A tavaszi időjárás múlásával a kígyók téli álma is véget ér, ezért szinte azonnal felkerekednek táplálékszerzés céljából, de a párzási időszakban is elkezdődik a sikamlós testű hüllők vándorlása. Na de mennyire veszélyes ez ránk nézve? Van-e mérges kígyó a megyében? Mit tegyünk, ha a kertben sziszeg valami? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, Both Zoltán vadállatbefogóval, és Andricz Bertold, a Pécsi Állatkert szakmai igazgatóhelyettesével.
Egyre jobban bemerészkednek ma már a kígyók a lakhelyeinkre és sokak számára rémisztő lehet, de a belváros felé is bátrabban veszik az irányt évről évre. Magyarországon a kígyókat két családra lehet leosztani, a siklófélékre és a viperafélékre.
Pécsen öt különböző siklófajba futhat bele az ember: az erdei siklóba, a haragos siklóba, a kockás siklóba, rézsiklóba és a vízisiklóba. Míg a viperák tekintetében összesen csak két faj őshonos az országban, ezek lennének a keresztes- és rákosi viperák.
A siklók családjából, mind az öt faj megtalálható Baranya megyében, míg a viperák közül hivatalosan egyik sem kedveli a Mecseki vidéket. A keresztes vipera Somogy és Zala megyében fordul elő, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és a Zempléni-hegységben. Viszont egyre ritkábban találkozni velük, úgy tűnik a populációjuk fogyatkozik – tette hozzá Andricz Bertold.
A rákosi vipera miatt sem kell aggódni a Mecsekben túrázóknak, a nagyon kistestű vipera a Duna-Tisza közén és az ország nyugati részén fordulhat elő. A velük történő találkozás miatt pedig nem érdemes aggódni, a világon az egyik legritkább kígyójaként tartják számon, jelenleg is a kihalás széléről próbálják visszahozni őket.
A siklók családjából mind az öt fajta megtalálható a megye különböző részein, értelemszerűen a vízisikló és a kockás sikló inkább vízközelben találhatóak meg. Érdemes megemlíteni a rézsiklót, ami a laikusok számára könnyen összekeverhető a viperákkal, de mind a két kígyócsaládnak megvannak a jellegzetes vonásaik.
A hazai viperák rajzosak, szépek, míg a siklók velük ellentétben inkább homogén színűek. A vipera viccesen mondva úgy néz ki, mint egy töltött zokni. Erőteljes fejük van, hozzá egy vékony nyak, izmos test és olyan hamar véget ér az állat, hogy tulajdonképpen nincsen farka. A siklóknál viszont elnyújtott farokról beszélünk. – mondta el Andricz Bertold.
Egy nagyon hasznos biztos pont van még, ahol meg lehet különböztetni a két kígyó fajt egymástól, az pedig a pupillájuk.
A mérges kígyóknak hasadt pupillájuk van, míg a siklóféléknek kerek. Persze mikor az szemtől-szemben vagyunk az állattal, valószínűleg nem ez lesz az első dolgunk, amit megfigyelünk, de nem árt, ha ezt észben tartjuk.
Na de mi a helyzet a pletykákkal, mi szerint veszélyes viperák is vannak a Mecsekben?
Andricz Bertold mellett Both Zoltán vadállatbefogó is cáfolta ezeket a pletykákat, egyik szakember sem tudna róla, hogy a megyében vagy akár ebben a mecseki-pécsi-baranyai régióban lett-e volna mérges kígyó a szabadban. Régebben keringtek közszájon olyan városi legendák, hogy pár állatot befogtak más területeken, és elengedték őket itt a megyében, de Both Zoltán ezt valószínűtlennek tartja.
Legfeljebb akkor fordulhatna elő veszélyes vagy más egzotikus állat a vidéken, ha az a hanyag gazdájától megszökne vagy felelőtlenül elengedné, de erre sem volt ez idáig nagyon példa – tette hozzá Zoltán.
Kígyók esetében 10 évvel ezelőtt volt, hogy a Mecsekben egy zöld lombsiklót fogtak, illetve Orfű mellett sikerült egy egzotikusnak számító siklófajt még befogniuk.
A probléma legfőbb forrása ilyen esetekben az illegális állattartás és a felelőtlen állatgondozás. Évről évre egyre több ilyen eset van és a komoly szigorítások ellenére is nagy létszámban fordulnak elő az engedély nélkül tartott egzotikus állatok. Az uniós határokon vajmi könnyedséggel hozzák át a külföldön fillérekért vett állatokat, amik idővel vagy megszöknek a gazdától vagy azon szabadon engedik őket. Mivel nem kerülnek nyilvántartásba, nem kapnak chipet, így a tettest sem lehet nyakon csípni. – jegyezte meg Zoltán.
Persze itt sem kell egyből a legveszélyesebb állatokra gondolni, nem fognak hatalmas anakondát elengedni a Szent István téri bokroknál, de például Zoltánék évente belefutnak 1-2 aligátorteknős esetbe és Bertoldék is találtak már madárpókot Kertvárosban.
Az egyelőre még engedély nélkül tartható, de egzotikus fajnak minősülő állatok sem veszélytelenek a környezetre nézve, ma már gabonasiklót vagy királypitont is bárki vehet pár tízezer forintért. A hasonló éghajlaton élő egzotikus állatok, viszont ha kikerülnek a szabadba, kis szerencsével, de képesek megvetni lábukat a mi természetünkben, ami idővel akár kisebb természeti katasztrófához is vezethet. Kígyóknál erre még nem volt precedens.
A kígyók tekintetében egyelőre nincs ok az aggodalomra, ha bárki az erdőben, a kertjében vagy akár a saját lakásában találkozna az állattal, semmiképpen se próbálja meg befogni, megfogni vagy közelíteni felé.
A lakás esetében nyissa ki az ablakot vagy az ajtót és hagyják, míg az állat magától eltávozik, a szabadban pedig nemes egyszerűséggel vegyünk egy mély lélegzetet és felvéve a nyúlcipőt minél hamarabb hagyjuk el az állat közelségét. Aki esetleg gyanúsan tarkának, színesnek és veszélyesnek ítéli meg az állatot, az hívja fel a 112-t és ott telefonon eligazítják a teendőket illetően. Ha netán van lehetőség biztonságos kép készítésére, azt is megtehetik és azonnal a Pécsi Állatkertnek vagy Both Zoltánnak tovább küldve jelezhetik az illetéseknek, hogy gyanús állatot találtak. Idejükhöz mérten igyekeznek majd válaszolni és eloszlatni a kételyeket.
Mind a két szakember kihangsúlyozza, hogy Magyarországon az összes hüllőfaj kivétel nélkül védett állat és igyekezzünk nem bántani őket, ezek az állatok normális esetben jobban félnek az embertől, mint mi tőlük.
