A Baranya Kincsei egy olyan átfogó, közösségeket megmozgató projekt, ami az elmúlt időszakban nemcsak a helyi értékekre hívta fel a figyelmet, hanem új kiállítással és programokkal is jelentkezett. A helyi értékekről, vármegyénk kincseiről Őri Lászlóval, a Baranya Vármegyei Önkormányzat elnökével beszélgettünk.
Milyen kezdeményezés pontosan a Baranya Kincsei projekt, mikor indult, milyen területeket érintett, és érint-e még a jelenben is?
A Baranya Kincsei projektet 2019-ben azzal a céllal terveztük meg, hogy jobban megismerjük és a fiatalabb generációkkal is megismertessük azokat az értékeket, amelyek Baranyában körülvesznek bennünket. 2020 nyarán indítottuk el a programot, de ahogy az életünk mindennapjait átírta a járvány, úgy a megvalósítással kapcsolatos elképzeléseinket is módosította. Három évre terveztünk, végül 2022-2023-ban tudtuk megvalósítani a tervezett programelemeket, amelyekkel több tízezer baranyait sikerült elérnünk. A projekt keretében például Sásdra kolbásztöltő családi délutánt szerveztünk, a Bikali Élménybirtokra pedig az Anyák ünnepe programot, de ebben az időszakban valósult meg Siklós város 45 éves ünnepségének a rendezvénysorozata is. Az idei évben a kisebb településekre helyeztük a fókuszt, és a vármegyében élő kisebbségekre is figyelmet fordítottunk. Roma nőnapot szerveztünk Piskóra, Gödrére pedig német nemzetiségi családi napot. Érdemes kiemelni a jól sikerült Sellyei Pünkösdöt is, és az idei év kiemelt rendezvényét, a Baranya Vármegyei Értékfesztivált, amelyet idén októberben rendeztünk meg a Siklósi várban és várkertben.
Elnök úr mint ötletgazda, emlékszik arra a momentumra, amikor megszületett a gondolat, hogy egy ilyen programnak el kell indulnia Baranyában? Mert ezek szerint ilyen átfogó, helyi értékeket bemutató program nem volt eddig, vagy csak nem címezték?
Korábban is voltak értékteremtő programok, de talán olyan projekt valóban nem volt, amely kimondottan az értékek bemutatását, az identitás erősítését tűzte volna célul. A gondolat, hogy szeretnénk létrehozni egy ilyen programot, elég régen megfogalmazódott bennünk, bennem, valamikor 2012 környékén, amikor a megyei jogú városok közül elsőként – azután, hogy az országgyűlés elfogadta a hungarikumokról szóló törvényt – indítványoztam, hogy önálló bizottságként hozzuk létre a Pécsi Értéktár Bizottságot, ezzel segítve, hogy kicsit tudatosabban viszonyuljunk az értékeinkhez. Pécs olyan város, ahol hihetetlenül gazdag az értékek tárháza. Ezt szerettük volna összegyűjteni, bemutatni és folyamatosan tudatosítani is az itt élőkben, hogy mi az, ami bennünket pécsivé tesz. Ennek az ötletnek lett végül, közel tíz évvel később megvalósulása a Baranya Kincsei projekt, már a vidéki Baranyát is érintve.
Van olyan pécsi érték, ami ez idő alatt bekerült az értéktárba, és azóta sokkal jobban figyelnek rá a helyi emberek?
Ha pécsi értékekről beszélünk, mindenképp kiemelném a Zsolnay Kulturális Negyedet, valamint a Zsolnay porcelánt és kerámiát. Amikor az értéktár bizottság tíz évvel ezelőtt megalakult, elsők között vettük fel a Zsolnay Kulturális Negyedet az épített örökség kategóriába, illetve a Zsolnay porcelánt és kerámiát, amely ezt követően bekerült az akkor még Megyei Értéktárba is, majd igazi sikertörténetként néhány hét alatt a Nemzeti Értéktárban is helyet kapott a hungarikumok gyűjteményében.
Akkor ez a hungarikumok előszobájának is nevezhető.
Így van. A hungarikumokról szóló törvény arról szól, hogy összegyűjtsük azokat az értékeket, amelyek egy kis közösséget jellemeznek, amelyek bennünket egy kisebb településen azonosítanak. Legyen szó akár egy nyugdíjas pedagógusról, aki otthon hímezni tanítja az unokáit vagy a diákjait, vagy egy mézeskalács-készítőről – Baranyában ennek is nagy hagyománya van –, aki házi, akár több évtizedes, évszázados recept alapján kézműves terméket készít. Fontos, hogy ezek mellett ne menjünk el a mindennapok rohanó világában, hanem tudatosítsuk magunkban, hogy bizony ez a mi értékünk, akár Bólyban, akár más településen járunk. Számtalan ilyen érték van a városokban, például Pécsen is. A hungarikumokról szóló törvény egy értéktárba összegyűjti a helyi értékek, amelyek az adott települést jellemzik, és annyira jelentősek, hogy túl is mutatnak a település határain – Baranyában ilyen például a Geresdlaki Gőzgombóc Fesztivál, amelyre minden geresdlaki büszke. Az elmúlt évtizedekben már messze túlnőtt Geresdlakon, megjeleníti Baranyát az ország turisztikai térképén is. Az ilyen értékeknek helye lehet a Vármegyei Értéktárban, ha pedig egy egész nemzeti közösséget tudnak reprezentálni, akkor a Nemzeti Értéktárban, a hungarikumok között is helyük van.
