Őt is meglepte, hogy sokan mennyire ragaszkodnak a kenyereihez, elautóznak Patacsra, hogy vegyenek tökmagos-tökmagolajost, aszaltszilvás-diós-rozsost, vagy éppen kolbászos-sült hagymást. Kovászőrület, -etetés, órákig tartó dagasztás, érlelés. Hogyan készül Kata Kenyere? Most kiderül!
Szokványos sztori volt. Mindig sütött a családjának kelt tésztából csigát, buktát, lepényt. Imádta ezt is. Aztán a Facebookon bekövetett egy gasztrobloggert, aki egyszer írt a kovászról. Ettől pedig beindult a fantáziája.
– Annyira meg kellett volna jegyeznem azt a pillanatot, amikor kipattant a szikra a fejemből! – mondja nagy hévvel Leskovár Kata. – Egyszercsak eldöntöttem, hogy én ezt megcsinálom! S hogy mi fogott meg benne? Az, hogy összekeverem a lisztet és a vizet, és ebből élet lesz. Mozog, nő, dolgoznak a gombák, a baktériumok.
Beindult a „kovászőrület”.
Csatlakozott a Kovászlabor csoporthoz (mert ilyen is van ám!), minden információt összegyűjtött, amit csak talált, videókat nézett, recepteket olvasott – saját bevallása szerint tudása javát innen szerezte. De így sem egyszerű jó kenyeret csinálni.
– Változik a hőmérséklet, a páratartalom, a te kedved, a kovászod kedve, idegesítenek a gyerekek, ésatöbbi. Szóval sosem lehet tudni pontosan, mit veszek ki másnap a kemencéből.
A négygyermekes családanya (Máté 16, Misi 13, az ikrek, Júlia és Emma pedig 5 évesek) kovásza végül összeállt, de természetesen nem ez volt a végállomás. Kenyeret szeretett volna sütni, s amikor rádöbbent, hogy ebben a munkában megtalálta azt, amit évekig keresett, ez az ő útja, hivatása, az olyan volt, mint egy
„szíven döfés, első látásra szerelem”.
– Olyan elemi erővel tört rám ez a vágy, mint ahogy anya akartam lenni! Láttam mások gyönyörű kenyereit, de nekem sehogy sem jött össze. Hónapokig nem sikerült. Aztán egyszercsak megsütöttem az első vállalható kenyeremet. Én nem szoktam posztolgatni, de ezt megosztottam, mert annyi vér és verejték volt benne, olyan őrült nagy dolognak tartottam! A férjem, Miklós is megosztotta, szóval biztosan büszke volt rám – tette hozzá mosolyogva.
Az első sikeres kenyeret aztán követte a többi, egy ideig természetesen csak a családot látta el vele, aztán úgy gondolta, többet szeretne ebből kihozni.
Megszületett Kata Kenyere!
A három diplomás (marketing, állattenyésztő mérnök, MBA-képzés a Közgázon), 44 éves családanya tehát a kenyérsütésben megtalálta önmagát, s bár sosem végzett pékiskolát, mindent autodidakta módon tanult, a termékei mégis olyan jól sikerültek, hogy osztatlan sikert arattak.
– Könyékig a tésztába akartam mászni! Pedig nagyon kemény meló ez, a dagasztás gyakorlatilag reggeltől estig tart. De nagyon élvezem. Elárulom, télen a szürkeség miatt sokszor befordultam, lelki beteg lettem, amióta viszont ezt csinálom, „lebegek”, eufórikus állapotban vagyok. Reggel felkelek, és alig várom, hogy megetessem a kovászomat.
Most már mintegy húszféle kenyeret készít, a legkedveltebbek az aszaltszilvás-diós-rozsos, a tökmagos-tökmagolajos, vagy a kicsit férfiasabb hangzású kolbászos-sült hagymás. Sokan rendelnek tőle, számára is nagy (és kellemes) meglepetés volt, hogy mennyire ragaszkodnak a termékeihez, képesek Patacsra kiautózni értük.
S hogy mitől jó egy kenyér?
– Elsősorban attól, hogy minőségi lisztből készül! A boltit televágják adalékanyagokkal, az enyémben viszont csak liszt, víz és só van. Kell a jó kovász és a megfelelő mennyiségű ráfordított idő: jellemző, hogy míg egy bolti kenyér három óra alatt elkészül, nálam 18–24 órára van szükség. Ennyi idő alatt a glutén előemésztődik, tehát nem a szervezetnek kell lebontania. Most már évek óta ezzel foglalkozom, de elárulhatom, ennyi tapasztalattal a hátam mögött sem egyszerű mindig ugyanolyan jó kenyeret készíteni: nem biztos, hogy ugyanaz a liszt kedden ugyanannyi vizet vesz fel, mint szerdán… És persze roppant érzékenyen reagál a hőmérsékletre is. Ami biztos: anélkül nem megy, hogy ne imádnád csinálni!
A kenyerein látszik, hogy ő imádja!
