Nyugodtan nevezhetjük szentlőrinci csodának, amit a helyi labdarúgócsapat a másodosztályban, az NB II-ben produkál. A mintegy hatezer fős település együttese ugyanis nem dúskál az anyagi javakban, mégis a hetedik helyen áll, megelőzve féltucatnyi patinás, élvonalat is megjárt klubot. Mégis, hogyan csinálják? Erre kerestük a választ.
Bár a hazai futballban sok helyütt találkozni tényleg kifogástalan, nyugati színvonalat megközelítő körülményekkel (amelyek aztán mégsem párosulnak jó eredményekkel), Szentlőrincen nincs Kánaán, nincs kolbászból a kerítés. Az eddig eléggé hepehupás pálya pont most szépül meg, újak a lelátók, de a klubház például nem túl csinos, az öltözők is egyszerűek – ilyenekkel találkozunk a megyebajnokságban. Amikor jó az idő, a pálya mellett kint áll egy műanyag dézsa tele vízzel és jéggel, edzés után belemászik két-három játékos, mert a merülőkád segíti a regenerációt.
A költségvetés tekintetében utolsók. De nem a pénz játszik…
A kontraszt nagy: ezekhez a lehetőségekhez képest a Szentlőrinc az előző szezonban újoncként bentmaradt a második ligában, idén pedig olyannyira felszívta magát, hogy nyolc fordulót követően is veretlen (ugyanezt csak az éllovas Haladás mondhatja el magáról), és az előkelő hetedik helyen áll a tabellán. Mögötte a Budafok, a Szeged, a Szolnok, az ETO, a PMFC…
– Pedig a költségvetés tekintetében továbbra is az utolsó helyen állunk az NB II-ben – állítja határozottan Kovácsevics Csaba, a szentlőrinciek tulajdonosa, szakosztályvezetője. – Jó pár NB III-as klubnál nagyobb fizetések vannak, mint nálunk. Így fordulhatott elő, hogy voltak olyan játékosok, akik inkább a harmadosztályt választották, mint hogy nálunk futballozzanak.
Puskás megmondta. Ebben az esetben viszont nincs igaza
Rögtön hozzátehetjük, bár mindenki megérti, hogy a pénz fontos, Szentlőrincen nem olyan játékosokban gondolkodnak, akiknél az elsődleges szempont a magas fizetés. És ezen a ponton elérkeztünk oda, hogy miként valósulhat meg annak az ellentétje, amit annak idején állítólag Puskás Öcsi bácsi megfogalmazott, miszerint: kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.
– Nincsenek csodák! A legfontosabb az, hogy lehetőség szerint fiatal, motivált játékosokat keresünk, akiknek komoly céljaik vannak a futballban, fel akarják építeni magukat. Nálunk ezt megtehetik, megkapják rá a lehetőséget. Aztán ha készen állnak arra, hogy magasabb osztályba kerüljenek, nem gördítünk akadályt a távozásuk elé. Nekünk jó reklám az, ha egy játékos tőlünk az NB I-be kerül, és ott folyamatosan játszik. Híre megy, hogy előtte Szentlőrincen futballozott, és így mások is szívesen választanak minket.
Veszélyes játék a szentlőrinci orosz rulett!
A kapcsolatrendszer rendkívül fontos. Vannak, akiket ajánlanak Lőrincre, másokat épp Kovácsevics Csaba, vagy a sportszakmai igazgató, Fekete Tivadar ismer jól, s úgy kerülnek hozzájuk. Persze rengeteget számít, hogy az előző szezonban nem csak felkerültek, hanem meg is ragadtak a másodosztályban: tavaly sokkal kevesebben akartak hozzájuk igazolni, mert azt hitték, csak átszállójegyet váltottak az NB II-be. Most, hogy látszik, mire képes a Szentlőrinc, már sokkal könnyebb idecsábítani akár a budapesti játékosokat is.
– Azért nyugodtan kijelenthetem, hogy amit csinálunk, olyan, mint az orosz rulett! Csak akkor látod, hogy mi jöhet ki a dologból, amikor már elindult a munka, megy a szezon – fogalmaz az egyébként szerb-horvát és matematika szakos tanár, a megszállott futballszerető Kovácsevics Csaba, majd hozzáteszi, természetesen mindent megtesz azért, hogy minél több zavaró tényezőt, rizikófaktort kizárjon. – Kényesen ügyelek arra, hogy sose késsenek a kifizetések, ne legyenek tartozások! Próbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy a játékosoknak, a szakmai stábnak csak a futballra kelljen koncentrálnia. Elárulom, én sohasem vagyok elégedett a körülményeinkkel, ez pedig mindig előreviszi a klubot! A pálya, a lelátók, a világítás most már rendben lesz, egy vágyam azonban még maradt: építenünk kell egy új klubházat, mert a jelenlegi nem felel már meg ennek a szintnek.
Nem zavarja a tulajt, ha „lekicsizik” őket
A Szentlőrinc – vagy ahogy sokan hívják: San Lorenzo – az előző és a mostani szezonban nyújtott produkciójának köszönhetően egyértelműen felkerült a hazai futballtérképre, aki a sportágban jártas, tudja, hol van ez a település, és milyen a focicsapata. S bár jelenleg ott van közvetlenül az élboly mögött, a többség azért rendre úgy van vele, hogy a „kis Szentlőrinc”…
– Ez abszolút nem zavar, tudjuk, hol a helyünk! Ha gratulálnak nekünk ahhoz, amit eddig elértünk, az jólesik. Az utóbbi másfél évben nyújtott teljesítményünk olyan reklámot hozott a városnak és a megyének, amit, bármeddig is tart majd az NB II-es szereplésünk, senki nem vehet már el tőlünk! Hozzáteszem, természetesen nagyon örülnék neki, ha sokáig a második vonalban szerepelnénk, a PMFC pedig minél előbb feljutna az első osztályba. Ez lenne a megye labdarúgásának, a kluboknak az érdeke.
