Alapvetően az egész ország nehéz helyzetben van, mindenkire hat a kontaktmentes létezés. Viszont akiket különösen megviselhet az önkéntes karantén és a social distancing, azok a szenvedélybetegek. Az aktív és felépülő függők is hatalmas bajban vannak, a „kibeszélő” színterek bezártak, a szerekhez nehezebb hozzájutni, a segítő intézmények pedig nem fogadnak több beteget. Bajzáth Sándor, addiktológiai konzultáns azok nevében is megszólal, akiket senki sem képvisel.
Testedzésfüggők, társfüggők, gyógyszerfüggők, munkaalkoholisták, szerencsejátékfüggők, hajléktalanok, prostituáltak, dílerek és zsebesek: csak néhány embercsoport abból a hatalmas halmazból, akikről senki sem beszél. A koronavírus-járvány ugyanis az ő mindennapi életükre is rányomja a bélyegét, jóllehet sokkal nagyobb mértékben, mint azt gondolnánk. Az aktív használók és a felépülő függők is nagy bajban vannak professzionális segítség és kibeszélő színterek híján, ami egyre csak fokozza a belső frusztrációt. 22-es csapdája ez, és ki tudja, hol csapódik le.
Aki friss felépülő, annak a koronavírus extrém módon megnehezíti a helyzetét
Bajzáth Sándor, addiktológiai konzulens szerint a probléma egyik oldalán a felépülő függők vannak. Az ő számukra ugyanis az önsegítő közösségek és a személyes gyűlések hiánya a nagy baj. Jó hír, hogy bár személyes kapcsolatot nem tudnak ápolni, a gyűlések nagyon rövid időn belül át tudtak költözni online platformra: a Narcotics Anonymus, az Anonim Alkoholista gyűléseket is napi rendszerességgel szervezik meg az illetékes intézmények, de hasonló mondható el a szerencsejáték- és a szexfüggő körökről is.
– A függőknél nagyon fontos a személyes kapcsolódás, ugyanis a szerhasználat egyik leglényegesebb velejárója az elmagányosodás. Emiatt elengedhetetlenek az újabb és újabb józan kapcsolatok. A Narcotics Anonymousban létrejött egy új kezdeményezés is, az úgynevezett „NA Napközi”, aminek keretében webkamerán keresztül vannak összekapcsolva a felépülő függők, és akár a napi teendőik közben is követhetik egymást – avat be a szakember.
Ráadásul sokan élnek egy légtérben élettársukkal, családjukkal, mely még jobban megnehezíti a felépülők dolgát. Hiszen ilyen helyzetben még az online önsegítő csoportokban is nehezebben tud őszintén megnyilvánulni a felépülő.
A probléma másik oldalán az aktív függők vannak
Az aktív szerhasználókat a technikai nehézségeken túl, a koronavírus-járvány miatt egyre fokozódó munkanélküliség is sújtja, valamint azok a színterek is elvesznek, melyek révén megszabadulhatnak a feszültségtől.
– Ha erre nincsen lehetősége a függőnek, ha bezár a konditerem (testedzésfüggők), a kocsma, a játékterem vagy nincs mobiltelefonja és számítógépe aminek segítségével szakemberrel konzultálhatna, vagy részt tudna venni egy online önsegítő csoporton, akkor a belső feszültség csak egyre nő, és nő – mondja az addiktológiai konzulens.
Hozzáteszi, hogy a függők helyzetét tovább nehezíti, hogy a határzár illetve a megváltozott gazdasági helyzet miatt a szerhez jutás is problémás lesz. Legyen az gyógyszer, komolyabb drog vagy alkohol, a megdrágult áru, és a nehezebb hozzáférés még inkább az illegalitás felé fogja sodorni a használókat.
A frusztráció megjósolhatatlan mértékeket és formákat ölthet
– Amikor a járvány a gazdaságra gyakorolt hatásáról beszélünk, akkor sok mindenkit elfelejtünk. Mi lesz a hajléktalanokkal, akik a kéregetésből élnek? Mi lesz a prostituáltakkal, akik nem tudnak dolgozni, és az ő „alkalmazóikkal”? Mi lesz a zsebesekkel, a dílerekkel, vagy a szórakozóhelyek üzemeltetőivel? – teszi fel a költői kérdést Bajzáth Sándor. Ez a társadalmi réteg nagyrészt aktív szer- vagy alkohol használó.
A szoros összezártság az emberekből ki tudja hozni a legrosszabb formát. Az olyan alkatú emberek, akiknek „könnyen elsül a kezük”, de eddig a stresszoldó függőségei miatt eddig ez nem történt meg, a karantén idején lehet, hogy meg fog. A másik oldalról a szakember szerint a kilépési lehetőség is sokkal nehezebb. Jelen helyzetben egy bántalmazó kapcsolatból sokkal problémásabb megmenekülni, hiszen a lehetőségek is sokkal szűkösebbek.
Alapvetőn nő a frusztrációs szint, aminek köszönhetően az emberek könnyebben lépnek át határokat.
– Ha valaki most akarna leállni, nem tudna senkihez fordulni. Az addiktológiák bezártak, a drogrehabilitációs intézetek pedig nem vesznek föl embert. Tehát
ha most valaki, aki súlyosan iszik/drogozik, komoly elvonási tünetei várhatóak, úgy döntene, hogy leteszi a szert, csak akkor tegye, ha van hozzá segítség, annak hiányában inkább ne most tegye
– mondja Bajzáth Sándor.
A szakember hozzáteszi, hogy egyrészt az addiktológusok „hiánya”, másrészt a mentők és a szakorvosok túlterheltsége miatt sem javasolja, hogy a szerhasználó most szembesüljön a súlyos fizikai és pszichés elvonási tünetekkel. Egy alkohol elvonásba, a megfelelő orvosi támogatás hiányában, akár bele is lehet halni.
Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns
Bajzáth Sándor (1965-) felépülő függő, szociális munkás, addiktológiai konzulens, gyászcsoport vezető. Drog- és alkohol függőkkel valamint hozzátartozóikkal foglalkozik tizenöt éve intézményi és több mint hat éve magánpraxisban is egyéni és csoportos formában, emellett évek óta függőség témájú cikkeket publikál (www.addikt.hu), előadásokat tart. Társszerzője a Repülök a gyógyszerrel és a Pörögnek a fejemben a filmkockák c. köteteknek.
