A 90-es évek végi, 2000-es évek eleji „golden years” után mintha kihúzták volna a szőnyeget a pécsi elektronikus zenei kultúra alól. A folyamatos lejtmenetben megszűntek a Tv-torony bulik, bezárt a Kínó, a Rák, az Ifjúsági Ház (ezzel együtt a Billentyű), a Pécsi Egyetemi Klub, a Dante és a Zion, megszűntek a Rét-Tér bulik és szépen lassan elpárolgott Pécsről a szakma is. A tetszhalott állapotból aligha van kiút, néhány szuper kezdeményezést leszámítva végleg csókot dobhatunk a legendás buliknak és a változatos pécsi, zenei életnek. Búskomor nosztalgia, egy kis „bezzegezés”, és leheletnyi reménykedés Jankó Mátyással.
Az Y-generáció legendás pécsi szórakozóhelyeit, zenei színtereit a Z-generáció tagjai még csak hírből sem ismerhetik. A (néhol szó szerint) nyomtalanul eltűnő egységek által hátrahagyott űrt pedig évek múltán sem sikerült betöltenie Pécsnek. Ám hogy mi volt az oka a pécsi zenefogyasztás gyökeres átalakulásának, azt tíz év távlatában is csak találgatni tudjuk. Ehhez hívtuk segítségül Jankó Matyi szcenikust, fénytervezőt, rendezvényszervezőt, dj-t, papíridomárt, az egyik utolsó fecskét, aki még nem hagyta el a (süllyedő) hajót, és szerves része volt a pécsi „golden yearsnek”.
A technika bűvkörében
Jankó Matyi még szociológus hallgatóként csöppent bele a pécsi zenei életbe. A rádiózás csavarta el a fejét, az egyetemi Publikum rádióban (ami később GFM rádióként volt ismert, majd a csapat nagy részével Periszkóp rádióként élt tovább) kezdett el dolgozni. Részt vett akkoriban a Szenes Klub felújításában, később pedig a Rákban és a Tv-toronyban szervezett bulik lebonyolításának is szerves része volt, többek között vetítéseket készített az eseményekhez. Ez egy külön kihívás volt – meséli – hiszen a vizuális koncepció életre hívása, az akkori technikával nem ment olyan könnyen, mint ma.
Emlékszem, anyukáméktól kértem el a projektort, majd szigetelőszalagból és a helyi fotelokból építetünk vetítőállást a Tv-toronyban
Egy olyan csapat tagja lett ezzel Matyi, akik sem vállalkozást sem karriert nem akartak építeni, egyszerűen jó bulikat akartak csinálni. Ezekből nem is volt hiány a kétezres évek derekán: többek között Varga Ákos „c0p”, Szalai Attila „Kecske”, Herold Szabolcs és társaik igen emlékezetes estéket hoztak a pécsi közönségnek, mindemellett beletanultak a rendezvényszervezésbe is. Persze nem csak ez a társaság alkotott maradandót, ebben az időszakban gombamód nőttek ki a földből kísérleti jellegű, zenei kezdeményezések. A hasonló törekvéseknek teret adó helyek pedig azért voltak különlegesek, mert elektronikus zenének és élőzenének; rocknak, metálnak és jazznek egyaránt adtak teret. Mondhatnánk, hogy a fiatalok ezzel megalapozták a jövőt, de sajnos nem így történt. 2010-körül jött egy komoly fordulat.
– 2006 márciusában robbant a hír, miszerint Pécs nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet. Az akkori városvezetés rendkívül pozitív víziókat dédelgetett a projekttel kapcsolatban, melynek szociológus hallgatóként én is szoros megfigyelője voltam. A pályázat egyik leglényegesebb eleme volt a civilek bevonása, ami egy sosem tapasztalt összefogást indított el, politikai hovatartozástól függetlenül – meséli Jankó Matyi.
Kultúrpolitikai puccs
„Bár tüke pécsi vagyok, szerintem az összefogás nem jellemző a pécsiekre. Mindenki kicsit inkább magával van elfoglalva” – mondja.
Mire azonban elérkezett a projekt a megvalósításig, az eredeti emberek lecserélődtek, a romantikus víziók pedig szertefoszlottak. Részben ennek volt az oka, hogy számos szórakozóhely 2010-re zárta be a kapuit.
„A különböző ingatlanspekulációs ügyek, az engedélyek meg nem hosszabbítása stb. Olyan volt, mintha valamiféle kultúrpolitikai puccs történt volna, de nincs rá bizonyíték, mert soha, sehol, senki nem mondott ki ilyesmit” – fogalmaz Matyi.
Ha meg is maradtak volna ezek a helyek, nem kellenének a mai fiataloknak
Persze nagyon könnyű volna rásütni a bélyeget az EKF hozta változásokra, de ennyire azért nem egyszerű a helyzet. Az utóbbi években gyökeresen megváltozott a zenefogyasztás a fiatalok körében. Míg 15-20 éve vagy lemezboltban, vagy bulikban fért hozzá az ember lánya (és fia) az új zenékhez, addig ma már a legritkább dallamokat is másodperceken belül elérhetjük a neten. A videó-és zenemegosztó oldalak nem várt zenei forradalmat hoztak, az új zenéket megszállottan gyűjtő dj-k pedig vesztettek a népszerűségükből. Ez Pécsen is így történt, nemes egyszerűséggel beszűkült a zenei spektrum. A talpon maradt szórakozóhelyek pedig igyekeznek kielégíteni a fiatalok igényeit, mindezt a veszteségtől való örök félelemben. Pécsett jelenleg az Amper Klub az egyetlen olyan hely, mely hivatalosan is elektronikus zenei színtér.
Tíz évvel ezelőtt, egy péntek este az volt a legnagyobb problémánk, hogy hogyan logisztikázzunk össze két kiállításmegnyitót, és három bulit. Ma a srácok otthon alapoznak, kicsit beülnek valahova, aztán lemennek a város egyetlen nyitva lévő szórakozóhelyére
– magyarázza Jankó Matyi.
Van még remény?
Jankó Matyi nem túl bizakodó, ami az elektronikus zenei kultúrát illeti, de elismeri, hogy van néhány olyan kezdeményezés és színtér, ami még hozhat változásokat. Ilyen a PTE Művészeti Karán működő Elektronikus Zene és Médiaművészet képzés, ami fontos pontja a pécsi zenei életnek, de a fesztiválok terén említésre méltó az orfűi Vadpörgés, (bár nem elektronikus zenei téren, de a Fishing on Orfű), a LEGAL a tettyei Katlanban, színterek tekintetében a Nappali, és a Szabadkikötő, illetve az Űrkikötő nevű stream-csatorna. De ez még mindig édeskevés, a korábbi felsoroláshoz képest.
– Sorolhatjuk a pécsi kezdeményezéseket, de
arra még mindig nem tudok válaszolni, hogy hol a közönség? Mert ezekre a bulikra is csak ugyanaz a korosztály megy el, akik annak idején szerves részei voltak a pécsi zenei életnek
– mondja Jankó Matyi, majd azzal zárja, hogy őszintén reméli, a fiatalok is kapcsolnak és előbb vagy utóbb bekapcsolódnak a vérkeringésbe, ezzel felébresztve Csipkerózsika-álmából Pécs zenei kultúráját.