A hungarikumok a nemzet kirakata, éppen ezért indítottam a Zsolnay példájával, amely – legyen szó akár a kerámiáról, akár a kulturális negyedről – a pécsiségünkhöz is hozzátartoznak, baranyai identitásunk részesei, de nyilvánvalóan a magyar kultúrát jelenítik meg. Nekünk pécsiként és baranyaiként is van abban felelősségünk, hogy megmutassuk a pécsi, baranyai identitásunkat. Tulajdonképpen erről szól a Baranya Kincsei projekt is, amellyel több tízezer ember figyelmét sikerült felhívnunk arra, hogy milyen értékek között él a mindennapokban.
Hogy mennyire elfogultak vagyunk, azt jól mutatja a mondás: „Az ország éke, aranya, a legszebb megye Baranya”. De hogyan ítélnek meg minket, baranyaiakat, a mi értékeinket az ország más pontján?
Azt gondolom, hogy úgy ítélnek meg bennünket, ahogy mi magunkra tekintünk. A bennünket körülvevő értékek többek, mint az épített örökség vagy a kulturális értékek, a múzeumban található tárgyak. A baranyai identitásnak ennél szélesebb a gyökérzete. A neves épített örökségeken kívül – mint az ókeresztény sírkamrák, a Zsolnay –, a gasztronómiai hagyományokról – mint a villányi borkultúra, a geresdlaki gőzgombóc – és a természeti értékekről – mint a Mecsek, a Zengő vagy a bánáti bazsarózsa, az Abaligeti cseppkőbarlang – is érdemes szót ejteni, mert ezek is részét képezik az identitásunknak. A szellemi értékek is ide tartoznak, azok a személyek, akik Baranyát és Pécset életük munkásságával építették, a díszpolgáraink, a nagy művészek, akik sokat tettek a helyi identitás megerősítéséért és azért, hogy a látható presztízs is magas legyen a hazai megítélésben.
Pécs és a vármegye népszerű a látogatók körében, szeretik, jönnek ide nyaralni, kirándulni, hosszú távon a turisztikában is szerepe lehet a Baranya Kincsei projektnek.
A cél kettős volt, egyrészt a vármegyei identitást, a Baranyához való kötődést szerettük volna erősíteni a helyi lakosság körében, ennek alapját képezték a Baranya Vármegyei Értéktárban összegyűjtött értékek; most már több mint nyolcvan vármegyei értéket tartunk számon. Másrészt a turisztikai érték sem elhanyagolható, ha jól csináljuk, akkor lehet ilyen hozadéka.
Hol lehet ezeket az értékeket megtekinteni?
A Baranya Vármegyei Értéktárat szeretnénk folyamatosan bővíteni, mert több száz, több ezer érték lehet, ami érdemes arra, hogy itt megjelenjen, ezért a gyűjtőmunka még most is tart. Arra törekszünk, hogy ezeket az értékeket hozzáférhetővé és elérhetővé tegyük. Legegyszerűbben a www.baranyakincsei.hu oldalon lehet utána nézni, ahova folyamatosan töltjük fel az információkat.
Van személyes kedvence elnök úrnak azok közül, amelyeket sikerült bevezetni?
Természetesen van ilyen, de az ember ezzel óvatos, mert az értékek tárháza színes, a közösség képviselőjének abban van felelőssége, hogy az értékek teljességére hívja fel a figyelmet, és a saját személyes érdeklődését háttérbe szorítsa. A Zsolnay-hagyomány viszont különösen közel áll a szívemhez, a természeti értékek közül a Mecsek, a Zengő és bánáti bazsarózsa, mert sokat kirándultunk a szüleimmel annak idején. Gasztronómiai kedvenceim is vannak, a mohácsi halászlé és a geresdlaki gőzgombóc például. Történelmi érdeklődésem miatt pedig a rovásírásos kőleletet említeném, ami méltatlan módon a múzeumok polcain porosodott, miközben nagyon egyedi érték, kultúránk ősiségének Baranyában megtalált lelete.
Hogyan zajlott le a Baranya Kincsei projekt, meddig tart és lesz-e folytatása?
