A társadalomföldrajz kiemelt kutatási területét képezik a városok: sokszínűségük, fejlődésük, funkcióik alapvetően meghatározzák a társadalom térbeliségét. A város persze nem egyetlen tudomány terepe: a geográfusok itt urbanistákkal, mérnökökkel, szociológusokkal, közgazdászokkal együtt igyekeznek megérteni a jelen folyamatait és megalkotni azokat a megoldásokat, amelyek jobbá tehetik a lakóhelyünket. Az emberiség ugyanis egyre inkább városi társadalom: nagyjából tíz évvel ezelőtt átbillent az egyensúly, immár világszerte többen élnek városokban, mint vidéken, és ez az átalakulás egyre gyorsabbá válik.
Egyáltalán nem mindegy, hogy milyenek lesznek azok a városok, amelyekben emberek milliárdjainak kell otthont találniuk. Jelenlegi városaink kihívásokkal küszködnek a túlságosan gyors növekedés, a szétterülés, a zsúfoltság, a környezeti válság vagy a társadalmi egyenlőtlenségek. A múltban és a jelenben már sokan és sokféleképpen elképzelték, milyenek lesznek, vagy milyeneknek kellene lenniük a jövő városainak. A legtöbb ilyen utópia azonban olyan városokat képzel el, amelyeket újonnan, tiszta lappal kezdve építünk fel, új paradigmák szerint. A valóság azonban nem az, hanem az, hogy a jövő városait a jelen városainak szorgalmas, lépésről lépésre történő átalakításával, fejlesztésével lehet és kell létrehozni. Számolnunk kell azokkal a realitásokkal, amelyek meglévő és értékeket, örökséget hordozó településeink jelentenek.
Milyen irányba induljunk? Nincs egyetlen válasz és nincs egyetlen út, de néhány szempontot ki lehet emelni. A jövő városának fenntarthatóbbnak kell lennie: energiafelhasználását csökkentenie kell, hulladékait nagyobb arányban kell feldolgoznia, mobilitását el kell szakítanunk az autók teremtette függőségtől. A jövő városának egyszerűen zöldebbnek is kell lennie: több zöldfelület, akár egész kis léptékben, tetőkön vagy falakon is, segíti a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és jobb közérzetet teremt. A város legyen okos, hogy algoritmusok segítségével képes legyen optimálisan felhasználni a teret, az időt és az energiát. Ugyanakkor, a városnak befogadónak, sokszínűnek és kreatívnak kell lennie, hogy megőrizze a változás, az alkalmazkodás képességét, azt a tulajdonságot, amelyet ma gyakran rezilienciának neveznek. Hogyan lehet mindezeket megvalósítani? Pontosan ilyen kérdések foglalkoztatják a jelen és a jövő geográfusait.
Írta: Dr. Pirisi Gábor egyetemi docens, intézeti oktatási koordinátor, PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézet/ Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék
A georgáfus képzés megtalálható a PTE természettudományi Kar képzési kínálatában VAGY ITT!
