Rangos szakmai elismerésben részesült ifjabb Rátgéber László: a palkonyai pincesor revitalizációját célzó tervéért elnyerte a Média Építészeti Díjat. A kosaras családba született 24 éves fiatalember (aki egyébként először futballozni kezdett) úgy érzi, a palánkok világában nem tudta volna megvalósítani önmagát, az építészetben viszont ki tud teljesedni.
Az idei év legkiemelkedőbb alkotásait ismerték el az Építészfórum által alapított, immár 18. alkalommal megrendezett Média Építészeti Gála keretében Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A megkerülhetetlen szakmai esemény különlegessége, hogy zsűrizése a nagyközönség előtt zajlik: 2022-ben összesen 76 épületet, 59 tervet és 29 épített környezeti munkát neveztek a tervezők, amelyek közül egy családi ház, egy egyetemi épület, egy templom, egy rendezvényterem és egy irodaház versengett az év legjobb épületének járó díjért, a tervek között pedig négy diplomamunka és egy tervpályázatra készített pályamű mérkőzött meg egymással.
A tervek közül a szakújságírók (akiknek három építész segített a döntéshozatalban) ifjabb Rátgéber László a palkonyai pincesor revitalizációját célzó munkáját választották a legjobbnak, így a fiatal építészmérnök vehette át a Média Építészeti Díjat terv kategóriában.
– Ez volt a diplomamunkám, és számomra az igazi elismerés az volt, hogy a szakmai zsűri beválogatta az öt finalista közé – mesélte a Pécs Aktuálnak ifjabb Rátgéber László, akinek a helyszínen háromperces előadásban kellett bemutatnia a tervét. – Elárulom, eleinte egy nagy borászatot akartam tervezni, nagyon érdekelt ez a téma. De aztán elkezdtem lejárni a villányi borvidékre, kerestem a megfelelő helyszínt, és időközben rájöttem, hogy nincs szükség egy újabb hatalmas borászatra, amiből már van néhány a környéken. Egyre többször jártam viszont Palkonyán, s bizony sokszor teljesen üres volt a pincesor, egyre kevesebb volt nyitva, látszott, hogy romlik az állaguk. Gyakorlatilag ebből merítettem ihletet: a tervemmel szeretném felhívni a figyelmet erre a folyamatra, és szeretnék megoldást kínálni ahhoz, hogy ezt meg lehessen állítani, illetve meg lehessen fordítani!
S hogy konkrétan mi minden szerepel a tervben? Egyrészt a romos épületek felújítása, másrészt a már elpusztult, menthetetlen épületek helyén újak építése. Utóbbiak pedig olyan funkciókat kapnának, amelyeknek a hiányával a tervező személyesen szembesült a „terepbejárások” során: így például megálmodott egy fogadóközpontot kerékpártárolóval, infopulttal, mosdóval, valamint egy fedett-nyitott rendezvényteret, amely nem csak a helyi rendezvényeknek lenne méltó helyszíne, hanem a szürke hétköznapokon is kulturált körülményeket biztosítana a településre érkezőknek egy kis beszélgetéshez, borkóstoláshoz – nem mellesleg óvná őket az esőtől is. Mindemellett egy közösségi palackozó üzem is megjelent ifjabb Rátgéber László diplomamunkájában.
Valószínűleg senki sem csodálkozik azon, legalábbis aki egy icipicit is jártas a sportban, hogy az ifjabb Rátgéber is megfordult a kosárlabdapalánkok világában. Édesapja, Rátgéber László mesteredző, kilencszeres magyar bajnok, Euroliga-győztes szakember, a pécsi aranykor sikerkovácsa, édesanyja pedig a 140-szeres válogatott Csák Magdolna, akit kétszer választottak hazánkban az Év játékosának.
„A szüleim soha semmilyen elvárást nem támasztottak velem szemben a kosárlabdát illetően. Úgyhogy elárulom, először a pécsi Góliátban futballoztam, s csak utána kezdtem kosarazni. Egészen a junior korosztályig játszottam a Rátgéber Kosárlabda Akadémia színeiben, de szép lassan kiderült számomra a játszott percek és a dobott pontok száma alapján, hogy nem igazán lesz belőlem profi kosárlabdázó. Azt láttam, hogy bármit csinálok, vannak nálam ügyesebbek. Úgyhogy amikor rájöttem, hogy itt nem tudom megvalósítani azt, amit elképzeltem, nem tudok kiteljesedni, más irányba fordultam. A pécsi Babits gimnázium tizenkettedik osztályos diákjaként aztán már inkább az érettségire készültem, és miután szerettem rajzolni és a reál tárgyak is érdekeltek, az építészet mellett tettem le a voksot.”
Nem bánta meg. Egyrészt azért, mert hamar kiderült számára, hogy a száraz számok, kemény vonalak mellett van ennek a szakmának egy teljesen más oldala is.
– Sokkal humánabb, emberibb, mint gondoltam, a művészi hajlamait is kiélheti az ember, és én ennek nagyon örülök! Úgy érzem, hogy építészmérnökként megtaláltam önmagam, és az olyan elismerések, mint például a Média Építészeti Díj megerősítenek abban, hogy van itt keresnivalóm. A diplomamunkámmal egyébként idén ősszel elnyertem a Hauszmann Alajos professzorról elnevezett díjat, továbbá a nemzetközileg is rangos, piráni építészeti napokra kiküldött, a Budapesti Műszaki Egyetemet, illetve Magyarországot képviselő két terv egyikét is a magaménak vallhatom – fogalmazott ifjabb Rátgéber László, aki januárban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, és jelenleg annál a budapesti cégnél, a Hetedik Műteremnél dolgozik, ahol korábban gyakornokoskodott.
Bár a kosárlabda és az építészet elég távol állnak egymástól, két külön világról beszélhetünk, azért adja magát a kérdés, ezzel a névvel vajon „el lehetett-e bújni” ebben a közegben, vagy itt is „megtalálták” azzal, hogy az országszerte ismert és elismert, híres edző fia.
„Inkább csak egy-egy beszélgetés közepén esik le az embereknek, hogy mintha ismernének egy hasonló nevű valakit, aztán persze rá is kérdeznek. Semmi problémám nincs ezzel. Sőt: engem természetesen mindig jó érzéssel tölt el, ha elismerik édesapám munkásságát, sikereit!”
