Arra a kérdésre, hogy ki nézte ki magának a másikat annak idején, nem igazán kaptunk választ, mert elviccelték. Az viszont tény, hogy régóta együtt van az ismert pécsi kosaras pár, Sztoji és Zolti, vagyis Sztojkovics Éva és Zalay Zoltán. Humor, utazás, kártya – mindenről meséltek a Pécs Aktuálnak.
Kosaras berkekben nincs olyan, aki ne ismerné vagy egyiküket, vagy másikukat – vagy mindkettőjüket. Sztojkovics Éva játékosként alkotott maradandót, háromszor a PVSK-val, egyszer a Tungsrammal lett magyar bajnok, 1991-ben és 1992-ben őt választották az Év játékosának, 147-szer szerepelt a felnőttválogatottban, amellyel kétszer lett Európa-bajnoki bronzérmes, míg Zalay Zoltán elsősorban az edzői pályán érvényesült. Természetesen Pécsett hamar megismerték egymást, aztán összefutottak azok a bizonyos szálak – olyannyira, hogy 1993 óta sem lehetett szétbogozni őket. Mondjuk nem is akarták.
– Úgy kezdődött, hogy Sztoji kinézett magának – kezdi a viccelődést Zalay Zoltán, s mint később kiderül, a humor az egész interjú alatt egy pillanatra sem hagy alább. – Természetesen a kosárlabdán keresztül ismertük meg egymást, a PVSK ifi fiúcsapata és a felnőtt női együttes többször játszott egymással edzőmeccset Varga Feri bácsi idején, így aztán a pályán találkoztunk. Egész jól kosarazott Sztoji…
Teltek az évek, amíg aztán egyszer, 1993-ban a női csapat elment bulizni. Mit ad isten, megjelentek ott a fiúk is – nos, attól az estétől kezdve együtt vannak mind a mai napig.
– Ezt követően éltünk együtt egy ideig Budapesten is, én ugyanis a Tungsramban játszottam, Zolti pedig jött velem és a MAFC-nál edzősködött. Aztán visszahívtak Pécsre játszani, s azóta itt vagyunk. Egy ideje pedig már egy helyen is dolgozunk, a Rátgéber Kosárlabda Akadémián – mesélte Sztoji, majd amikor felvetettük, hogy a közös munkahely állítólag nem szokott jót tenni egy kapcsolatnak, nevetve hozzátette: – Így sem sokat találkozunk, este tízkor szokott hazajönni. Alig látom!
A kosárlabda természetesen központi szerepet tölt be mindkettejük életében, de azért otthon nem csak ez a téma. Sőt! Nagyon szeretnek együtt lenni a rokonokkal, akiket egyben a barátaiknak is tekintenek, továbbá korábbi játékostársakkal és családjaikkal, többek között Juhász Zsolttal és Balázs Hajnival, Stoics Andrással és Veres Judittal, Béki Gáborral. És van egy másik társaság is, amellyel hatalmas kártyacsatákat vívnak.
– Nagyon szeretünk kártyázni Lukács Sztankóékkal és Falusy Gáborékkal, előbbiekkel kanasztázunk, utóbbiakkal pókerezünk. Egyébként mindkettőben sokkal jobb nálam a Sztoji! – ismeri el gyanúsan készségesen Zalay Zolti. Talán azért, mert a párja nem messze tőle épp a vacsorát készíti, amiből, ki tudja, kapna-e valamit, ha mást mondana.
De nem csak a kártya tartozik a kedvenc időtöltések közé. Zolti imád síelni („Sztoji ezt inkább csak tolerálja”), a kutyával, Buksival megejtett kiadós séták esetében pedig pont fordított a helyzet – a pár férfi tagja szemében sokszor ez csak „időpocsékolás” (mondjuk ez ellen elég hevesen reklamált Zolti).
– Utazni viszont tényleg mindketten ugyanúgy szeretünk, ez abszolút közös pont! – mondja Sztoji. – Korábban csináltunk például egy háromhetes nyugati partvidéki túrát az Egyesült Államokban, na, az nagy élmény volt! San Franciscóból indulva elmentünk Mexikóba, mindig ott aludtunk, ahol éppen ránk esteledett. Egyébként karácsonykor rendszerint egy négy-öt napos kirándulással szoktuk meglepni egymást, mondjuk erre legutóbb nem volt lehetőségünk a pandémia miatt.
Miközben beszélgetünk, lassan kész lesz az étel, s ha már itt tartunk, nem mellesleg húsvét van, adja magát a kérdés: mi lesz a menü a napokban?
– Pénteken megtartottuk a böjtöt, szombaton már családi körben töltjük a délutánt, lesz némi sütögetés, pljeskavicát készítünk, majd vasárnap jöhet a sós és édes kalács, a tejfölös torma, a sonka és a tojás! Bevallom őszintén, én ebben az időszakban reggel, délben és este is képes vagyok ugyanezt enni. Ráadásul egy hétig… – árulta el nevetve Sztoji.
Aki a magyar női kosárlabdázás legjobb játékosa volt. Zolti szerint legalábbis feltétlenül. Kapott is ezért a kijelentésért egy puszit…
Ezt a mérkőzést egyikük sem felejti. A döntőbe jutás volt a tét, a PVSK a Tungsram vendége volt, s nem sokkal a vége előtt a házigazdák három ponttal vezettek. Sztojkovicsot faultolták, három büntetőt dobhatott. A csarnokban megállt a levegő, mindenkiben meghűlt a vér, csak Sztojiban nem, mindhármat bevágta. Jött a hosszabbítás, amit megnyertek a pécsi lányok, akik végül bejutottak a döntőbe, ahol legyőzték a Diósgyőrt – 1992-ben első vidéki csapatként lett bajnok a PVSK-Co-Order. Sztoji 46 pontnál állt meg az ominózus meccsen, a lelátón pedig nem volt büszkébb férfiember Zalay Zoltinál!
