Jandó "Bukta" László harmincöt éve ül a Kórház tér ugyanazon párkányán, ahol virágait árulja. A város egyik központi figuráját szinte mindenki ismeri, naponta akár több száz emberrel is találkozik. A kedves és barátságos Bukta tél végétől egészen ősz végéig szinte minden nap látható a megszokott helyén. Hogy miként lett belőle virágárus és miből áll egy napja? A Pécs Aktuál megnézte és kis portrét is forgattunk róla.
A Vásárcsarnokban kezdte
László 1986. február 1-e óta a Kórház téren található egyik üzlet kinti párkányán üldögél és árulja saját gondozású virágait. Régen édesanyjának segített virágokat árulni a Vásárcsarnokban és a Búza téren. Azonban egyik alkalommal felrobbant egy ér a lábában, így egészségügyi megfontolásból nem csupán szakmát, de helyszínt is kellett váltania. Így jött képbe a Kórház tér.
„Ha baj van, akkor csak át kell szaladnom a megyeibe, és ott ellátnak”
Lakatosnak tanult
A 60 éves László szakmáját tekintve lakatos, viszont a lába miatt már nagyon megterhelő volt régi munkája, ezért váltott.
Minden nap van mit csinálni
László minden nap korán kel, buszra száll majd elindul a kertbe. Ott locsol, ültet, virágokat szed, gazol – mindig jut valami elfoglaltság. Majd összecsomagolja eladásra szánt kedvenceit, hogy délután 5-6 órán át árusítsa a virágait. Rengetegen megfordulnak nála, míg Buktával beszélgettünk, az idő alatt vagy húsz ember is megállt, hogy váltson vele pár szót.
Nemcsak vásárolni járnak hozzá, hanem beszélgetni is
Rengetegen szeretik és érdeklődnek felőle. Legyen szó fiatalokról, egyetemistákról, családos emberekről vagy akár idős törzsvásárlóiról, Lászlót szinte mindenki szereti. Mi sem mutatja jobban a városiak szeretetét, hogy a 35 év alatt összesen kétszer keveredett bajba a Kórház téren, de azok is hamar megoldódtak – tette hozzá.
Szabadidejében László – ha éppen nem a kertben van – olvasni szokott.
Szeret virágot árulni
A friss levegő és a természet jót tesz neki és nem mostanában tervez változtatni életformáján. Legalább még nyolc évig nem szeretne nyugdíjba menni.
Búskomornak látja a pécsieket
– Olyan, mintha kihalt volna a város egy része és csak akkor mozdulnak ki, ha tényleg nagyon muszáj. Remélem, hogy mihamarabb meggyógyulnak az emberek és visszaáll az élet a rendes kerékvágásba – mondta.
