Lapunk kitartó egyeztetése nyomán exkluzív interjút olvashatnak a Pécsi Vagyonhasznosító hangosan menesztett vezetőjével: Szentgyörgyi Dáviddal, hogy megismerhessék az ő álláspontját is.
Nagy csinnadratta közepette távolította el az új városvezetés a Vagyonhasznosító éléről Szentgyörgyi Dávidot még január közepén. Péterffy Attila polgármester és ügyvéd tanácsadója: Bodnár Imre látványos és részletes sajtótájékoztatón ismertették a vezérigazgató menesztésének okait. A legsúlyosabb vádak Szentgyörgyivel szemben: necces körülmények között adta el az Aranyhajó fogadó épületét a Király utcában, illetve különféle engedményeket tett a beruházónak (nem érvényesített kötbért, és kitolta öt évvel a megvalósítás határidejét is és nem kért vissza letéti pénzeket). Szintén kifogásolható módon adta el a volt Központi Menza területét „barátnője családjának” úgy, hogy a másik, olcsóbb ajánlatot adó pályázót kizárták. Az ügyekben nyomozás indult.
Eddig nem szólalt meg, nem kommentálta egyáltalán az Önnel szemben megfogalmazott vádakat. Miért hallgatott?
Nem akartam üzengetni a sajtóban. Nagyon nehéz újságcikkek szintjén, érthetően beszélni ezekről, és nem volt kedvem a sajtóban csatározni.
És most miért ad interjút?
Túl sok csúsztatás jelent meg. Nem felelnek meg a valóságnak, amiket állítottak rólam és a cégről. És még arra sem kaptam lehetőséget a városvezetéstől, hogy elmagyarázzam az én álláspontomat.
Minden hazugság lenne, amit állítottak?
Rengeteg csúsztatás van abban, amit Péterffy Attila és Bodnár Imre elmondott. Határozottan visszautasítom, hogy olyan üzletet kötöttem volna, ami rossz volt a vagyonhasznosítónak, vagy a városnak. Éppen ellenkezőleg.
Ön egyáltalán tudott egyedül üzletet kötni? Volt erre felhatalmazása?
Nem, ez teljesen kizárt volt. Nem is köthettem semmilyen üzletet önmagamtól, hiszen minden ügyletet belső szabályzatok, bizottságok, igazságügyi szakértők ellenőriztek és hagytak jóvá előzetesen, nem is beszélve a nyílt pályázatokról, nyílt licit-eljárásokról és a törvényekről. Szóval
igen egyoldalú vádaskodás hangzott el a városvezetés részéről: egy politikai blöff. Mert nem lehet két számra, egy kisebbre és egy nagyobbra, leegyszerűsíteni ezeket a döntéseket és eladásokat.
Az komolytalan.
Ezt hogy érti?
Ez szakmai kérdés. Nem minden esetben az ár dönt. Az nagyon szép lenne és egyszerű, de a valóság nem így működik. Például a Szabadság úti, volt Központi Menza ingatlana esetében a másik, vesztes pályázó szakmai hibákat vétett és szakértők írták le, hogy a pályázatukban szereplő vállalások valójában megvalósíthatatlanok. Ezzel szemben a másik pályázó alapos és szakmailag kifogástalan anyagot tett le az asztalra.
De ez a másik pályázó az Ön barátnőjének a szülei voltak…
Ez sem igaz. Csak hónapokkal később, már az ügyletek lezárulta után kerültem közelebbi kapcsolatba ezzel a hölggyel, akivel addig munkatársi viszonyban álltunk. Abban az időben tehát, amikor ezek eldőltek, nem volt a barátnőm. Bárki pályázhatott egyébként, mert semmilyen szabályzat nem tiltotta meg ezt, illetve senki nem volt kizárva ebből a lehetőségből. Nyílt eljárás volt, ahol mindenkire ugyanazok a feltételek vonatkoztak.
Mi volt a cél a menza épületével, telkével?
A terület építési telek, amit a Vagyonhasznosító alapvetően saját fejlesztési területnek tekintett. Társas- és irodaház építésének volt ideális, de erre a cégnek nem volt 1 milliárd forintja; sem pedig kapacitása felépíteni. Nem akartuk azonban parlagon hagyni a területet, hanem kitaláltuk, hogy keresünk egy befektetőt, akinek van pénze felépíteni, a város pedig a telek árának megfelelő értékű ingatlanokat kap ezért cserébe az elkészült épületben.
És ebben mi lett volna az üzlet a városnak?
Egy leromlott állapotú, romos tájseb helyett állt volna egy szép és modern épület a területen, alul üzletekkel, boltokkal, fent értékes lakásokkal, irodákkal. Ebben az épületben
kapott volna a város több száz vagy ezer négyzetméternyi tulajdont, amit el- vagy bérbe adhatott volna. Mindez növelte volna a cég és a város vagyonát is.
Arról nem is beszélve, hogy az ingatlan lufi még manapság is nő, vagyis ami ma 100 forint, az holnap már 300 forintba kerül. Így a telekért cserébe több százmilliót érő tulajdonhoz juthatott volna a város.
Milyen biztosítékokat épített be a Vagyonhasznosító ebbe? Mi volt a garancia arra, hogy mindez összejön?
