A legendás pécsi rendőr, Leonard Lajos tavaly újév napján, 85 éves korában hunyt el. Pécs közismert és népszerű nyugállományú rendőre, a mindenki által csak Leonardóként ismert törzszászlós a múlt század hatvanas éveitől 30 éven keresztül volt a pécsi belváros és a Széchenyi tér jellegzetes alakja, mielőtt 1993-ban nyugdíjba vonult. Személyéhez számos – többségében kitalált – legenda és történet kötődik, elhivatottsága azonban megkérdőjelezhetetlen volt, amit számos kitüntetés és díj, egyebek mellett Szolgálati Érdemrend és Városháza Emlékérem bizonyít.
Nem túlzás, hogy az egyik legnépszerűbb pécsiről van szó, akinek a temetésére tömegek zarándokolnának. Temetését a mai napig sokan várják és nem értik, hogy vajon miért nem temetik el a népszerű rendőrt? Sokan arra gondolnak, hogy titokban, a nyilvánosság kizárásával már megtörtént a temetés, de ez nem így van.
„Lajos nem akart felhajtást a temetése körül, ezt sokszor hangoztatta. Sőt temetést sem akart, azt kérte fiától, hogy hamvasztás után urnáját a felesége és lánya mellé tegyék otthonában” – erről Leonardo egykori fodrásza beszélt, akihez a törzszászlós nyugdíjazása után rendszeresen bejárt nyiratkozni és beszélgetni. Már nagyon nehezen járt, de akkor is becsoszogott, hogy találkozzon régi ismerőseivel. Ide ült be az utolsó székbe, innen mindent látott – mondta a Irgalmasok utcai férfi fodrászat legidősebb dolgozója, Marika.
Azt, hogy Leonardo hamvai otthon vannak, a rendőrségen is megerősítették. A rendőrség a temetés költségeit is átvállalná, de a család úgy döntött, hogy nem lesz temetés – legalábbis egyelőre.
De ki is volt Leonardo?
Leonardo Pécsett született 1937. május 24-én. Öthónapos korában elvesztette 65 éves édesapját, akinek a második házasságából született, mert apja megözvegyült. Apja temetési gyászjelentése a korabeli lapokban is megjelent, amelyben őt is megemlítik.
Alapfokú tanulmányait Pécsett végezte, majd egyéves élelmiszeripari képzésen vett részt Budapesten, utána a Pécsi Sütőipari Vállalatnál állt munkába. Ezután rövid ideig az uránbányánál is dolgozott. 1957 őszén vonult be katonának Kiskunhalasra. Leszerelését követően jelentkezett rendőrnek. Leonard Lajos főtörzsőrmester 1962-ben került a városi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályára. Szolgálati helye a pécsi belterület, a történelmi városrész volt, ahol sok külföldi is megfordult.
„A legtöbb vendég Jugoszláviából jön. Többségük rendes, törvényt tisztelő, de van köztük renitens is. Ezek úgy próbálnak kitérni, hogy „ez az első utam, nem ismerem a várost”. De engem nemigen lehet becsapni. Megnézem az útlevelüket. Tudok szerb-horvátul, megértem, amit mondanak. A nyugatnémetek egy részére az a jellemző, hogy semmibe veszik a táblákat, és oda is behajtanak, ott is parkolnak, ahol nem szabad. Az osztrákok! Velük szinte soha nincs baj. Nagyon udvariasak. Évszakonként más-más a gond. Tavasszal—nyáron a gyorshajtások miatt kell büntetnünk, ősszel—télen a szüret, a névnapok sűrűsége növeli az ittas vezetők számát… Aztán olyanok is vannak, akik a boltok elé lerakott tejesládákat, péksüteményes rekeszeket megvámolják” – mondta 1982-ben a Magyar Rendőr újságnak.
Volt, hogy Friderikusz Sándort is megbüntette, aki bepanaszolta Leonárdót a városházán, majd a rendőrfőkapitánynál. A válasz egyszerű volt: „Ha Leonardo intézkedett, akkor biztosan nem történt rendőri túlkapás, hanem csak törvényes intézkedés”
