Bár tizenöten voltak testvérek, egyedül őt érdekelte édesapja mestersége. Gyerek volt, amikor első kosarát kötötte. Az utóbbi évtizedekben "kosaras bácsi"-ként ismerjük őt a városban. Kovács János 76 évesen télen-nyáron rendületlenül tolja kocsiját, ami a saját kezével készített kosarakkal van tele.
Erdélyből származik a család
Kovács János édesapja Erdélyből érkezett Baranya megyébe, itt is házasodott meg. Jánosék összesen tizenöten voltak testvérek – közülük János a legidősebb.
Apjától tanulta a mesterséget
János gyerekként mindig édesapja mellett ült és igyekezet megtanulni tőle mindent, amit a kosárkötésről tudni kell. Testvérei közül ő volt az egyetlen, aki apja mestersége iránt érdeklődött. Apja ennek akkoriban megörült, és megmutatta fiának, hogy mi fán is terem a kosárszövés.
Évtizedek óta járja a várost
Ha éppen nem a kosarakat köti – ami igen hosszadalmas folyamat -, akkor a város utcáit járja kis kocsijával, és igyekszik eladni a saját maga által készített műveit. Legyen szó a téli hidegről, vagy a nyári kánikuláról, János dolgozik.
A különböző méretű kosarak mellett szőnyegporoló és ünneptől függően virág, fagyöngy vagy barka is van a kocsiján.
– Ha nem vagyok kint az utcán, akkor nincs keresetem – mondta János.
Tovább öröklődik a családi hagyomány
Jánosnak négy gyermeke van, akik közül egyikük foglalkozik a kosárkötéssel. A kosarak és családja mellett szabadidejében horgászni szokott a jól ismert kosárárus.
Én ’93 óta hívőként élek. Az Úr azért tett ide, hogy a népekkel tudassam mi is az igaz, örök élet. Az örök élet a megtérés, a hit, a szeretet és cselekedet.