Azt vártuk el, hogy aki pályázik, az meg is valósítsa ezt a tervet. Azonban nem átverni akartuk a partnereket, hanem együttműködni velük, mert ez közös érdek volt. Emiatt voltunk kellően rugalmasok, ami mindenben megfelel a piac (vagyis az építőipar) jelenlegi működésének.
Tehát mi nem kötbérezni akartuk a partnert és lehúzni, hanem több százmilliós értékhez juttatni a várost.
És ha ehhez ki kellett tolni a szerződés idejét, akkor kellő garanciák mellett, de kitoltuk. Mert tudtuk, hogy ez a városnak hasznot hoz a végén. Ilyen konstrukcióban készült el a Koller utcai beruházás is, ahol 800 négyzetméternyi ingatlanhoz jutott most a Vagyonhasznosító.
Az sem gond, hogy egy teljesen új, harmatfriss céggel kötöttek szerződést erre?
Ez egy teljesen bevett és normális gyakorlat az építőiparban, sorozatban jönnek létre projekt-cégek egy-egy beruházásra. Ha ezeket a cégeket kizártuk volna, akkor nagyon rossz döntést hoztunk volna, és semmit nem tudtunk volna fejleszteni.
Térjünk rá az Aranyhajóra. Ezt különösen imádta a balos sajtó, mert le lehetett írni Orbán Viktor vejének, Tiborcz István nevét, még ha csak érintőlegesen is. (A beruházót a baloldali sajtó „Tiborcz István barátjaként” írta le.)
Igen, ez az ő szemszögük, mert ez politikai érdek. Nekem más volt a szemszögem. Volt egy kiváló helyen álló, de leromlott, használaton kívüli, belvárosi épület, ami üresen állt. Csak a felújítása, az utcai csinosítása több százmillió forintba került volna. Ezért találtuk ki, hogy keressünk egy befektetőt, aki képes felújítani, rendbehozni és üzemeltetni újra szállodaként. Ez kötelező elem volt a kiírásban. Tehát itt is az volt a cél, hogy úgy növeljük a belváros értékét, hogy az közben hasznot hozzon a városnak is. Szóval
engem az sem érdekelt volna, ha Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc vásárolja meg, csak legyen tőkeerős befektető, aki képes végrehajtani a szükséges átépítéseket és visszaadni az épület régi rangját.
(Itt fontos megjegyezni, hogy ez a cég azóta megvásárolta a szomszédos Palatinus Hotelt – a Nádor Szállóval együtt – is. Információink szerint nagyjából 50 %-al olcsóbb négyzetméter áron, mint az Aranyhajó épület esetében. A beruházó modern szállodakomplexumot akar építeni, az építkezést el is kezdte, mert minden szükséges engedélyt megkapott. – a szerk.)
És miért kell ehhez eladni? Miért nem lehet közös cégben megvalósítani mindezt?
Elsősorban a hitelképesség miatt. Csak a tulajdonos az, aki hitelt kaphat. Nekünk sem apparátusunk, sem elég tőként nem lett volna ilyen közös projekt-cégek létrehozására és újabb hiteleket sem szívesen vettünk volna fel, épp elég volt törleszteni az elődökét. Ezért kerestünk más törvényes, de jó és kölcsönös érdekeken alapuló megoldásokat.
A harmadik igen neccesnek tűnő ügylet egy több mint százmilliós ügyvédi letéti pénz körüli mulasztás, amit Ön nem „kért vissza”. Ezt hogyan kommentálja?
A letéti pénz egy technikai megoldás, teljesen törvényes és megszokott. Ügyvédnél van a pénz addig, ameddig a tulajdoni lapokat át nem írják egy adás-vétel során. Azért engedélyeztem, hogy nála maradjon a cég pénze, mert tervben voltak még más projektek is, amelyekhez fel tudtuk volna használni ezt az összeget.
Ez akkor is a cég pénze, ha nem nálunk volt a páncélban,
hanem a hivatalos jogi képviselőnknél.
De ez az ügyvédnő nem akarja visszaadni a pénzt arra hivatkozva, hogy neki tartozik a cég.
Ez sem teljesen így van. Az ügyvédnő a céghez köthető más feladatokban is járt el jogi képviselőként. Ezeket a munkákat láttam, a végeredményt láttam, ezért tavaly nyáron a gazdasági igazgatóval közösen leigazoltuk ezeket a teljesítéseket, hiszen megtörténtek. Abban a megállapodásban az volt, hogy ezen feladatokért járó díjazást év végéig kell rendeznie a cégnek. Én azonban nem kaptam az ügyvédnőtől számlát, tehát kifizetést sem hagytam jóvá. Időközben pedig elbocsátottak.
A lelkiismerete tiszta?
Száz százalékosan.
Büszke vagyok a Vagyonhasznosítónál eltöltött évekre, ezt a hivatalos eredmények, beszámolók is igazolják. Ezt persze az átlagemberek nem értik, nem is érdekli őket, de a szakemberek viszont átlátják.
Ugyanakkor nagyon igazságtalannak érzem, és van bennem egy rossz érzés azért, amiért nyilvánosan és alaptalanul megvádoltak. Nagyon bízom benne, hogy a hatóságok majd pontot tesznek ennek a végére.
Bosszút fog állni, ha Önnek lesz igaza?
Nem gondolkodom bosszúban. De abban igen, hogy ugyanazok kérjenek tőlem nyilvánosan bocsánatot, akik most megvádoltak.
