Belekóstolt sok mindenbe, amit elé sodort az élet, épp ezért valószínűleg sosem unatkozott. A Jókai testnevelő tanárát, Pozsgai Tamást sokan a focipályáról ismerik, mások a zene révén kerültek vele kapcsolatba, az utóbbi években pedig az orfűi kajakos élet szerves részévé vált. Dárdai, Somló Tamás, Zsűri, Cry Baby, Pécsi Nemzeti Színház – mindnek jutott hely.
Hiába bánt jól a focilabdával, és játszott együtt annak idején jókaisként Dárdai Palival, a PMSC-ben pedig Tököli Attilával (a bimbózó karriert aztán egy korai sérülés törte ketté, pedig elmondása szerint jól ment neki), a legtöbben biztosan a zene révén ismerték meg Pozsgai Tamást. Volt kitől tanulnia, hiszen édesapja, Pozsgai Gábor ugyan gépészmérnök volt és a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán tanított, de ezzel párhuzamosan zongorázott is.
Játszott Somló Tamással, Demjén Ferenccel, Balázs Fecóval
– Édesapám indította el a zenei érdeklődésemet – mesélte a Pécs Aktuálnak a 45 éves Pozsgai Tamás. – Otthon én is zongoráztam, ráadásul zenei általános iskolába jártam, ahonnan aztán el kellett jönnöm, mert énekelni bizony nem nagyon akartam.
Sebaj, később nem is énekesként érvényesült, hanem a gitárt pengette elég ördöngösen. Jurcsák Adorján barátja tanította meg, hogyan bánjon a hangszerrel, aztán az egész „odáig fajult, hogy Fejér Áronnal a keszthelyi Helikon Fesztivál zenei tehetségkutatón harmadik helyen végeztünk”. Később találkozott a rockos vonallal, Pintér Gáborral már zenekarban játszottak, hogy aztán jöjjön a Zsűri, amit abban az időszakban nagyon sokan ismertek és szerettek.
– Bókai Zoli hívott minket a Zsűribe, s nyugodtan mondhatom, az volt a zenei pályafutásom csúcsa! Rengeteg koncertet adtunk. Nagyon büszke voltam rá, hogy azokkal a kiváló zenészekkel, énekesekkel játszhattam együtt, akiket gyerekként hallgattam: Somló Tamással nagyon sokat zenéltünk, de volt szerencsém Demjén Ferenchez, Balázs Fecóhoz, D. Nagy Lajoshoz, sőt, még Placido Domingót is kísértem!
A 2000-es évek elejétől aztán még a Pécsi Nemzeti Színházban is gitározott, többek között a Valahol Európában című kedvelt darab kapcsán, valamint a gyerekvilág felé is kitekintett, amikor Tamás Évával játszott együtt. A zene természetesen most is ott van az életében, de már nem olyan hangsúlyos, mint korábban.
Négy éve rendszerint Orfűn, a kajakosok vízitelepén lehet megtalálni
A próba- és koncerttermek helyét ugyanis manapság az orfűi vízpart vette át. A Pécsi Kajak-kenu Club edzőjeként dolgozik, ami nem kis terhet ró rá: délelőtt a Jókaiban végzi a munkáját testnevelő tanárként, majd utána gyakorlatilag minden nap irány Orfű (illetve ilyenkor, télen a Szabadság úti kajakos edzőterem)!
– Természetesen nem a semmiből csöppentem ebbe a közegbe! Amikor a focit abbahagytam, kerestem magamnak egy másik sportot, Kisfali Attila barátom pedig lecsábított a kajakosokhoz. Ittragadtam. Versenyeztem is, voltam magyar bajnoki döntős Kunvári Zoltánnal, a másik párom pedig Sánta Viktor volt. Az egyetemi éveimet is végigkísérte a kajakozás, aztán visszaköszönt a zene, úgyhogy egy ideig szögre akasztottam a lapátot. Négy évvel ezelőtt azonban lecsábítottak, pontosan emlékszem, hogy április 29-én voltam először, mert akkor van Marci fiam születésnapja, s bár eleinte kevesebbet voltam a vízitelepen, manapság már minden nap megyek. A gyermek és a kölyök korosztály tartozik hozzám.
Tán mondani sem kell, a zene és a gitározás sem szorult teljesen a háttérbe. A Cry Baby zenekar él és virul, emellett pedig most élesztenek újjá egy gitárduót Molnár Dáviddal.
– Kell az agyamnak, a lelkemnek! Szerintem a két legjobb dolog az életben a sport és a zene, úgyhogy én nem vagyok boldogtalan – teszi hozzá Pozsgai Tamás, aki két gyermek édesapja: Marci 15, Milán pedig 11 éves.
