Az első magyar pusztakezes bunyógálán arattak a pécsi keményfiúk: győzött Makai Renátó, és nyert Bodonyi Bálint is. Utóbbi mindössze 70 kilós, fanatikus PMFC-szurkoló, akinek némi meglepetésre a szurkolói közeg tette sínre az életét.
Nem egy tagbaszakadt figura, de ez látszott az ikrényi gálán vívott meccsén is. Bodonyi Bálint mindössze 70 kilós, ám hiába volt nála sokkal nagyobb az ellenfele, ő dominált a ketrecben, és végül az ő kezét emelték a magasba.
„Vagy legenda leszek, vagy hamar alvás lesz”
– Amikor elmentem melegíteni és bandázsolni, akkor jutott eszembe, hogy nem ártana tudni, ki lesz az ellenfelem – mesélte mosolyogva a 27 éves pécsi srác. – Odapillantottam, és megláttam egy medicinlabda-fejű jókora alakot! Akkor azért átfutott rajtam, hogy vagy legenda leszek, vagy hamar alvás lesz…
A súlycsoport nélküli meccsen végül egyik küzdő sem aludt el. A mérkőzés végigment, a 115 kilós ellenfél arca csupa vér volt, így nem csoda, hogy Bodonyi nyert. Sokat köszönhetett a barátainak, teszi hozzá rögtön, mert végig támogatták a ketrecen kívülről, szorítottak neki, tanácsokkal látták el.
Egyszerű ez: van, aki röpizik, ő verekedni szeret
Bodonyival kapcsolatban nem titok, hogy kötődik a futballhoz, fanatikus szurkoló. Ahogy fogalmaz, az élet ebben a közegben nem mese habbal. Sosem félt attól, ha az utcán kellett bunyóznia az ellenfelek drukkereivel, így aztán a pusztakezes boksz hallatán sem rándult össze a gyomra. Svédországban már volt egy meccse, majd Baján egy MMA-gálán lépett ketrecbe, ahol Sárközi Róbert megkérdezte, nincs-e kedve indulni az első magyarországi pusztakezes bunyógálán.
– Csináljuk, miért ne, válaszoltam. Mindig ilyen voltam. Ez egy igazi kihívás volt számomra. Manapság az utcai szurkolói bunyók egyre inkább ellehetetlenülnek a sok kamera miatt, így az egész átmegy a sport irányába. Mondjuk jobban is örülök egy szurkolói küzdősportgálának, mint egy utcai balhénak! Én nem vagyok egy félénk típus: van, aki pingpongozik, van, aki röpizik, én verekedni szeretek.
A szülei nyilván féltik, de mivel nem tehetnek mást, támogatják. Megnézik a meccseit is, szorítanak neki, ugyanakkor a családi béke érdekében jobb, ha másnap nem megy haza – nem szeretik látni a harc nyomait.
Egy Pécs–Fradi után ott ragadt a lelátón
Az egészről a PMFC, a futball és persze a haverok tehetnek. Hét–nyolc évvel ezelőtt kicsalták egy Pécs–Fradira, amelynek a végén hatalmas balhé volt. Akkor megérezte, hogy ott a helye – ott is ragadt a lelátón. A szurkolói balhék miatt van ennek negatív hozadéka, de akad pozitív is.
– Én eléggé elkallódtam gyerekkoromban, nem nagyon tanultam, kerültem a sulit. Ugyanakkor idővel kifejezetten kellemetlenül éreztem magam a szurkoló barátaim között: amikor vasárnap este egy meccs után ott ültünk a busz hátuljában, és mindenki arról beszélt, hogy hétfőn suli vagy meló, nekem meg semmi, akkor egy idő után rájöttem, hogy ez nem mehet így tovább. Mondhatni, felkaroltak, és ez a közeg rángatott ki ebből a kilátástalanságból. Elvégeztem a karosszérialakatos szakmát, igaz, sosem dolgoztam benne. Gipszkartonos lettem, szeretem csinálni, nemsokára saját vállalkozásom lesz.
Miközben beszélgetünk, hárman is gratulálnak neki. Úgy tűnik, sokan látták a meccsét, és van respektje a teljesítményének. Nemrég a pizzafutár is felismerte, ő is gratulált a pusztakezes bunyójához.
– Aminek lesz folytatása, mert ebből az egészből sorozat lesz hazánkban, én pedig szívesen lépek újra ketrecbe. Mondjuk, a következőn nem lehetek ott a kézsérülésem miatt: a jobb kezemen két bütyköm kicsit hátrébb ment, az alkarom is eléggé megzúzódott. Elég kemény feje volt a srácnak – teszi hozzá Bálint, aki egyébként thai-boxban magyar bajnok, de belekóstolt a bunyóba, a birkózásba és az MMA-ba is, a kedvenc viszont a brazil jiu-jitsu (a pécsi BJJ-nél jár edzésekre).
Neki nem hiányzik az élvonal – nincs hangulat
És ha már a PMFC az örök szerelem, nem hagyhattuk ki a kérdést: mikor jut vissza az élvonalba a Munkás? Meglepő választ kaptunk.
– Nekünk nem kell az első osztály! Nincs ott semmi! Járjunk majd Kisvárda, meg MTK elleni meccsekre, amelyeknek semmi hangulata nincs?! Itt, az NB II-ben van Miskolc, Békéscsaba, vagy éppen Szeged: mégiscsak más úgy szurkolni, hogy vannak emberek a túloldalon is. Úgyhogy ha kicsit sárga és kicsit savanyú is jelenleg a csapatunk, de a miénk!
