Bókai Zoltán ha nem a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozik, akkor több ezer tonnás tehervonatot vezet. Mi pedig elkísértük őt egy korai reggelen Szentlőrincre, ahonnan Százhalombattára vitte a cementet egy több száz méter hosszú vonattal.
„Kisiskolás voltam, amikor le kellett rajzolnom, mi leszek, ha nagy leszek”
– A papírra mozdonyt és egy orgonát rajzoltam – meséli Bókai Zoltán, akinek ereiben édesapja, sőt nagyapja révén is csörgedezik a vasutas vér.
Végül mindkét álma valóra vált és már évek óta, párhuzamosan is űzi mindkét hivatást. Ha nem mozdonyt vezet, akkor karmesterként dirigál, zenét szerez. Erre pedig édesapja a legbüszkébb.
Zoli nagyapja még gőzöst is vezetett
– De édesapám is sok vezetőállásban dolgozott. Én pedig akkor mehettem vele, ha megtanultam a leckét – magyarázza Zoli, hogy hogyan ragadt rá ennyi tudás mind a vonatokról, mind pedig énekből.
Jól megfér egymás mellett a két szakma
– Eleinte furán néztek rám a színházban, na meg a vasutasok is nehezen hitték el, hogy másnap színpadon dirigálok. Mára azonban megszokták, hogy egyik nap itt, másnap ott látnak – mondja Zoli.
Van közös a két szakmában
– Nagyon előre kell gondolkodni mindkét helyen. Ugyanúgy, ahogy egy tehervonatot, egy zenekart sem tudok megállítani egyik pillanatról a másikra – magyarázza a két szakma közötti párhuzamot Zoli, aki egyébként sokszor utazik egy-egy előadására vonattal is. Igaz, akkor utasként.
Más teniszezni, squasholni jár kikapcsolódni. Én vonatot vezetek, hogy kicsit egyedül legyek.
Bár Bókai Zoltánnal mozdonyvezetőként ritkán találkozhatunk, a Pécsi Nemzeti Színházban október 9-én lép a zenekari árokba a Valahol Európában c. musical karmesterként.
Vajon honnan megy majd nyugdíjba a karmester-mozdonyvezető?
– Mivel én boldogan élem a mindennapjaimat, azokban a munkákban, amit csinálok, talán átsegít azon, amikben az ember általában beleöregszik – tért ki diplomatikusan Zoli a konkrét válasz alól egy korábbi beszélgetésünk alkalmával.
Mozdonyvezetők napja
1995 óta ünneplik szeptember 15-én a mozdonyvezetőket. Kitartó és olykor egészen nehéz munkájuk ezzel a történettel is köszönjük nekik!
