bemelegedett, elmondta, ha egy edző szereti, amit csinál, szereti a tanítványait, akkor nem kell színészkednie, amit rögtön megéreznek a gyerekek, innentől kezdve pedig figyelnek rá, szót fogadnak neki. Persze szakmailag is felkészültnek kell lenni, mert ha megfogadják, amit mond, nem árt, ha jót mond nekik…
A kerekasztal-beszélgetést órákig lehetett volna még hallgatni, nem csoda, hogy a mellettem álló tarpai polgármester, Szécsi Szabolcs megjegyezte, ebből egy országos roadshow-t lehetne csinálni. Lenne rá igény, ez biztos!
A programban magától értetődően nem volt benne, hogy mintegy másfél órán át élvezhessem Kemény Dénes társaságát, de így alakult. Aztán még inkább rámmosolyogtak az égiek, amikor odajött hozzánk Kamuti Jenő is: a magyar sport, a vízilabdázás és a tőrvívás két olyan ikonikus alakjával társaloghattam, akikre felnéz az ember. Rengeteg minden szóba került, jó volt őket hallgatni arról, hogy szeretik a péksüteményt, imádják a túrógombócot (amikor belevágtam, hogy tejbegrízből, Kemény Dénes azonnal vágta, miről beszélek), és hogy valamiért a Katalin keresztnevű hölgyek kapcsán rendre felmerül a gasztronómia, a sütés-főzés. Jót mosolyogtak, amikor elárultam, hogy Pécsett az egyik jóbarátom felesége üzemelteti a Kata kenyere elnevezésű házi pékséget…
Kamuti Jenőről kiderült, hogy 86 évesen, egyik kezében egy botot szorongatva is jó egészségi állapotnak örvend – jellemző rá, hogy a korábbi kiváló sebészorvos az előző konferenciára is eljött! Kemény Dénes pedig, aki minden idők legeredményesebb vízilabdaedzője a világon (egyébiránt állatorvos) a három olimpiai, két Európa-bajnoki és egy világbajnoki címmel, hosszasan ecsetelte, miért Balatonfenyves már a főhadiszállás Tihany helyett (nem ugyanaz már ott a fíling, mint régen, a 60 milliós verdák nem dobogtatják meg a szívét), hogy a baráti körrel sokszor főzik a pörköltet vagy a halászlét a bográcsban, és hogy a fiatal pécsi edzőkollégájával, Lukács Gergellyel milyen jókat szokott beszélgetni, nem mellesleg milyen szép a családja, a gyerekei. Elárulta azt is, hogy ő már maximum egy szép kant hoz terítékre vadászat közben, legfiatalabb fia, a koronglövészetben junior Európa-bajnoki ezüstérmes Márk pedig rendre szalonkázik. Hozzátette: aki nem szalonkázik, szerinte nem is igazi vadász.
Nos, természetesen a konferencia hivatalos programja is nagyon érdekes és értékes volt, és miután ezt mindenki tudta előre, nem csoda, hogy a házi- és ötletgazda, Rátgéber László meghívását gyakorlatilag mindenki elfogadta. Az esemény fővédnöke Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter volt, aki láthatóan nagyon jól érezte magát ebben a sportos közegben. Előadása elején, körbetekintve a jelenlévőkön, viccesen megjegyezte, „ma senkinek sem szabad megsérülnie a sportpályákon, mert a szaktekintélyek itt vannak”. Beszélt többek között a sport szerepéről a jelenlegi geopolitikai környezetben, szóba hozta a világszínvonalú infrastrukturális fejlesztéseket, amelyeket folytatni fognak, valamint megjegyezte, hogy a nemzeti érdekérvényesítés terén sportolókkal is erősítettek, akikben sosem csalódott, mert kitartóak, és bátran mennek vele csatába.
A konferencián előadást tartott még „Fenntarthatóság és sport” témakörben dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, aki ötletesen félig zöld színben jelenítette meg a Rátgéber logóban lévő R-betűt. „Olimpiai mozgalom: 21. századi kihívások” címmel osztotta meg gondolatait a hallgatósággal Fürjes Balázs, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állandó tagja, köszöntőt mondott dr. habil. Rátgéber László, a Kosárlabda Specifikus Módszertani Központ igazgatója, valamint Petri László, a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány igazgatója, előadást tartott Liszkai Dezső, a Labdarúgó Módszertani Központ igazgatója, továbbá prof. dr. habil. Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja, aki ebben a körben találkozott pécsi „kollégájával”, Decsi Istvánnal, a Pécsi Tudományegyetem kancellárjával.
Az egész napos esemény végén Rátgéber László megköszönte, hogy ismét ilyen színvonalas konferencia házigazdája lehetett, majd elárulta, szeptember közepén jön a következő!
