Olvasónk hívta fel a figyelmünket, hogy a Remeteréten lévő budisor nem éppen a kirándulókat szolgálja. A nagyjából fél évszázados illemhely 1973-ban készült el, most már tragikus állapotban van.
A Remeterét fél évszázada sem változott semmit, a nyilvános pottyantós WC pedig pont olyan, mint 50 éve, de akkor még más igények voltak. Nem sokan használják, a kirándulók inkább az erdőben végzik a dolgukat, de ezen nem kell csodálkozni.
„Félúton, útközben, érjük el a Remeterétet. Hogy miért ez a neve? Nem tudom. Szép neve van és a rét is szép. Ma is rengeteg remete látható itt, fiatal remeték, többnyire párosan. Ide csináltatott a Városi Tanács egy csodálatosan szép pihenőt. Eső elől nyitott alpesi házba lehet húzódni, gorombán ácsolt fából, kőből szeméttartók, rendkívül ízléses padok, asztalok. A világ bármelyik országa büszke lehetne rá” – írta 1973-ban Szőllösy Kálmán újságíró a Dunántúli Naplóban.
A Remeterét kialakítása 1973-ra készült el, ahogy sok más kirándulóhely a Mecseki Parkerdőben.
„A legnépszerűbb kirándulóhelyek a következők: Dömörkapu, Mandulás, Kismélyvölgy, Szentkút, Remeterét. Különösen az utóbbi két esztendőben végeztek el az említett helyeken nagyon jelentős rendezési feladatokat. A felújított, illetve újonnan épített sétautak hossza több mint 20 kilométer. Autóparkolót, esőbeállóházakat, szalonnasütő koszorúkat, szeméttárolókat, gyermekek részére homokozókat létesítettek, de asztalokat, ülőalkalmatosságokat is találunk.”