A projekt közösségeket megmozgató profillal indult 2020-ban, és az idei év végével zárul. Mint minden ilyen projekt, egy előkészítő szakasszal, közösségi tervezéssel kezdődött. A helyi értékeket felvonultató emberekkel készültek interjúk, több mint 730 fővel, ami nagyon komoly háttérmunka, emellett 33 meghatározó baranyai személyiséggel is beszélgettünk. Ennek eredménye lett az a cselekvési terv, ami a projekt alapját képezte. A Pécsi Tudományegyetem közreműködésével készültek a közösségi élet múltját feltérképező kiadványok, amelyek a 19. század közepétől napjainkig mutatják be a helyi közösségi tevékenységet, ezek a helytörténet számára is nagyon fontos és értékes anyagok. Ezt követték a rendezvények és programok (mint a már említett családi rendezvények), majd az egyik legfontosabb pillér, az értékek bemutatása. A projekt fontos célkitűzése volt, hogy a legkisebbeknek is bemutassuk a helyi értékeket. A kiszélesedett digitális és virtuális térben a gyerekek és fiatalok figyelméért soha nem látott küzdelem zajlik, amivel nekünk is lépést kell tartanunk. Hogy felkeltsük a figyelmüket és maradandó, értékes tartalmat adjunk számukra, létrehoztunk egy virtuális vándorkiállítást, amely bemutatja a helyi értékeket, és a projekt zárása után is elérhető marad a fiatalabb generációk számára.
A virtuális vándorkiállítással tulajdonképpen a látnivalókat vitték a gyerekekhez, ha már a gyerekek nem mennek a látnivalókhoz.
Így van, mindezt egy innovatív, 21. századi megoldásra törekedve, egy új, 360 fokos térbeli látást lehetővé tevő VR-szemüvegen keresztül.
Érdekesen hangzik. Milyen volt az első fogadtatása a gyerekeknél? Hova lehetett kirándulni, ha felhúzták a szemüveget?
Egy virtuális vezetett túrán vehettek részt a fiatalok. A mohácsi iskolában én is ott voltam a virtuális túrán, és egészen érdekes élmény volt látni, amikor felhúzták a szemüveget. A többségnek új volt a technika, amikor az első képek elindultak, várakozásokkal teli, felfokozott izgalmi állapotot láttam rajtuk, majd végül ez jókedvbe váltott át, látni lehetett az arcokon, mennyire élvezik, volt, aki sikoltozott is örömében. Ha felvesszük ezt a szemüveget és forgatjuk a fejünket, olyan, mintha ott sétálnánk az adott tájon. Érdekes volt azt is látni, mennyire ismerik a gyerekek a helyszíneket, értékeket, jártak-e már ott a családdal. Meglepő volt például, hogy a nagyobb vidéki városokban élők közül minden második gyermek nem ismerte a Zsolnay Kulturális Negyedet, hallott már róla, de nem járt még ott. Törekedtünk arra is, hogy a kistelepülések kulturális értékeiről is kapjanak élményt a gyerekek, ezért került bele a programba a drávaiványi festett fakazettás református templom is. Mutattunk természeti értékeket, amelyek ideális hétvégi kirándulóhelyek lehetnek a családdal, így például az abaligeti cseppkőbarlang, a harkányi gyógyfürdő és orfűi tavak is bekerültek a virtuális kirándulásba.
Aki még megnézné, a jövőben lesz arra lehetősége, hogy találkozzon a virtuális érték kiállítással?
A projekt most ugyan lezárul, de szándékunk szerint ez nem a végét jelenti. Ebben a szakaszban több mint 50 alkalommal 5300 fiatal láthatta a virtuális vándorkiállítást. Büszkék vagyunk rá, hogy a vármegye 301 települése közül 200 településről legalább egy gyerek láthatta az értékeinket VR-szemüvegen keresztül. Ennek köszönhetően nemcsak a városias környezetben élő gyerekek számára tudtunk élményt és tudást adni, hanem a legkisebb, hátrányos helyzetű településen, nehéz körülmények között élő családok gyermekei is tudással és élménnyel gazdagodhattak.
A projekt részeként filmek is készültek a helyi értékekről. Ha valaki megnézné, és szeretne betekintést nyerni az értékeinkbe, azt hol teheti meg?
A Baranya Kincsei program keretében öt, egyenként kétperces tematikus filmet készítettünk, amelyekkel maradandó élményt tudunk adni, és amelyek megtekinthetők a Baranya Kincsei közösségimédia-felületén, valamint a Baranya kincsei weboldalon. Épített örökség, természet, gasztronómia, néphagyományok és turisztikai értékek, vagyis a fesztiválok és rendezvények témakörökben készültek el a filmek, mind olyan értéket felvonultatva, amelyre mi, baranyaiak büszkék lehetünk.
