Nagy adag szorgalom, tehetség, szerencse – no meg egy kiváló kapusedző. Körülbelül ez lehet a recept. A Ferencváros kapuját tegnap Dibusz Dénes védte a Juventus elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen. A nevelőedzője, idősebb Bogyay Zoltán kérésünkre elmesélte, hogyan jutott el idáig a Sellyéről indult kissrác.
– Hogyne néztem volna a meccset, majd szívbajt kaptam! Augusztus 6. óta, ha jól számolom, ez volt a tizenharmadik nemzetközi, Bajnokok Ligája, illetve válogatott mérkőzése. Mi most is tartjuk a kapcsolatot, minden születés- és névnapján, no meg a jobb védései után gratulálni szoktam neki – mesélte az immár 81 éves idősebb Bogyay Zoltán, akinek a kezei alatt Dibusz klasszis kapussá érett.
S hogy minek köszönheti, hogy idáig jutott?
Zoli bácsi szerint elsősorban annak, hogy nála szorgalmasabb kapussal nemigen találkozott. Megszállottan dolgozott. Ehhez társult a tehetség, amely nélkül sok munkával is csak egy jó megyei hálóőr lehetett volna belőle. Na meg kellett a szerencse is, hogy megfelelő időben megkapja a lehetőséget.
– Persze az olyan szülők sem ártottak, mint a Dénesé. Az édesanyja hordta be a PMFC edzéseire tízéves korától. Emlékszem, megnézte az első tréningeket, aztán amikor látta, hogy alaposan meg van dolgoztatva a fiú, leragadtak nálam. Nagyon elhivatott volt. Amikor az érettségi ebédre meghívtak Sellyére, a nagypapája elmesélte nekem, hogy még a konyhapadlón is dobálta magát.
Ő volt a sellyei Casillas!
Ha addig nem is jutott, mint a Real Madrid ikonikus, világ- és Európa-bajnok kapusa, azért múltkor, a Barcelona elleni BL-meccsen ő volt a Fradi csapatkapitánya. Jó érzés volt látni, amikor Messivel pacsizott, árulta el Zoli bácsi, akinek ekkor átfutott a fejében, hogy milyen messzire jutott a „fiatalúr”.
Persze a tökéletes sportembernek, ahogy nevelőedzője aposztrofálja, is szüksége volt szerencsére a pályafutása során. Annak idején például Barcson volt kölcsönben, amikor a PMFC vezetőedzője, Kiss László érdeklődött, ki legyen a második számú kapus a pécsi csapatban. Idősebb Bogyay Zoltán őt ajánlotta Sólyom Csaba mellé. Aztán az első fordulóban Sólyomnak volt egy hibája, a következő meccsen pedig már Dibusz állt a gólvonalon. És ott is ragadt.
– Sólyom odajött hozzám, és azt mondta, én ezt a srácot már nem fogom tudni kiszorítani. Tényleg nem tudta, a Dénes nagyon jól védett. Kaptam tőle egy érettségi tablóképet, kértem, hogy írjon már rá valamit. Azt mondta, csak akkor, ha valamit letett az asztalra. Az utolsó nyolc meccsen egyetlen gólt sem kapott… Na, utána dedikálta!
Dibusz azóta nagyon sok képet, mezt, labdát dedikált: miután a Ferencvárosban és a magyar válogatottban is remekel, a szurkolók nagy kedvence lett. Manapság felreppent a hír, hogy külföldre csábítják – a váltás vagy maradás dilemmájáról idősebb Bogyay Zoltánnak is megvan a véleménye.
– A meccs közben, amikor ez a téma szóba került, elbeszélgettünk róla a feleségemmel. A Fradinál láthatóan nagyon szeretik, maximálisan élvezi a bizalmat, ami egy kapus esetében különösen fontos. Jöhetett a Gróf, a Bogdán, mégis mindig ő áll a gólvonalon. És ez a fontos: sokan kimentek külföldre, aztán csak a kispadot koptatták. Szóval én azt mondom, a biztos helyet nem cserélném el egy bizonytalanra, én nem mennék sehová. De ő már egy harminc éves nagyfiú, neki kell döntenie!
Kiemelt kép: fradi.hu
