Egy pécsi édesanya írt nyílt levelet a város polgármesteréhez, melyben arra kéri a városvezetést, hogy a pandémia elvonultával az elavult, panelépületek közé telepített „játszóterekre” is telepítsenek néhány korszerű játékot a retró betoncsúszda és a gazos homokozó helyett.
Íme a levél:
Kedves Péterffy Attila!
Mindig is nagy szívfájdalmam volt ez a “játszótér”, ami a jelenlegi lakásunk alatt van. Valamiért senkit sem érdekel, hogy itt megállt az idő a szocializmus környékén. Egy vas hinta, egy ócska, szálkás fa csúszda és egy totál beszáradt, gazos, egykori homokozó díszeleg itt.
Amikor lezárták a pécsi játszótereket, nyilván ezek az öreg, panelek közé telepített – mára már kopott, rozsdás játszóterek senkinek eszébe sem jutottak, csak a csilli-villi új helyek, amik mindenféle szabályoknak megfelelnek, különben – karantén ide vagy oda – lezárják őket.
Szóval vannak a játszóterek…és vannak azok a helyek, amik a panelok közt kaptak helyet annak idején, hogy a munkás osztály gyermekei délutánonként, napnyugtáig lent lehessen és tombolhassanak a jobb idő beköszöntével. Sajnos ezekről a helyekről megfeledkezett a város. Ezek a játékok ma már biztosan nem felelnek meg semelyik előírásnak, valószínűleg ezek a helyek nincsenek is nyilvántartva városi játszóterekként… Nem csak nálunk van ám így. Szinte az összes pécsi panel környékén hasonló vagy rosszabb a helyzet. Az egyetemvárosi részről nem is beszélve. Pedig a fiatal családok legtöbbje – akiket ismerek – nem családi házban vagy lakóparkban élnek.
Ugyanakkor jelenleg meg van a szépsége ezeknek az elfeledett helyeknek. A kb mindig üres tereken most sincs senki, így a jó idő beköszöntével meg tudom adni a lassan 3 éves gyermekemnek azt, amit már lassan egy hónapja hiányol – a játszóteret, a hintázás és a csúszdázás élményét. Mert mi betartottuk az elejétől kezdve, amit javasoltak, és március eleje óta nem mentünk közösségi terekre, közösségi helyekre, közösségbe.
Boldoggá tenne később, ha nem kéne utazni, ahhoz, hogy egy szuper játszótérre érkezzünk, boldoggá tenne, ha a város vezetése (…tudom-tudom, a rengeteg fontos ügy mellett persze) figyelmet szentelne ezekre a csöpp kis szigetekre is a panelvilág környékén! Ja, igen…nem azt kérem, hogy lebontsák ezeket az egykor virágzó kis tereket, hanem hogy boruljon újra virágba.
Köszönettel:
Eller-Tárnoki Nikolett
