A budapesti események miatt bevezetett rendkívüli állapot miatt teljesen felfordult a pécsiek élete 1956. október 24-től. Tilos lett a csoportosulás és a szórakozás.
Így élték meg a pécsiek a forradalmat a helyi újságok szerint
A mozikban magyar, francia és orosz filmeket vetítettek volna, a Pécsi Nemzeti Színházban elmaradt egy Móricz Zsigmond-darab.
Alig indul meg a tömeg a belváros felé, a néhányszáz főnyi csoport a Kossuth utcán már ezres emberfolyammá válik… „Éljen a szabad Magyarország!” Érted, Te Pécsi Ember?! Teljesebb értelmet kapott ez a szent szó: szabadság!… Ez a szó csalt könnyeket a kispiacon tolongó asszonyok szemére – írja a pécsi tüntetők között készített riportjában Rab Ferenc újságíró.
A budapesti események másnapján a pécsiek is megmozdultak, de a hatalommal nem volt összetűzés, legalábbis így írt erről a korabeli sajtó.
„Amerre csak néz az ember, mindenütt nemzeti színű zászlót lenget a későőszi enyhe szél. A járókelők, az egyetemisták, főiskolások és középiskolások mellén nemzeti színű kokárda, a magyar függetlenség, a magyar nemzet függetlenségének a jelképe. És a nemzeti színű szalag alatt fekete gyászszalag húzódik. Gyászolják azokat a fiatalokat, akik Budapest utcáin ezekben a sorsdöntő napokban ártatlanul ontották vérüket. Négy óra után hatalmas tömegek gyülekeztek a Széchenyi téren. Elfoglalták a Hunyadi János út elejétől a Bajcsy Zsilinszky út közepéig, valamint a Jókai tértől a Perczel utca közepéig terjedő térséget, utcákat. Sűrű sorokban álltak az emberek a Kossuth utcán, a Színház téren, s a Széchenyi teret környező összes utcákban. Legalább húszezer ember gyűlt össze a város főterén: egyetemisták, üzemi munkások, középiskolás diákok, férfiak, nők, fiatalok és öregek. A tüntetők hazafias dalokat énekeltek, s éltették a szabad Magyarországot!
A forradalom másnapján üresen kongtak a pécsi éttermek és kocsmák, miután teljes alkoholtilalmat rendeltek el. A Dunántúli Napló október 24.-i számában még leközölte a szórakozási lehetőségeket, de eseményeket már nem engedték megrendezni. A Pécsi Nemzeti Színházban telt ház lett volna, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadására sokan vártak a színház előtt.
Elmaradt a Liszt-teremben Bartók és Kodály műveiből válogató kamaraest Török Erzsivel és Arató Pállal, valamint a Janus Pannonius Múzeumban a Wagner műveiből rendezett hangverseny is. A pécsi mozik műsorán több film is szerepelt, de ezeket már nem vetítették le. Akik lemaradtak a francia Szökevényekről, a magyar Hannibál tanár úrról vagy az orosz Léha asszonyról, a forradalom leverése után bepótolhatták, amikor ismét visszaállt a jól megszokott élet Pécsen.
A sajtó szerint az élet azért nem állt meg teljesen, a Flórián téri halásztanyán heti egyszeri házilag készített disznótoros vacsoraestet vezettek be.
A Kossuth utcai csemegében pedig norvég szardínia és pilseni módra készített 7 decis Rocky és Zsiráf exportsör érkezett.
A városháza aljában lévő Állami áruház pedig egyhetes árubemutatót hirdetett, ahol ingyen fejmosás és arcbőrkezelés várta az asszonyokat.
A budapesti események miatt egyre többen kezdtek élelmiszerek felhalmozásába, ezért a városi tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztálya úgy döntött, hogy sok üzletben és húsboltban bevezetik a vasárnapi nyitvatartást, hogy ezáltal is csökkentsék sorban állást.
A Dunántúli Napló a forradalom hetedik napján címlapot váltott, az elvtársazás még megmaradt, de a „Világ proletárjai egyesüljetek!” szlogen helyett „Hazádnak rendületlenül…” szerepelt, valamint a Kossuth címer is jelezte, hogy valami megváltozott. Az új lapszámban már le merik írni, hogy Kővágószőlősön nem bauxit-, hanem uránbánya működik.
Az újság neve novembertől már Szabad Dunántúl volt, ami mindössze négy lapszámot élt meg, mert a forradalom leverése után, november 5-től már ismét minden a régi volt és az is maradt még legalább 33 évig…
